36. Vlagyimir Vlagyimirovics és a földalatti város
2013.02.08. 11:30
Ha feltennénk a kérdést, hogy melyik országban van a világ legnagyobb földalatti borospince-rendszere, tuti, hogy nem kapnánk helyes választ. Nem reprezentatív felmérésem szerint a legtöbben Franciaországra, az Egyesült Államokra, vagy Olaszországra szavaznának, pedig a helyes válasz: Moldova.
Ha az ember jó sokáig alszik, majd megnézi Kisinyov látnivalóit, még elgondolkodhat, mit is csináljon délután. Rosszindulatúnak tűnik a megjegyzés, de Moldova fővárosa, bár kedves, nett város, sok zöldterülettel, leginkább mégis a megszállott trolimegfigyelőknek lehet érdekes.
Ha pedig már láttuk Orheiul Vechit, és tettünk egy kirándulást a Dnyeszter túlpartjára, komolyan felvetődik a kérdés, mi a fenét is csináljunk ebben az országban. A válasz: Cricova. Az ország egyetlen igazán világszínvonalú attrakciója szűk félórányira fekszik Kisinyov központjától. Meglehetősen könnyű eljutni oda, feltéve ha valaki beszél oroszul és/vagy románul, így útbaigazítást tud kérni a helyiektől. Táblák ugyanis csak az utolsó kb. három kilométeren találhatók, ott is csak kettő, így azok alapján biztosan nem lehet megtalálni a helyet. (Nekünk sem sikerült elsőre, a földalatti város bejárata helyett a kombináthoz mentünk, jó egy kilométerrel odébb, csak telefonos segítséggel találtuk meg a bejáratot. És ez nem az egyetlen furcsaság - túrák például csak hétköznap munkaidőben indulnak, hétvégén, amikor, ugye, turistából csak több lenne, zárva a földalatti város.) A kapunál viszont már látszik, hogy itt nem is a brezsnyevi pangásba, hanem az igazi sztálinista birodalmi pompa korába kerülünk vissza.
És akkor itt az idő, hogy nézzünk bele kicsit Cricova történetébe. A szőlőt e vidéken már az ókori görögök-rómaiak ideje óta ismerték, és a középkortól vájtak kisebb-nagyobb pincéket a mészkőbe. De az igazi fellendülés a második világháborút követő évekhez, és egy kiváló borászhoz Petre Ungureanuhoz kötődik - ő alakította borospincévé az egykori kőbányát, majd kezdte el az ipari pezsgőtermelést a vidéken. 1947-ben a Szovjetuniónak két borászati jellegű kihívással kellett megküzdenie. 1. A pezsgő, ugye, a proletariátusnak az az itala volt, amelyet választott vezetőin keresztül fogyasztott. Márpedig ezek a választott vezetők komolyan vették a proletariátustól kapott megbízatásukat, és elképesztő mennyiségben nyakalták volna a pezsgőt. De az orosz pusztaságok még Micsurin elvtárs hathatós segítségével sem voltak alkalmasak nagyüzemi pezsgőtermelésre, nem így a frissen visszaszerzett Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaság. Be kellett indítani az ipari pezsgőtermelést, különben szomjan vész a pártelit. 2. Valamit kezdeni kellett azzal a sok értékes, gyakran muzeális, francia borral, ami a világháború következtében a Szovjetunóhoz került. A német főnácik ugyanis, különösen Hermann Göring és von Ribbentropp, igazán lelkesedtek a jó borokért. Ebbéli lelkesedésüket pedig a francia borospincék szisztematikus kifosztásával fejezték ki. A győztes szovjet csapatok pedig miután hadizsákmányként megszerezték a német pincék tartalmát, azt nem származtatták vissza eredeti (imperialista, feudális csökevény) tulajdonosaiknak, hanem hazavitték, hogy ezzel is a szovjet dolgozók javát szolgálják (közvetve persze). 1952-ben indult meg a termelés Cricovában, két évre rá hozták ide a Göring-gyűjteményt, és kezdték meg a saját borgyűjtemény kialakítását. Az állami nagyvállalat a szovjet párt és állami vezetés legmagasabb köreit szolgálta ki. És ez sokaknak jelentett a köztársaságban biztos megélhetést. Az idilli szovjet időket idézi fel Moldova második legfőbb exportterméke, a Zdob si zdub együttes is.
A szovjet időkben végül is egy 120 km hosszú pincerendszert sikerült kiépíteni, amelynek nagy része olyan széles utakkal van összekötve, hogy még a Zilek is vidáman elsétálnak benne. (Ennél csak a szomszédos Milesti Mici hosszabb, ott 200 km a pincék hossza, de sokkal kevésbé látványos a hely.) Az egyszerű turistát kis piros elektromos vonatkán viszik le a pincékbe. (A kiemelt vendégek persze nagy fekete autókon jönnek.)
Odalenn egységesen 12 C van - egy útitársunk fel is háborodott, hogy nem szóltak neki előre, hogy a pincében hideg lesz. Az út első része a pezsgőkészítésbe avat be - itt még egészen borospincében érzi magát az ember.
Az alig 4 milliós Moldova a világ hetedik legjelentősebb borexportőre, és GDP-jének negyedét állítólag a bor adja. A legnagyobb természetesen az orosz piac, már ha hajlandóak megvenni, és politikai okokból nem tiltják ki a moldáv borokat, de összesen 28 országban kaphatóak cricovai borok. A cég meglehetősen jól megy - még a válság sem viselte meg őket. A pezsgőt a hagyományos francia módszer szerint készítik. A bort, amelybe bekerül némi élesztő és cukor, a második erjedéshez fektetve helyezik el, majd lassan, több hónap, év alatt forgatják függőleges helyzetbe, hogy az ú.n. "halott" élesztő a kupak közelébe kerüljön. (Tudom, ez nem egészen szakszerű leírás.) Ezt végül, ha kész a pezsgő kiveszik, és újra ledugózzák az üveget.
Itt is így készül a pezsgő - amit be is mutattak. Majd újra felszálltunk a kisvonatra, és mentünk tovább a különböző borokról elnevezett sugárutakon, ahol még közlekedési lámpák is voltak, nehogy egy Zillel összeütközzünk. Majd megérkeztünk valahová, ami leginkább egy díszes moszkvai metróállomásra emlékeztetett.
A metróállomás valójában a bormúzeumot és a kóstoló szobákat tartalmazó részleg kezdete. Múzeum hatalmas - a gyűjteményben 1,2 millió palack van. A gyűjtemény alapját - mint fentebb említettük azok az értékes francia borok jelentették, amelyeket a náciktól szereztek meg a szovjetek.
A borok mellett párlatok is akadnak, a gyűjtemény legrégebbi darabja is közülük való - egy 1902-es Becherovka.
Vannak magyar borok is.
Számos híres ember tárolja itt a magán borgyűjteményét is. A leghíresebb persze Vlagyimir Putyin. Az ő polcát le sem tudtuk fényképezni, mert a csoportunkban túlnyomó többséget alkotó negyvenes orosz turistanők láthatóan mind egy szálig Putyin-fanok voltak, és félóráig fényképezkedtek felváltva a polc előtt elomló mosollyal, hiszen ilyen közel még életükben nem voltak olyan tárgyhoz, amit az isteni Vlagyimir Vlagyimirovics keze érintett. Putyin egyébként ötvenedik születésnapját is itt ünnepelte a régi jó hagyományok jegyében. Azt azért jó volt látni, hogy a helyiek politikailag semlegesek, hiszen Putyintól alig két saroknyira volt Miheil Szaakasvili gyűjteménye, kicsit odébb pedig az - egyébként formálisan hívő muszlim - közép-ázsiai diktátorok helyezték el kedvenc boraikat.
A leglátványosabb rész azért még hátra volt. A fénykorban, amikor egyébként ezt a helyet kizárólag pártelvtársak látogathatták, a szovjet birodalom minden pompájával felszerelt kóstolótermeket is kialakítottak. Olyan jeles vendégek jártak itt, mint a világ első űrhajósa, Jurij Gagarin, akit a legenda szerint csak harmadnap bírtak felrángatni-támogatni a jól sikerül kóstolgatás után. Emléktáblát azért kapott.
Végül még kóstoltunk két bort is - amiért keményen lehúztak -, majd az útnak vége szakadt. Kissé hirtelen. A tapasztalt turista nagyjából ugyanis azt várná, hogy ilyenkor a kellemes és látványos show vége egy shopban konkludál, ahol Cricova összes terméke mellett díszes faragott parafadugókat, moldáv zászlóval díszített pólókat, és pánsípokat lehet kapni. De semmi. Kiléptünk a fényre, és a szomorú idegenvezető kislány szépen elköszönt. Aztán eszébe jutott, hogy még nem fizettünk. És megpróbáltuk üzembe helyezni a helyi POS terminált. Ez egy félreeső szobában történt, ahol kiderült, hogy Cricovának van ám egészen profi reklámfilmje is, amit itt vetítettek egy kis tévén folyamatosan. Másutt, ahol emberek is láthatták volna, nem. A POS terminál nem működött, különösen, mivel betárcsázós internettel próbálták működtetni, és az meg folyamatosan ledobta. A kislány még szomorúbb lett, mi pedig előkerítettünk egy napilapot, és az árfolyam tisztázása után fizettünk euróban. Kérdeztük shop van-e, mert bort azért vennénk. Van. Hol? Fent a kombinátnál. Nyitva van? Nincs nyitva. Az értetlenségünkre a hivatalosnak tűnő válasz az, hogy a cricovai borokat úgy is veszik, és a jó bornak nem kell cégér. Azért egy jó marketinges szerintem rájuk férne.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lojzi1 2013.02.08. 14:14:15
Tapmancs 2013.02.08. 21:26:32
micsoda? 2013.02.08. 22:21:18
Ambiorix 2013.02.08. 22:22:04
Rigris 2013.02.08. 22:56:13
nyazonia (törölt) 2013.02.08. 23:47:51
Meg ugye a Dnyeszter Menti Köztársaság, ami elég érdekes képződmény, orosz csapatok állomásoznak ott, de facto független, Lenin szobrok, vörös csillag.
Megy a nagy orosz-román erőfitogtatás a térségben.
Szerintem elég sok szó esik Moldováról, de legalábbis nem kevesebb, mint a balti államokról vagy Belaruszról.
micsoda? 2013.02.09. 08:13:17
Measurer 2013.02.09. 09:50:45
(igaz licensz alapján "hazailag" gyártva)
@nyazonia: Máskor meg a WHO jelentésében hallunk róluk, állítólag náluk fogy a legtöbb alkohol (18,22/év,fő tömény szesz ekvivalens), megelőzve a cseheket és bennünket.Ezt azonban hivatalosan tagadják.
aif.md/2012/07/03/moldova-ne-samaya-pyushhaya-strana/
fairlane 2013.02.09. 10:16:48
Measurer 2013.02.09. 20:06:32
A tankpezsgő gyengébb színű, sárgás árnyalatú, élénkebb és kevésbé strukturált ízlésvilágú, illata kevésbé intenzív.
Hm... megszomjaztam.
micsoda? 2013.02.09. 21:43:38
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal