Mit keresnek mechanikus óriásrovarok és egy trombitáló hatalmas "elefántrobot" a Loire partján? És mi köze az egésznek Verne Gyulához? Nantes városát a töri könyvekből nem így ismertük...

Nantes-ot nem véletlenül választották meg Európa legélhetőbb városának a kétezres évek elején. A város közlekedési struktúrája, közösségi terei a gyalogos és biciklis forgalomra vannak optimalizálva. A kiválóan felfestett, jól láthatóan elkülönített biciklisávok szinte mindenhol előnyt élveznek, az autósforgalmat mesterségesen csillapítják, lassítják. A második világháború pusztításai után újjáépült modern városrészek meglepően harmonikusan illeszkednek a régi idők tanúinak utcaképéhez.

Csupa zöld

A város a Loire tölcsértorkolatánál, az Atlanti-óceán közelében mindig is kedvező fekvésének köszönhette jelentőségét. A római településre épült a középkori Bretagne-i Hercegség központja. A 10-15. század között Bretagne többször is gazdát cserélt. A normannok után az angol uralkodók vazallusa lett, majd a 100 éves háború után a breton herceg megpróbálta megőrizni függetlenségét a megerősödő francia királlyal szemben is. II. Ferenc herceg hiába harcolt  VIII. Károly ellen az 1480-as években, alá kellett írnia a megalázó békét, mely szerint az utódai, azaz a lányai, csak a francia király engedélyével házasodhatnak.Néhány évtized alatt meg is pecsételődött Bretagne sorsa. Bretagne-i Annát maga VIII. Károly vette feleségül fittyet hányva arra, hogy Annának már volt férje, sőt, magának a királynak is volt jegyese. Károly halála után Anna megpróbálta visszaszerezni a függetlenséget, és lánya számára megőrizni, de hiába. A középkori vazallus államok közül utolsóként Bretagne került a francia korona fennhatósága alá 1532-ben. Nantes az atlanti partvidék legjelentősebb kikötőjévé vált, a 19. századi iparosítás pedig egy újabb aranykort eredményezett.

A város klasszikus látnivalói közül a II. Ferenc építette hercegi palota, és a Szent Péter és Pál katedrális a legjelentősebb. A késő középkori gazdagság tanúinak az óváros néhány megmaradt zegzugos sikátora ad kiváló hátteret.

A kastély ma természetesen múzeum, a Loire partján épült egy valamikori szigetre, erre ma már csak a vizesárok emlékeztet.

A hercegi kastély

A gótikus katedrális méreteiben vetekszik a párizsi Notre Dame-mal is. A második világháborúban bombatalálatok érték, romjaiból építették újjá. A hatalmas csarnoktemplom lenyűgöző látvány és fő ékessége Bretagne-i Anna síremléke, aki egész életét Bretagne függetlenségére tette fel.

A szűk utcák miatt nehéz fényképezni

Lenyűgöző méret

Örök álom

Mi magunk is egy könnyű belvárosi séta után indultunk el a "Szigetre", hogy megnézzük a "gépeket". Igazából gyereklegeltető programnak szántuk, úgy terveztük, hogy egy-két óra nézgelődés után lelépünk. Valójában nem tudtuk, mire vállalkozunk. No, nem azért, mert nem lehet információhoz jutni, hanem egyszerűen annyira különleges projektről van szó, hogy olvasva elbizonytalanodik az ember, hogy ez valami fenomenális lesz vagy űbergagyi.

Elöljáróban csak annyit, hogy a Loire egyik egykori hajógyári szigetének rekultiválási programjáról lesz szó. Amikor megérkeztünk a dugig tömött több emeletes parkolóházba, és hosszú, tömött sorokban hullámzottak a kis- és nagy gyerekes családok babakocsival, hordozóval, rollerral, futóbringával, már végleg össze voltunk zavarodva. Jó, hogy népszerű, de mégis, mi a franc lesz ez? Amikor beléptünk a 20. századi vasbeton-üveg szerkezetű egykori gyárépületbe, még mindig értetlenkedtünk. Tényleg frankón újragondolták, felújították az épületet, a hatalmas csarnok két oldalán hosszan galériákat alakítottak ki, ott kígyózott az eszeveszett hosszú sor - de minek?

Itt vajon mi lesz?

És ekkor valami fülsiketítő állati visításra kaptuk fel a fejünket. Ott forgolódtunk, hogy kiderítsük, hogy honnan jön a hang, amikor a hangár végébe méltóságteljesen befújtatott egy óriási "robotelefánt"! A hatalmas fából faragott jószág tetején egy többszintes ház?, kilátóterasz? billegett, ahonnan vidám turisták integettek a világba. Ez kész. Nem viccelek, besz.rás. 

Jön az elefánt!

No, amíg az első sokkból összekaparjuk magunkat és ész nélkül beállunk a pénztárhoz kígyózó sorba, röviden összefoglalom, amit tudni lehet erről az egészről. 

François Delarozière és Pierre Orefice dizájnerek álmodták meg a kétezres évek elején a Les Machines de'l Île (A Sziget gépei) projektet. Mindketten foglalkoztak korábban színházzal, látványtervezéssel, különböző fesztiválok, utcaszínházi produkciók művészeti igazgatói voltak. Így érthető, hogy nem áll tőlük távol a teátralitás. A nantes-i programnak az alapját Jules Verne - aki a város szülötte - viktoriánus fantasztikus regényei, Leonardo da Vinci gépei, tervrajzai és Nantes ipari hagyományai ihlették. A helyszínt pedig egy 1987-ben bezárt hajógyár adta. Minden klappolt ahhoz, hogy az elhagyott ipari területet visszaadják a város közönségének és valami olyan készüljön itt, amihez fogható sehol máshol.

 Steampunk!

Na jó, lassan bejutottunk a hangár oldalába épített üvegházba, sodort a tömeg. A gyerekek tök idegbetegek voltak, az elefántot akarták, mi tagadás, mi is. A franc volt kíváncsi valami dzsungelimitációra! Mire benyomakodtunk, kis híján szívrohammal indítottuk a látogatást. Egy bazi nagy, piros szemű pók kandikált ki a bukszusból. És kezdetét vette az őrület. Ugyanis a hatalmas (az embernél jóval nagyobb) masinákat nemhogy egy benne ülő ember irányította, hanem utasokat is szállítottak. (Hogy ez mi célt szolgál még, arról lesz szó a későbbiekben.) Őrjöngő kiskorúak hada egymás sarkát taposta, hogy kevés kiválasztott közé tartozzon, aki felülhetett a "robotpókra", vezethette az óriáshangyát, és egyéb fantázia-rovarokat, beülhetett a gém kosárkájába, vagy a szélcsatornában tesztelhette a repülőt...

Támad az óriáspók!

Jó néhány bemutatót végignéztünk...

Kiásta magát

Laposkúszásban

Gigantikus

Itt ül egy kis kosárba'

Tényleg borzasztó hatásos ez a neoviktoriánus nosztalgiára építő mechanikusszörny-park! Abban a korszakban érezzük magunkat, amikor az urak cilinderben és zsakettban, a hölgyek nádszálkarcsúra fűzve, bájos szalmakalapban indultak expedícióra a föld mélye avagy a világűr felé, természetesen gőz hajtotta gépeken.

Ezt a hangulatot, látványvilágot kihasználva ez pedig itt a 21. században a steampunk mennyország! A gépek részletgazdagon kidolgozott fa tagjait gondosan megtervezett, nagyon is hangsúlyos fémváz tartja össze - csövek, csuklók, csavarok, lámpák, fogaskerekek, különleges formájú fémidomok. Ez az elegáns és mégis indusztriális hatás adja a gőzgépek mindenhatóságának utópiáját, amely a ma is divatos steampunk stílusirányzat és válfajainak alapja.

A részletek

A külső borítás, a váz alatt természetesen modern, egyedileg tervezett gépek, járművek mozgatják az amúgy nagyon is kecses rémségeket. Az az igazán megkapó és bájos ezekben a "robotokban", hogy nem a sokadik fröccsöntött/betonba álmodott dínó-imitáció akar lenni, nem akar meggyőzni arról, hogy ilyen_lehetett, hanem deklaráltan a 19. század végének ízlését, forma- és fantáziavilágát használja fel, hogy szórakoztasson, meghökkentsen. 

Álommeló - elefántsofőr

A csarnok másik oldalán a galériákat végigjárva láthatjuk a Terv megvalósulását: az épület átalakításától, a tervezés folyamatán át, az első gép - a Nagy Elefánt - elkészültének dokumentációjáig, és bepillanthatunk a látványműhelybe is. Ugyanis a kezdeti művészeti projekt "robotépítő" céggé nőtte ki magát. Megrendelésre is készítenek szörnyeket. Ottjártunkkor egy 50 méteres kínai sárkánygyík készült megrendelésre, amely Pekingben debütált. A műhelyből kilépve a második emeleten egy furcsa függőkertben találtuk magunkat. A kacsakaringós fémvázból kiképzett emeletes labirintus a rengeteg növényládának köszönhetően buja függőkertet eredményezett. És most ne holmi nyamvadt muskátlira gondoljon az olvasó, hanem gondosan megtervezett dzsungelre, liánokkal, több emeletnyi zöld függönyt képező futónövényekkel, különleges törpefenyőkkel. Elképesztő, tényleg.

A függőkert árnyékában a kávézó és múzeumshop

Miközben mindezt végigjártuk, mi, szülők halált megvető kitartással végigálltuk a sort - természetesen felváltva -, és szereztünk jegyet az elefántra! (Egy-egy kellemes, nyári napon már nemigen bírják a gépek kapacitással az látogatók igényeit.)

 No, amíg elérkezett az elefántozás időpontja, már csak a körhinta volt hátra. Én speciel gyerekkoromban sem szerettem a vurstlit. A rendes, láncos körhintán hányingerem volt és szédültem, a szolidabb forgón, pedig uncsi volt egy-egy rugós lóra felpattanni és hajtani előre-hátra. De ennek itt nem lehetett ellenállni! Gyönyörű, színpompás, három emeletes (!) körhinta tengeri lényekkel telipakolva.

Pompázatos

Az alsó szinten a tengerfenék élőlényeit lehetett irányítani: rákok ollóit csattogtatni, hatalmas tintahal csápjait mozgatni, a középső szinten a tenger felsőbb rétegeinek valós és kitalált élőlényei, halak és tengeri szörnyek játszották a főszerepet, és egy apró batiszkáfszerűség, amelyben a kutatók alámerülhettek.

Van itt minden

A legfelső szint a vízfelszínt volt hivatott megidézni, repülő halakkal, tengerikígyókkal, mitikus lényekkel, és különböző hajókkal. Sok izgatott hű és há után, többször végigrohanva a három szintet, a gyerekek szakszerűen mérlegeltek és csak olyan jószágra voltak hajlandók ülni, amely nagy amplitúdóval mozgott és sok karral lehetett irányítani, és ehhez mi is lelkesen csatlakoztunk. (Mondom én, hogy uncsi a rugós lovon előre-hátra hintázni!) 

Repülőhalon sokkal menőbb

Na jó, vannak lovak is

És végre elérkezett az elefántozás! Közben megtudtuk, hogy a monumentális gépezet 12 méter magas és 50 fő szállítására képes. Egy kívülről hozzátolt lépcsőn lehet beszállni az elefánt hasába, amely tulajdonképpen egy házikónak van kiképezve ajtókkal, ablakokkal és egy kis erkéllyel.

Keleti kényelem

Belülről lehet megfigyelni az elefánt lábainak mozgását. Noha valójában kerekeken gurul, a lábait igen illúziókeltően mozgatja egy-két centire a beton felett, távolról tényleg azt a képzetet keltve, hogy jár.

Illúziókeltő

Az elefánt hátán pedig egy nyitott kilátóteraszról gyönyörködhetünk a Loire túlparti panorámájában, a körhintában, vagy akár vihorászhatunk az elefánt útjába kerülő gyerekseregen, akiket az ormányából vidáman lespriccel, miközben a gyermekeink ökölharcot vívnak, hogy ki csóválja az elefánt farkát, mivel a farokmozgató kormány szabad préda....

A túlpart

Spriccel

A farok csóváltató

Lakópark a szomszédban

Hogyan tovább? A közelmúltban írta alá a projektmenedzsment és az önkormányzat egy új, nagyszabású beruházás szerződését. 2021-re nem messze az eddigi helyszíntől egy hatalmas lebegő várost építenek. 235x160 méteres alapterületen, 32 m csúcsmagassággal fog felépülni az Arbre aux Hérons, ami egy trükkös név, mivel fordítható a Gémek fájának, és valóban mechanikus gémek fognak "röpködni" a faágakra épült város felett, és nem felejtkezhetünk el a névadásnál Hérónról sem, a hellénisztikus matematikusról, aki már az ókorban is automatákat készített. Szóval, mindaz amit a gyárcsarnokban láttunk, kipróbáltunk, csak tesztüzemmód. Az óriásrovarok, madarak át fognak költözni a lebegő városba, aminek az alapját egy, a függőkerthez hasonló, csak annál sokkal nagyobb, bonyolultabb fémlabirintus fogja adni. A tervek szerint a mechanikus jószágok a "fa" ágain fognak közlekedni, utasokat szállítanak, lesz olyan madár, amelyik drótkötélpályán viszi fel az turistákat a legmagasabb pontra, és az egész fémvázat néhány év alatt zöld oázissá kívánják varázsolni. A tervek elképesztőek. Én szurkolok nekik!

Azt, ugye, mondanom sem kell, hogy aznap már nem mentünk sehova, záráskor kidobtak minket a szigetről....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.