Ami a katolikusoknak Róma, a muszlimoknak Mekka, és a trolibusz-fetisisztáknak Kisinyov, no az a vudu-hívőknek Ouidah. Ha valaki csak egyetlen helyet tudna megnézni egész Nyugat-Afrikából, azt mondanám neki, ide jöjjön. 

Egy kicsit is normálisabb világban Ouidah millió számra vonzaná a turistákat, mert végülis minden megvan itt, amire egy turista vágyhat. Hosszú, gyönyörű, homokos tengerpart, nyüzsgő éjszakai élet, meleg, napfény és olyan érdekes, egyedi, helyi kultúra, amit sehol másutt nem láthat az ember, sőt a város a Világörökség várományosi listáján van, és látni fogjuk, valójában nagyon is méltó lenne a világörökségi címre. Ehhez képest Ouidahban, na nem mondom, hogy egyetlen turista sincs, de mondjuk egy kezünkön meg tudtuk számolni, hányan voltak rajtunk kívül. És ők is valamelyik szomszédos országból érkeztek. 

Az okok persze nagyjából egyértelműek. A hosszú, homokos tengerparton a homokon kívül csak szemét van, szálloda, kiépített strand vagy bármi egyéb, ami a turisták szórakoztatását szolgálná, az nincs. Ahol mégis van szálloda, az elég sajátos. A miénkben először megkérdezték, hogy légkondival, vagy ventillátorral kérjük a szobát, majd kiderült, hogy áram, az viszont nincs. Sem ott, sem a környéken. Aztán ígérték, hogy csinálnak áramot, de nem működött a generátor, és ez még egy jobb szálloda volt. Az internetkávézónak nevezett helyiségben, ahol a helyi fiatalok játszottak a számítógépeken, háromnegyed óra várakozás után sem jött be a Yahoo Mail kezdőlapja, de a tulaj meg volt sértve, hogy nem akarok neki fizetni. A ceruzaelem hiánycikk. Az éjszakai életben pedig olyan arcok mozogtak, hogy mi inkább nem próbálkoztunk. Persze lehet, hogy ez csak egy próba volt, és csak azok a turisták maradhatnak, és lehetnek beavatottak a vudu nagy misztériumába, akik mindezt anélkül végigcsinálják, hogy el akarnának húzni innen. Mi maradtunk, és megérte. 

És, hogy miért mondtam, hogy ha egyelten helyet lehetne megnézni a térségben, én ezt javasolnám mégis?

Mert Nyugat-Afrika sok ellentmondása nagyon szépen látszik itt. Kezdjük egy emlékművel.

A vissza-nem-térés kapuja, a hely, ahol hajóra rakták a rabszolgákat a portugál, később a francia kereskedők. Manapság az afrikai ellenállás szimbóluma, a függetlenségé stb. És rajta, a környékén, akárcsak a többi függetlenségi emlékművön, minden felirat franciául van.  Pedig Benin lakosságának többsége a fon nyelvet beszéli, ezen a környéken kvázi mindenki, írni is lehetne, miért is ne, minden nyelvet le lehet írni, de valahogy nem akaródzik több, mint ötven évvel a függetlenség elnyerése után sem. A városban tán két fon nyelvű feliratot láttunk.  (Ghánában itt-ott azért találkozunk twi nyelvű feliratokkal.)

Ja, és a szabadság emlékműve mellett volt egy festmény is, a "Büszke afrikai nő", amit egy brit művész, Bruce Clark és benini kollégái festettek, de nem tetszett a jelenlegi benini kultuszminiszternek, így bulldózerekkel romboltatta le az alkotást, amit elődje rendelt meg. 

De térjünk vissza a rabszolgákra, hiszen Ouidah története összekapcsolódik az afrikai rabszolgasággal.  A várost valamikor a 16. században alapították, a legenda szerint az első uralkodója, Kpasse, a testvére volt Dahomey első királyának. Hamar megjöttek az első európaiak is, a portugálok 1580-ban alapították meg a Sao Joao Baptista erődöt, amelyben ma a város múzeuma van. 

(Valami furcsa okból az erőd később is megmaradt portugál fennhatóság alatt, egészen a gyarmatbirodalom bukásáig - ekkor ez volt a világ legkisebb, állandóan lakott, függő területe, két állandó lakossal.) 

1727-ben a független ouidahi királyságot Dahomeyhez csatolták. A harcias dahomeyi királyság legfőbb bevételi forrása pedig a rabszolga-kereskedelem lett. A szavannás területekre küldött hadjáratokban összefogdosták az embereket, akiket jó pénzért, és európai árukért továbbadtak a kereskedőknek. (Hát igen, ez az a vonulata a rabszolga-kereskedelemmel foglalkozó megható történeteknek, amelyet valahogy sokan szeretnek elfelejteni.  A gonosz, európai kereskedők a büdös életben nem jutottak volna rabszolgákhoz, ha nem asszisztál nekik a környékbeli fekete elit, akik derekasan meg is gazdagodtak ezen. Aztán meglepődtek, amikor a 19. század végén ők kerültek sorra.) Az egykori rabszolgapiac helyén ma emlékmű áll. Rajta díszítésül azoknak az országoknak a zászlói, ahová innen a rabszolgák kerültek. 

A rabszolgák útját végig a vudu istenségei kísérik. 

Hamarosan eljutunk a feledés fájához. A vudu legenda szerint ezt kellett 41-szer megkerülni, hogy az ember mindent elfeledjen  Aztán jutunk ahhoz a ponthoz, ahol azokat, akik nagyon keményen ellenálltak, a vízbe vetették. És végül a kapu, ami akárcsak a többi emlékmű, modern alkotás. 

A város maga is furcsa egyvelege a nagyon autentikusan nyugat-afrikainak, és a gyarmatosítás maradványainak. Helyi mértékkel mérten kellemes, rendezett hely, nagy házakkal, kövezett utakkal. A belvárosban még a koloniális épületek is állnak. 

A házak mellett azonban szinte mindenütt ott áll egy kis vudu-szentély, ahol a házi istenek, a lakók őseinek szellemei laknak. 

És mi van a vudu főtemplomával, a kígyóisten szentélyével szemben? Mi más, mint a város legrégebbi katolikus temploma. 

Az út másik oldalán pedig talán egész Nyugat-Afrika legérdekesebb helye, a kígyótemplom. A két szent kígyót egy nő találta valamikor még a város alapításának idején. Azóta laknak itt ők és utódaik (most jó harmincan) a szentélyben. A kígyók hetente járnak el vadászni, de állítólag visszatérnek mindig ide. Bölcsek és megmondják a jövendőt, természetesen csak a beavatottaknak. Ez a templom a központja minden évben január tizedikén a nagy országos vudu-ünnepnek is, amikor a hívők tízezrével zarándokolnak el Oudiahba. Látogatásunkról videó is készült: 

És, hogy még fokozzuk a város szentségét, ott áll határában Kpasse, az alapító király szent ligete.

A liget igazi unikum, itt ismerhetjük meg a maga egészében a vudu vallást. De ez már a következő bejegyzés témája lesz. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.