Engem nagyjából elkerült a Trónok harca, de a családom igazi rajongóvá vált. Így aztán számukra felvillanyozóan hatott, hogy elmegyünk a forgatás egyik helyszínére. Azért én sem unatkoztam Cáceresben és környékén. 

Cáceresben először 1990-ben jártam, egy fél éjszakát töltöttem ott a pályaudvaron. Az egyetlen emlékem, hogy az akkor még aktív ETA  terroristák miatt nem volt csomagmegőrző, így csak egy rövid sétát tettünk az éjszakában a pályaudvar környékén, míg a hátizsákunkat egy bezárt budiban hagytuk. Meg is állapítottam, hogy nagy, és nem különösebben érdekes város, Ebből is látszik, hogy az ember fiatalon éjszaka elég könnyen hoz téves értékítéletet. Van, aki az egész életét elrontja ezzel, én csak azon csodállkoztam, hogy hol a fenében járhattam, ha azután pár évvel már világörökségi címet kapott a város. Nos, a kettő egyszerre igaz - a modern Cáceres egy meglehetősen nagy, és nem túl érdekes város -, aminek van egy pici, igen érdekes városmagja, jó messze a pályaudvartól. 

Ebből maradtam ki annó - Cáceres by night ..

... és a modern város a pályaudvar környékén. 

Cáceres neve egyébként - ellentétben például Méridával - nem a rómaiaktól származik, hanem az araboktól. Ugyanaz az arab szótő van benne, ami az összes Alcazar-ban is, a "kaszr", ami várat, erődítményt jelent. A római neve Castra Caecilia, de a vizigótok idején jelentéktelen falucska lett, és csak az arab hódítók töltötték meg újra élettel. Akit a városnak ez a korai története is érdekel, az semmiképpen ne hagyja ki a városi múzeumot. 

Érdekes ibér sírkvektől ...

... szép római üvegtárgyakig van itt minden. 

Éltető eleme a "köves út" volt, amelyről az előző bejegyzésünkben írtunk. Az óvárosban ma is sok háznak van római és arab alapja, minél lejjebb megyünk, annál inkább látjuk az arab örökséget. 

Arab víztározót, úgy nevezett aljibe-t, több ház alatt is látogathatunk, ez éppen a város múzeum pincéjében van.

Van is egy kis múzeum, amelyik az arab kultúrának állít emléket. A tulajdonos valamikor a hetvenes években találta meg a háza pincéjében az arab alapokat, és ekkor lelkesült fel. Azóta az egész házat átformálta olyanná, amilyen akkor lehetett, amikor még a Marokkóból érkező hódító Almohádok uralkodtak itt. 

A keleties enteriőrökhz tarotzik egy kis kertecske is.

Aztán megkezdődött a trónok harca - mármint a valódi. 1147-ben még egy arab emír, Abd el-Múmin szerezte meg a várost, 1165-ben már a portugálok legendás hőse, Félelemnélküli Geraldo vívta el tőle, 1170-ben viszont II. Ferdinánd León királya szövetkezett az Almohádokkal (bizony egy muszlimmal egy keresztény ellen), és visszavette a várost. A muszlimok aztán kicselezték León királyát, és 1174-ben ismét muszlim kézre került Cáceres. 

Cáceres bevétele miniatúrán

A keresztény sereg aztán a 13. század elején többször is ostromolta, de nem sikerült bevenniük. 1229-ben aztán mégis, ahogy ilyenkor szokott, számos legenda is párosul a történethez (sárkány is lesz benne, hogy örüljenek a fanok). A város muszlim  ká'idjának (amolyan parancsnok-féle) volt egy világszép lánya (naná, majd átlagosan duci ...), akit nagyon rejtegetett a világ elől. Amikor viszont jött a keresztények vezére, hogy tárgyaljanak a város megadásáról (amit a ká'id persze nem akart), a leány meglátta a jó lovagot, és azonmód szerelembe estek. Olyannyira, hogy éjszaka nem csak hettyempittyelni jártak össze, hanem a leány egyszer be is engedte a jó lovagot, és társait a városba, akik meg azonmód le is vágták a leány atyját. (Nem volt szép tőlük, azért ezt lássuk be.) Az atya halálában megátkozta leányát, aki helyből fekete démoncsirkévé változott barátnőivel egyetemben, és ezek a rettenetes szellemtyúkok azóta is kísértenek ...

A leány és a xsirke ...

A keresztényeket viszont nem kisebb egyéniség vezette a harcban, mint a csapatok előtt megjelenő Szent György, aki legyőzte a muszlim sárkányt. Ahányszor gazdát cserélt a város ebben az időszakban, nem is meglepő, hogy masszív erődítményekkel vették körül - amelyeket aztán nem is bontottak le. A városfalakon, kapukon belül pedig máig áll a középkori városmag. 

A mecsetek helyére templomokat építettek - de állítólag megmaradt egy titkos földalatti mecset. Meg még számos más titkos épület is. Csak a tornyok lettek alacsonyabbak, de azok is Katolikus Izabella miatt, aki 1490-ben jó pár hónapra ragadt itt a városban, és nem tűrte, hogy magasabb torony legyen a falakon belül, mint ahol ő lakik. A rendek meg Tordesillasban üléseztek, és nem akartak pénzt adni a Katolikus Királyoknak a háborúra. Izabella üzenni akart, de minél gyorsabban, azt mondta, aki egy nap alatt megjárja oda az utat, és egy nap alatt vissza is tér, azt ő nemessé teszi. A mintegy 300 km ma - autópályán - kevesebb, mint 3 óra, de akkor a Solisok atyjának a lóhalálában lovaglás nemességet ért. 

A Solisok címere - benne a Nappal (Sol).

 Az elkövetkező évszázad - akárcsak egész Spanyolországban - itt is meghozta a pénzbőséget. Az óváros palotáit kibővítették, kidíszítették. Ennek talán legszebb példája a Toledo-Moctezuma palota. A név nem véletlenül emlékeztet az Azték Birodalom uralkodójára, az utolsó azték király lánya ment feleségül (biztos önként és dalolva) egy konkvisztárdorhoz, egy bizonyos Juan Cano de Saavedrához, majd utódaik a de Toledo és a Carvajal családokkal házasodtak. Az épület különös, néhol az azték templomokra emlékeztető épületét kívülről csodálhatjuk - odabenn a városi levéltár működik.

ávolról ..

... és közelről. 

Végigjárhatjuk viszont - vezetéssel - a Golfines de Abajo palotát. Alfonso Golfin kezdte el még építeni a palotát a 15. században abban az úgy nevezett platereszk stílusban, ami akkor nem csak Cáceresben, de az egész birodalomban  divatos volt. A palotát azóta az ő családja birtokolja, illetve birtokolta 2015-ig, amikor is az utolsó örökös halálával a családi alapítványra szállt a tulajdonjog. Az öreg hölgyet, akinek ezt az elképesztő gyűjteményt köszönhetjük Doña Tatiana Pérez de Guzmán el Bueno y Seebachernek hívták, Torre Arias nyolcadik grófnője, Santa Marta és Torre de Esteban Hambrán márkinője volt. Talán elég is ennyit elmondani ahhoz, hogy elképzeljük, milyen is a palota - egy órán és két emeleten át láthatjuk mindazt, amit egy főnemesi család négy évszázadon át összegyűjtött. 

Dísazes termek .. 

.. és 18. századi festmények. 

A díszes paloták építésének kora azonban hamar véget ért. A Ciudad Monumental mellé a 17. században elkezdett kiépülni egy újabb város - központja a főtér közvetlenül az óváros kapuja előtt. 

A Plaza Mayor vacsoraidőben. 

A 19. századtól újabb és újabb körben bővült a város. A Ciudad Monumental pedig lassan elnéptelenedett. A lakásállomány leromlott, aki tehette, az újabb negyedekbe költözött. Ahogy sok más hasonló hely esetében is, az, hogy végül is nem döntöttek a lebontás mellett - nem volt pénz rá leginkább - a megmaradást és később a város újjáéledését szolgálta. De addigra már alig néhány család - mintegy 360 fő - élt az óvárosban. A világörökségi cím már jelentősen növelte a turiszitikai vonzerőt - szépen fel is újítottak mindent, egységes arculatot adva az óvárosnak. Tökéletesen alkalmassá téve a helyet arra, hogy Királyvár legyen a Trónok harcában. És - a hetedik évadra - lett is. Íme azok a jelenetek, amelyeket a városban forgattak. A korábbi évadokban ugyan Dubrovnik szolgáltatta a hátteret a Hét Királyság fővárosának, a győztes tengeri csata után, amikor Euron Greyjoy diadalmenetben vonult be Királyvárba, már Cáceres szolgáltatta a hátteret. A forgatási helyszíneket el sem lehet téveszteni. Minden turista alapértelmezetten a Plaza Mayorról az Arco de la Estrella íve alatt lép be az óvárosba és innen egyenes út vezet a Plaza de Santa Mariára. A nem túl szimpi Euron ezen az úton hurcolta végig foglyait, az unokahúgát, Yarát és a lázadó Martellek fattyait, Ellariát és leányait ( a háttérben a Golfines palotával). Sőt, a cáceresi múzeum épülete is feltűnik egy-két pillanatra a 7. évadban, mint Óváros egyik palotája, amikor Sam Tarly otthagyja a Fellegvárat a Derest fenyegető veszély hírére.

Néhány kép a sorozatból, ahol Cáceres felismerhető

Azt vártuk ezután, hogy a Trónok harca merchandizing elönti a várost - lesznek kínai gumisárkányok, Daenerys-frizurás hoszteszek, 2,5 euróért percenként bérelhető Vastrónok (még Szocsiban is voltak). Nem mondom, hogy csalódtunk, inkább csak meglepődtünk, hogy ebből semmit sem találtunk - gyakorlatilag nincs utalás a városban a forgatási helyszínekre. Pedig nem volt még olyan régen, és a Youtube gyakorlatilag teli van olyan videókkal, ahol kisebb nagyobb önjelölt influenszerek végigjárják ezeket. 

Így az igazi fanoknak meg kell tenni még vagy harminc kilométert Malpartida de Cáceres külterületéig. Ott aztán már el sem téveszthetik, merre kell menni. 

 El sem lehet téveszteni ...

A  Los Barruecos különös sziklaalakzatai persze a Trónok harca nélkül is érdekesek, látványosak. Most azonban, hogy a movie set turizmus fellendült, a békés bocik közé sétautakat és információs táblákat telepítettek, hiszen itt aztán tényleg sorsdöntő csata zajlott virtuálisan, sok CGI-vel feljavítva. Noha természetvédelmi területről van szó, simán be lehet hajtani autóval. Meg is lepődtünk, de jól karbantartott, aszfaltos utakon lehet kanyarogni a fura sziklák között. Minden kanyarból másképp lenyűgöző kép tárul a szemünk elé, a tó kisebb-nagyobb öblei meseszerűen tükrözik vissza a sziklákat.

Itt-ott aztán feltűnnek az útbaigazító táblák, amelyek a forgatási helyszín felé vezetnek, ahol jól kiépített parkolók várják a turistákat, de csak mi voltunk.

A most tehénlepényektől tocsogó legelőn csapott össze a dothraki horda és a Lannister sereg Égikert meghódoltatása után. A látványos ütközetben a Sárkányok Anyja bevetette egyik gyermekét is. A mezőn több információs tábla is segíti a filmjelenetek felidézését. Nem a helyi fanok, hanem a turisztikai hivatal akkurátusan feltüntette minden táblán a pontos epizódot, a sztorit, a szereplőket és a forgatás időpontját is. A rengeteg filmtrükk ellenére is felismerhetőek a helyszínek, ahol Jamie Lannister megtámadta a sebesült sárkányt, vagy a hatalmas szikla, ahol Daenerys a győztes csata után a sárkányával elporlasztotta a be nem hódoló Tarlykat.

Néhány kép, ahol felismerhető a helyszín.

Akit a tömegkultúrán túli régiók is érdekelnek, annak - ha már úgyis arra jár - érdemes bemennie a Vostell Múzeumba. Wolf Vostell német szobrász-performanszművész a huszadik századi művészet egyik megkérdőjelezhetetlenül nagy alakja. 1932-ben született Leverkusenben, 1998-ban halt meg Berlinben, de életének jelentős részét itt Malpartida de Cáceresben töltötte, feleségével, aki innen származott. Őt is megragadta a szürreális táj, és több olyan installációt is készített, amely bele is illeszkedik a Barruecos furcsa sziklái közé. 

De alkotásainak legnagyobb része videóisntalláció, olyan művészeti termék, amit a klasszikus művészeti ágakba be sem lehet illeszteni.Kedvenc alapanyagai a régi autók, a zongorák, a tévék, és a beton voltak - meg mindenféle kvázi talált videók. Az egykori kúriából kialakított kiállítótérben található installációk elsőre meghökkentőek, aztán elgondolkodtatnak. 

Egy külön épületben kaptak helyet a Vostell által életre hívott Fluxus mozgalom más alkotóinak termékei. Ugyanebben az épületben kapott helyet az a kiállítási rész is, amelyik a Barruecos hagyományaival, az úgynevezett transzhumáló állattartással foglalkozik,. 

Van még forgatási helyszín a szomszéd városban, Trujillóban is - de az már a következő bejegyzés tárgya lesz. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.