Kevés ellenszenvesebb történelmi személyiséget tudok elképzelni, mint Francisco Pizarro. Egy sötét bunkó volt, aki puszta pénzsóvárságból, aljas trükkökkel elpusztított egy egész civilizációt. Egyetlen hely  van, ahol nem (csak) így látják Pizarro történelmi jelentőségét. Oda megyünk most el. 

Ma 25 Trujillo nevű város van a világon, hamarosan mutatjuk is, hogy hol (volt idő, amikor 26 volt, de erről is később), de mindegyikük keresztanyja az, amelyiket Extremadurában találjuk. Fennállásának első másfél évezredében nem tűnt úgy, hogy globális hatása lesz. Targalium néven a római időkben még csak jelentéktelen városka volt a provinciális székhely Emerita Augusta közelében, az első valamirevaló épületeket is az arabok építették ide, akik Tardzsala néven hívták. Ők építették a ma is álló vár elődjét - a négyzet alaprajzú tornyok máig a középkori muszlim várépítészet stílusát idézik. Építtetői a Marokkóból érkező Almohádok voltak, akik utoljára 1187-ben szerezték meg a várost. 

  Trujillo vára a Santa Maria templom tornyából 

A vár - egyébként, hogy előző posztunkhoz kapcsolódjunk - annyira látványos és autentikusan középkori, hogy - Cácereshez hasonlóan - helyet kapott a Trónok harcában is. Kívülről látványosabb, mint belülről - a közepe egy nagy üres tér, de a bástyákon és a falakon nagyon is érdemes végigmenni. Trujillo vára szintén a sorozat 7. évadában kapott szerepet. A sokat emlegetett, de korábban soha nem látott, Kaszter-hegy erődjéül szolgált. A Lannisterek családi fészkét maga Jamie Lannister és a kalandor, zsoldosból Serré avanzsált Bronn védte  Daenerys királynő Makulátlanjai ellenében. Noha a filmtrükköknek köszönhetően úgy éreztük, hogy Kaszter-hegy erődje magában állt a pusztaságban és onnan uralta a vidéket, valójában korántsem ennyire zord az elhelyezkedése. Az óváros utcácskái bájos kuszaságban futnak fel az arab vár kapujáig, és a falak előtti viszonylag tágas, nyílt tér kiemeli a várat a környezetéből, még inkább hangsúlyosabbá teszi a lentről nézelődők számára. Mivel az erőd belülről tényleg jóformán üres, az arab ciszternát és a reconquistát ünneplő kicsiny kápolnán túl, valóban ideális forgatási helyszín volt. Kaszter-hegy ostromának filmjelenetei tulajdonképpen felérnek egy várbéli sétával, annyira autentikusan megmaradtak a falak, hogy alig kellett trükközni. Minden turista, akarva-akaratlanul ott mászkál, ahol a Lannister sereg védte az erődöt.

Jamie és Bronn a középső bástyáról irányította a védekezést

Ebből a szögből már inkább Kaszter-hegy

A kápolna, ahol megjelent a szűz

Ahogy más extremadurai városokban, Trujillóban is építettek az arabok látványos, nagy ciszternákat, a vár felé félúton meg is csodálhatunk egyet. 

 Az arab kornak itt 1232-ben lett vége, amikor III. (Szent) Ferdinánd, Kasztília királya nagy nehezen kiverte a várból az utolsó muszlim emírt, Muhammad ibn Húdot. Nem volt könnyű menet, de a keresztény katonák erőt merítettek a vár két bástyája között feltűnő Szent Szűztől - Virgen de la Victoria. Róla lesz még szó később is. 

A városnak - és környékének - a nagy lökést azonban Amerika meghódítása adta. Extremadura ugyanis akkor is nagyjából az volt, ami most - egy relatíve szegény, komoly mezőgazdaságra klimatikusan alkalmatlan vidék a királyság határvidékén. Most a tengerparti szállodaiparba megy innen, aki jobb életre vágyik - akkor pedig nekivágott az ismeretlennek. Mindnyájuk közül a legismertebb, leghírhedtebb Francisco Pizarro lett, aki itt született Trujillóban, alig pár utcányira a fellegvártól. 

1470 körül látta meg a napvilágot, törvénytelen gyermekként egy ezredes házában.(Hát igen, elvben mindenki rém jámbor, katolikus volt, és bárkit hajlandó volt megölni, aki nem az - de ez láthatóan semmiféle erkölcsi fennakadást nem okozott az uraknak, összefeküdtek fűvel-fával, csinálták a törvénytelen gyerekeket, és ez még csak a jéghegy csúcsa, ugye ...)  Hősünk iskolába nem nagyon járt, élete végéig írástudatlan maradt. Gyerekkorában még disznókat őrzött, később maga is katonának állt, és végigharcolta Európa hadszíntereit. 

A ház, ahol nem is élt

Életútját nem részleteznénk - szétfeszítené a bejegyzés kereteit - csak nagy vonalakban vázoljuk fel. 1513-ban indult első tengerentúli útjára - részt vett abban az expedícióban, amelyik Európa számára felfedezte a Csendes-óceánt, nem sokkal később meg már akkori parancsnoka, Nuñez de Balboa helyét veszi át (őt meg lefejezteti). 1519-re már elképesztően gazdag - Panamaváros kormányzója, marhacsordák és indián jobbágyok szolgálnak neki. De kalandvágyó és pénzéhes. 1524-ben két hasonszőrű társával elindult délnek, ami - számos kaland után - 1533-ban azzal végződik, hogy alig több, mint száz katonával két ágyúval és három muskétával meghódítják az Inka Birodalmat, a tengerentúl legnagyobb területű államát. 

Pizarro útjai térképen

Pizarro és Atahualpa találkozása - az utolsó inka uralkodónak előbb a követségét mészárolták le, majd miután a foglyul ejtett inka Pizarro minden követelését (iszonyat sok aranyat) megadta, a konvkisztádor inkább mégsem engedte szabadon, hanem megölette az igaz hit nevében. 

Akit lehetett átvertek, kijátszottak, a szavukat nem tartották be, mindenkit lemészároltak, aki az útjukba került és egyéb jámbor, keresztényi dolgokat vittek véghez az igaz hit terjesztésének jegyében. Jellemző módon nem csak az őslakókat próbálták minden eszközzel kisemmizni, hanem egymást is - előbb Pizarro ölte meg harcostársát Diego Almagrót, majd annak fia, ifjabb Diego Almagro  Pizarrót 1541-ben. Blogot írunk, minősíthetünk, az egész történet inkább szégyenletes, mint  dicső, de nyilván a kor elvárásait kell figyelembe venni, nem a posztmodern politikai korrektséget. Ott és akkor az erőszak elfogadott volt, a moralitás pedig igencsak relatív. (És nyilván az őslakosok sem voltak radikálisan magasabb erkölcsi fokozaton, csak rosszabb technikai eszközökkel tudták irtani egymást.) 

Lovasszobra mindenesetre csak szülővárosában van

Pizarro szülőháza - ahol amúgy nem is élt, hiszen hát ő nem volt törvényes gyermek - ma múzeum, ahol a kor életformáját és a nagy konkvisztádor életét mutatják be. Jól mutatja a vidékre hirtelen rászakadó gazdagságot, hogy mennyivel kisebb és szerényebb hajlék, mint a hatalmas paloták, amik pár évtized múlva épültek két-három utcányira. 

Megismerhetjük a Pizarro család életét..

.. és Francisco Pizarro hódításait.

Ami ugyanis minket most itt érdekel, az nem az utókor erkölcsi  magaslata - a spanyol gyarmatosítók és a katolikus egyház tevékenységét az elmúlt években éppen elég (gyakran amúgy kétes megítélésű) latin-amerikai vezető ítélte el éles szavakkal, Ferenc pápa még bocsánatot is kért - hanem az a hatás, amit a konkvisztádorok tevékenysége az anyaországban, jelesül Extremadurában okozott. Először is: korábbi kétes egzisztenciák gazdagodtak meg iszonyatosan, és dőlt az arany az anyaországba. Ennek köszönhetjük Trujillo igazán látványos belvárosát - ami még a környék sok, kedves kisvárosa közül is talán a legszebb.  

A vár környéki kis utcák ...

.. már a látványos "új" főtér felé vezetnek. 

A legtöbb arany persze az egyházhoz került - mondjuk úgy, volt mit, meggyónni és levezekelni. Az inkák aranyát, amit ott saját szertartásaikhoz használtak, oltárok és szobrok tobzódó díszítésére használták. 

Dúsan aranyozott oltár Salamancából ...

... és Burgosból. 

...és Cáceresben

Az egyházon belül is a - Trujillótól fél órányira fekvő - guadalupei Királyi Kolostorba, ahol a híres Fekete Szüzet őrizték. A szobrot, amelyet, a legenda szerint még a gót időkben rejtettek el, szintén a legenda szerint egy pásztor találta meg a keresztény uralom első évtizedeiben, az egyház lelkesedett a csodáért, és hatalmas kolostort építtetett oda - amúgy mudéjar (keleties-arabos) stílusban. 

A mudéjar (arabos) stílusú kerengő

De az arany évszázadában ráköszöntött a bőség  - a kolostort jelentősen kibővítették. A leglátványosabb a sekrestye, amelyet a kor legnagyobb festője, Francisco de Zurbarán festett ki. 

Nem is csak Trujillo belvárosát csinosították ki, a környék jelentéktelen kis falvai is látványos középületekkel, templomokkal, magánpalotákkal gazdagodtak. 

 Valdefuentes

Montanchez

Placenzuela

Összességében azonban hosszú távon a konkvisztádorok több átkot hoztak saját szülőföldjükre is, mint áldást. Ennek egyik legszebb példája a Toledo-Orellana palota Trujillóban. A hirtelen felkapaszkodott Pizarrók - hiszen Franciscót követték féltestvérei, és egyéb rokonai - beházasodtak a környék elitjébe, és immár a főtér közelében építettek egy sokkal nagyobb és fényesebb palotát. Innen irányították a bizniszt, szervezték a nincstelenek amerikai útjait. A fényes palota építészetileg, funkcionálisan is ezt a célt szolgálta. Hatalmas, oszlopos előterében gyűltek össze és várták sorsuk jobbra fordulását és a hozzá szükséges engedélyeket, azok, akik elindultak a tengerentúlra. 

Az egykori konkvisztádor-toborzó most középiskola

A legtöbben viszont nem tértek haza, hanem megtelepedtek az újonnan meghódított területeken. Szokásukká vált, hogy az új településeket szülővárosukról nevezik el - így lett a világban 25 Trujillo. Azt elsőt, amely ma Észak-Peru legnagyobb városa, még maga Pizarro alapította. (A huszonhatodikat, Ciudad Trujillót a Dominikai Köztársaságban, már az akkori diktátorról, Rafael Trujillóról nevezték el, azóta visszakapta nevét, Santo Domingónak hívják.)

 Guadalupéből is van 16 a nagyvilágban - plusz, ugye, a sziget, amely mára Franciaországhoz tartozik. (A Guadalupei Szűz lett az egész hispán világ védőszentje (1928-tól hivatalosan is)  - azonban  nem tévesztendő össze a mexikói guadalupei szűzzel, aki 1531-ben jelent meg egy indiánnak, és azóta Amerika védőszentjévé vált, valamint a Fülöp-szigeteki guadalupei szűzzel.) 

 És még Méridából is kerülközött öt - a legnagyobb itt sem a spanyolországi, hanem a mexikói, ma Yucatán állam fővárosa. 

Mérida Mexikóban

A családi kapcsolatok meglazultak, az arany elfogyott - befektetni nem sikerült, csak rákenték az oltárokra -, a gyarmatok függetlenedtek, Extremadura pedig kiürült és elszegényedett. Nem maradt más, mint az extenzív birka és sertéstenyésztés, az óvárosok pedig megmaradtak 17. századi kopottas fényükben - jellemző módon Trujillo sem nőtt nagyobbra az arany évszázad óta, ma is alig tízezres kisváros (csak a város szélén építettek pár diszkontot). 

A templomtoronyból látszik a város széle...

Mára Guadalupe világörökségi helyszín lett. (Csak spanyol nyelvű vezetéssel látogatható, a vezetés egy óra, aminek a végén - immár nem az idegenvezető, hanem egy atya egészen közelről megmutatja a szüzet. Egészen pontosan a kolostorépületben felmegyünk egy emeleti kápolnába, ahol kizárólag bibliai nőalakok oltárai láthatóak, emeletes elrendezésben a kápolna sarkain egymás felett. Majd a szerzetes egy rövid ima után kinyit egy ajtót, és íme, pontosan a templom főoltára mögött állunk a Madonnával egy szinten. Egy újabb, rövid ima után a szerzetes fogja és hátrafordítja a szobrot, és immár teljes nagyságában áll előttünk a Fekete Szűz.)

A Guadalupei Szűz még a templomból (értelemszerűen a kolostorban nem lehetett fotózni)

Trujillo pedig két másik városkával - Placenciával és Monfragüéval - együtt  épp a konkvisztrádorokra és az arany század építkezéseire hivatkozva - pályázik a világörökségi címre. A térség fő iparága már az ibér sertés tenyésztése mellett a turizmus, még akkor is, ha el sem éri itt a tengerparti régiók szintjét - így talán fél évezred után sikerül hasznot hajtó befektetést csinálni a inkák ellopott aranyából. 

Következőre átlépjük a határt, és megnézzük hogyan látták az ereje teljében levő Spanyol Királyságot a másik oldalról - Portugáliából. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.