95. Utazni? Gyerekkel? - Gyerekekkel Provence-ban 1
2013.07.20. 00:24
Amikor - hat évvel ezelőtt - két db. fél éves gyermekkel útra keltünk kocsival, barátaink, kollégáink nagy része többé-kevésbé őrültnek tartott minket. Azóta - reméljük - sokakat sikerült meggyőzni, hogy gyermekkel utazni nem a legrosszabb dolog, ami az emberrel történhet. Sőt. Most - mielőtt az út részleteire rátérnénk - igyekszünk meggyőzni a nagyobb közönséget is ugyanerről. Kezdjük az előítéletek oszlatásával. Mert előítéletek azok vannak. Általában olyanoktól halljuk, akik maguk el sem mertek indulni mert.. és itt jönnek a magyarázatok.
Az nektek úgyse nyaralás...
Mert folyton a gyerekekre kell figyelni, körülöttük kell ugrálni, és nekik mindig minden bajuk van. Nos ezt kézből, és tapasztalatból cáfolom. Mi igenis jól tudjuk magunkat érezni akkor is, ha (időközben változott a létszám) három gyermekkel utazunk. Persze oda kell figyelni az igényeikre, és különösen amíg kicsik (úgy négy év alatt), rájuk is oda kell figyelni, hogy ne tegyenek kárt se magukban, se a berendezésben. De ezt itthon is megtennénk. Nyilván valamilyen szinten behatárol ez minket is - nem mehetünk borkóstolóra, éjszakai táncos helyre, huszonöt kilométeres teljesítménytúrára (arra amúgy sem mennék) stb, amit tényleg korlátoz kicsit, de mindenképpen józanult tart minket is. De, ha a korosztályuknak megfelelő élmények is érik őket, akkor ők is kimondottan élvezik az utat, ami a kezelhetőségüket is növeli.
Játszótér vastag gumiborítással kis hercegeknek Monacóban - minden napba befér egy kis játszóterezés.
(Mi meg legalább kialudjuk magunkat, nem úgy, mint amikor még hajnali négyig nyomtuk valahol, és utána kissé szédelegve próbáltuk belőni, hogy mennyire egyenesek az oszlopok a Parthenonon.)
A gyerekekkel amúgy is csak a tengerparton lehet lenni egész nap...
Kétségtelen, a gyermekek nagy része szereti a vizet. (Állítólag ez atavisztikus, az ember egy vízi majomtól származik). Órákat el tudnak szórakozni, míg kisebbek azzal, hogy kihordják kis vödörben a vizet a tengerből, a homokot pedig cserébe beleszórják, később persze megtanulják, hogy ez értelmetlen, és csak akkor csinálnak ekkora értelmetlen marhaságokat, ha azt megfizetik, és a főnök kéri. Ez kicsit nagyobbaknál átalakul kavics-és kagylógyűjtési szenvedéllyé. (A büdös, bomló állati maradványokat aztán haza is kell hozni.) A fürdést azonban lehet adagolni. Az egész napi programon való részvételnek lehet koronája egy jó mártózás (kvázi jutalomfalatként belengetve), de lehet a nap kezdete is, azzal, hogy amikor már nagyon meleg van, irány elfelé a strandról. Sőt, ha kellően érdekes a program, egy-egy napot akár strand nélkül is el lehet tölteni. És, hogy mivel? Nyilván nem a Görög Nemzeti Epigráfiai Múzeum archaikus felirattöredékeit mutogatjuk a gyereknek negyvenkét termen keresztül. De ma már a múzeumok nagy részében is van valamiféle gyermekfoglalkoztató,-szórakoztató részleg, sőt a látványosságoknál is elég gyakori az ún. animáció. Ez pedig a legszárazabb műemléket is kimondottan bulissá tudja tenni: egy középkori párviadal, egy gladiátorjáték, egy antik olimpiai verseny élettel tölti meg a romokat, és órákra lebilincseli a gyermekeket is.
Reneszánsz táncoktatás - Les Baux
Gladiátorok az Arles-i arénában.
De ha ez nincs is - a várak, romvárosok, a hozzájuk kapcsolódó kalandos történetek épp az óvodás-általános iskolás korosztályt kötik le leginkább. Ha mesélünk is arról, amit látunk, ők már várni fogják a következő helyszínt. Innentől pedig alapos tervezés és felkészülés kérdése csak a dolog. Tájékozódjunk előre akár, hogy hol, mikor milyen animáció van, hol van gyerekeknek szánt kiállítás is (ez Európában általában már interneten hozzáférhető információ), a napot pedig szervezzük meg előre, hogy biztosan időben odaérjünk még délután a strandra.
Állatlesen - speciálisan gyermekeknek tervezett tanösvényen a Camargue-ban.
Egy vagyonba kerülnek...
Ez kétségtelen. A gyermek nem olcsó dolog. Minél nagyobb, annál drágább, és csak reméljük, hogy a befektetés megtérül, és nyugdíjas korunkban majd ő veszi nekünk a repülőjegyet. De azért ez is nagyobb részt nevelés-szoktatás kérdése. Ha a szülei sem állnak le minden bazárban vásárolni, valószínűleg ő sem érzi szükségét ennek. (Ezt egyébként megfelelő útvonalválasztással is elkerülhetjük - amíg a mi kezünkben a térkép, addig arra megyünk, amerre mi mondjuk, az pedig egyértelmű, hogy a két fő látványosságot összekötő legrövidebb úton kívül úgysincs bazár, mert a turisták kilencvenöt százaléka is azon az egy utcán zsúfolódik össze. Érdemes kipróbálni, nemcsak a bazármentességért, hanem a feeling kedvéért, azért az illúzióért, hogy néhány percet magunkban tölthetünk és nyugodtan bámészkodhatunk kedvünkre.) A szálláson elfogyasztott reggeli-vacsora is komolyan visszavesz a költségekből. (Nyugat-Európában a hiperekben kb. a magyar árakon lehet élelmiszert venni, míg az éttermek árszintje néha jóval e felett van. Mindez persze csak úgy négy év feletti gyermekek esetében jelent komoly kérdést, mert korábban azért a gyerek általában nem, vagy nem teljesen étterem-kompatibilis, legalább is nem egy háromfogásos menüre. Ha pedig mindenképpen kereskedelmi egységben szeretnénk enni, ilyen esetekre kiemelten ajánlottak Európában a török-arab büfék, az áraik általában jóval a honi éttermek alatt vannak, a tulajdonosi-, vendégkör kör pedig sokkal jobban viseli a rohangáló-zajongó gyermekek által keltett zűrzavart, mint egy visszafogottan elegáns, helyi étterem közönsége. )
Iszonyat lehet őket elviselni egy hosszú úton..
Sok szempontból a gyerekek könnyebben bírják a hosszú autózást, mint a felnőttek. Gyorsabban elalszanak a kocsiban, és jobban is tudnak ott aludni - köszönhetően testméretüknek. Így aztán azzal, hogy a hosszabb utakat hajnalra vagy estére időzítjük a gyermekbántalmazás nagy részét kiküszöbölhetjük. Ha egy kirándulásról este nyolc- kilenc körül indulunk el gyermekünk már valószínűleg az első kanyarban édesdeden fog aludni, míg mi éjjel egyre hazaérünk. (Ott aztán ki lehet emelni a kocsiból és átborítani az ágyába - reggel, ha tisztán nem is, de kialudtan ébred. Mi nagyon szerencsések vagyunk, jó alvó gyerekeink vannak.) Amúgy meg rendelkezésre állnak a szójátékok, a barkochba, az érdekfeszítő elődadások a gyermeknek arról a helyről, ahová menni fogunk. Mi most Ljubljanától Veronáig játszottunk állatos barkochbát, legalább háromszor szerepelt benne a zsiráf, de előkerült a nyílméreg-béka is. A hosszú utakat pedig meg is lehet bontani. Három-négy óra után egy néhány órás városi séta, vagy zöldben való rohangászás csodát tud tenni.
Mindig útba esik egy park vagy arborétum, ahol meg lehet állni, kicsit rohangászni vagy éppen kavicsot dobálni.
Ez pedig ismét csak tervezés kérdése. Ha alaposan megnézzük az útvonalat, gyakorlatilag biztos, hogy találunk útközben olyan helyet, amit érdemes megnézni, ahol érdemes néhány órát eltölteni. Eleve tervezzük így az utat, és akkor nem kell felborítani az eredeti útitervet. Maximum két gyermek esetén jó megoldás lehet még az első ülések hátára szíjazható DVD-lejátszó. Igaz, az meg számunkra teszi fárasztóbbá az utat, ha nyolc órán keresztül kell a Kisvakond zenéjét hallgatni. (Három gyermeknél ez már nem megoldás -a középső úgyse lát semmit, és azon hisztizne, hogy ő miért nem látja a Kisvakondot.) Maximum két éves korig pedig ott van a végső fegyver a Babazene cd. Elsőre nettó hülyeségnek tűnik, de a felnőtt fülnek meglehetősen bárgyúan hangzó plöm-plömöt úgy látszik tényleg gyermekpszichológus szakértők (és nem zeneszerzők) készítették. Az egészen addig az éhségtől üvöltő fél éves gyermek megható gőgicsélésre váltott, ahányszor meghallotta kedvenc számát - igaz, ez már nekünk volt kicsit kényelmetlen 60 kilométeren keresztül.
Csak a hazai konyhát eszik, minden mástól elrontják a gyomruk...
A gyermekek általában kétségtelenül kevésbé bevállalósak élelmiszer-fronton, mint a felnőttek. (Már persze felnőttje válogatja, van azért közöttük is, aki sír, ha nem kap Thaiföldön csülökpörköltöt ebédre.) De azért lássuk be, hogy Európában annyira azért sehol nem idegen a konyha, hogy ez bármi gondot okozzon. Végső fegyverként pedig mindig jelen van a sülkrumpli-pizza kombó, olyan gyermek még valószínűleg nem született, amelyik azt ne enné meg.
Íme az ultima ratio - a sült krumpli.
(A mieinkről kiderült, hogy kedvencük a francia halleves, és a bárányhúsból készült arab kolbász, a merguez.) Az igazi nagy trükk egyébként az éhség. Ha a sok program után a hazai szokásosnál kicsit később kapnak ebédet, még a legválogatósabb kislány is úgy eszik, mint egy angyal.
Egy nap legyen sz*r idő, egymás agyára mentek az apartmanban..
Egy teljes napot a - drága pénzen bérelt - apartmanban tölteni, ami valószínűleg kisebb, szűkösebb, mint a hazai lakás, ráadásul nincs benne Minimax magyarul, tényleg nem lenne feltétlen vicces, meg - lásd drága pénz - ordas nagy pénzkidobás is lenne. De erre semmi szükség, mert kirándulni nem csak verőfényben lehet. Ismét csak a tervezés szükségességét tudom kiemelni. Nézzük meg, milyen fedett pályás, beltéri szórakozási lehetőség van a nyaralóhely néhány száz kilométeres közelében, és esőnapra tegyük ezeket. A legideálisabb például egy barlang - szép, kalandos, garantáltan fedett, és oda amúgy is fel kell öltözni. De a cél lehet olyan vár, aminek van teteje, olyan múzeum, ami a gyereknek is jó (pl. oceanográfiai, ahol lehet halakat nézni), vagy gyerekek számára is élvezhető (zenés-táncos) showműsor.
Lovasbemutató zárt térben - ideális pocsék időre. (Lipica, Szlovénia)
Fedett vár barlanggal - zuhogó esőben is tökéletes. (Predjama, Szlovénia)
És arról se feledkezzünk meg ilyenkor, hogy az eső általában térben is korlátozott jelenség, ha beülünk a kocsiba, és elmegyünk úgy száz kilométert, már lehet, hogy rekkenő hőség lesz, és hét ágra süt a nap - tájékozódjunk a neten a meteorológiai honlapokon, mi az aktuális időjárás kicsit arrébb.
Összességében pedig az alap, a szoktatás. Ha fél éves korától a gyerek minden nyáron utazik, egyre hosszabb távokra, ha itthon is rendszeresen kirándulsz vele hétvégenként, akkor hat évesen már meg se kottyan neki két hét alatt ötezer kilométer. Sőt, amióta hazajöttünk, minden reggel úgy kelnek, hogy mi lesz ma a program?
Szóval a lényeg, hogy nem kell aggódni. Következőre azért azt is megírjuk, mire kell mégis figyelni, illetve, hogy vannak azért buktatók is...
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vitaygeorgina 2013.07.20. 23:00:16
Viszont most utasítottam vissza egy nyaralásmeghívást, csak a Tisza-partra kellett volna menni, nem külföldre, de a két fél éves gyerekkel pont nem érzem magam elég rugalmasnak ahhoz, hogy elinduljak. Még bőven szopnak,három óránként, és kóstolgatnak gyümölcsöket, és én magam mondtam azt, ami a posztban felesleges kukacoskodásként van beállítva, miszerint én magam nem tudnék semennyire kikapcsolódni a két gyerek mellett. Felborul a rutinjuk, nekem állandó szoptatás, pelenkázás, és persze a mozgásigény, amit itthon kényelmesen ki tudunk elégíteni a földön, de a Tisza-parton?
Szóval érdekelne egy élménybeszámoló, hogy lássam, hogyan lehetnék rugalmasabb.
Pflaume 2013.07.21. 05:51:27
DieNanny CH 2013.07.21. 08:46:37
Pl, ha hirtelen elromlik az idő, jöhet a fedett program, de ott meg valamiért nem lehet bemenni, kell a 3. megoldás.
És kell a sok-sok-sok türelem.
Sok szép túrázást kívánok!
kristofica 2013.07.21. 09:14:50
kristofica 2013.07.21. 09:16:11
min 2013.07.21. 09:58:50
öregbuksi 2013.07.21. 10:06:09
Balatonra mentünk (negyedszer együtt). Két nyugger (feleségem és én) két unoka 7.5 és 10 éves, akik már a saját cuccuk zömét elviszik. Vonattal ( autóval nem lehet) Győr - Kelenföld - Sz.fehérvár - Siófok - Lelle felső. Átszállás háromszor, K.földön lekéstük a tervezett járatot az árvíz következményei miatt. Innen csúszott az egész utazás terve, a csatlakozásokat rendre lekéstük. Az említett állomások mind átmenők, ezért a csomagokat cipelni kell, vagy gólyahídon, vagy aluljárón. Komáromtól X-ig vonatpóló busszal. 1 órával előbb indultunk, mint azt a menetrend szükségesnek ítélte, és mégis mindent lekéstünk. A vonatok tömve, klíma sehol a gyerekek a csomagokon ültek a WC előtt, mi álltunk K.földtől Sz.féhérvárig. Kedves Kalandor barátunk, elutazni mondjuk Vlagyivosztokba, vagy Cadizba (túlzással)az nem kaland a belföldi tömegközlekedéses utazáshoz képest, idős korban és Magyarországon.
A nyaralás remekül sikerült. A Balaton nyújtotta azt, ami tőle telik, a többit megoldottuk mi és a gyerekek. Mi is rutinos utazok vagyunk, jövőre is megyünk, bízva abban, hogy nem lesz árvíz! Talán elhiszed, mi csak az unokák
kedvéért nyaralunk így!
További szép nyarat! Az eső,néha eshetne!
T mint T 2013.07.21. 10:16:51
Na mármost, ha itthon van a gyerek (vagy nagymamánál), akkor ez megoldható: úgy alakítjuk a napirendet s igyekszünk a nyugalomról is gondoskodni.
De nyaralásnál volt már példa zajos szállodára (nem kérhetem meg a szomszéd szobában lévőket, hogy ne csapkodják délután 2-kor az ajtót. Éjszaka pedig másnak az a nyaralás, hogy kártyapartit tart a fölöttünk lévő szobában (szomszéd bungallóban, sátorban, lakókocsiban) és ez áthallatszik.
Mégis, a legnagyobb nehézség, hogy nyaralásnál is úgy kell szervezni az életet, hogy a délutáni alvás megoldható legyen. Ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet egész napos programot szervezni (40 euro/fő belépő mellett mégsem hagy ott az ember egy strandot, állatkertet délben), ráadásul ülhetek 2 órát semmittéve a szobában délután, meg este 8-tól a reggeli ébredésig. Vagy vigyek bébiszittert magammal???!!!
Így aztán el sem indulok, vagy a gyereket a nagyira bízom 1 hétre, s ketten megyünk a férjemmel (ha már van az a luxus, hogy van nagyi).
Bármi ötletet elfogadok egy 5 napos horvátországi, augusztusi nyaralás előtt: gyerekkel vagy nélküle?
Egy polgár aki kővé dermed a hülyeségtől 2013.07.21. 12:16:39
városjáró · http://varosjaro.blog.hu/ 2013.07.21. 12:21:55
jet set 2013.07.21. 12:45:59
zsírmalac 2013.07.21. 12:53:12
Hm, ha nem lenne nekik jó, nyilván nem mennének. Nem?
weckerdi 2013.07.21. 12:57:32
Niurka (törölt) 2013.07.21. 13:41:17
min 2013.07.21. 13:56:26
Akkor minek is viszitek el? Egy nyaralásnak pont az a lényege, hogy a szülő is kikapcsoljon, ne pedig ugyanazt az otthoni életét élje legalább a pihenés ideje alatt. Pont azokról mondasz le amiért nyaralni menne az ember? Önző is és hülye is az ilyen szülő.
LouCyber 2013.07.21. 16:07:59
Niurka (törölt) 2013.07.21. 16:20:58
LouCyber 2013.07.21. 16:51:05
Niurka (törölt) 2013.07.21. 17:48:40
Niurka (törölt) 2013.07.21. 17:49:20
Ajószűcs 2013.07.21. 18:34:53
Ajószűcs 2013.07.21. 18:44:00
LouCyber 2013.07.21. 18:54:13
Niurka (törölt) 2013.07.21. 22:19:54
Niurka (törölt) 2013.07.21. 22:20:22
LouCyber 2013.07.21. 22:35:33
öregbuksi 2013.07.22. 00:36:26
Lehet, hogy ők a szokott otthoni miliőben inkább matatnának, vagy játszanának, mint elmenjenek Szebenbe és a képtárban megnézzék az egyik Pieter Brueghel képet. Pedig a kép csodálatos!
Élő példa az említett eset. A gyerek mindig annyit és úgy fog föl az eléje kerülő élményből, látnivalóból amennyi épp a korának és fejlettségének megfelel. Magamon tapasztaltam sokszor az utazás közbeni otthontalanságot, ramaty érzés. Ez nem honvágy, hanem komfort nélküli állapot, bár a szállásunk akár lehet kitűnő is. Magyarul: menjünk már haza, jobb lenne otthon!
Szerinted az említett két kisgyerek mit választott volna 4-5 évesen, például: a szülőkkel nyaralni a Mamánál, vagy végig bumlizni a Rhone-völgyét?
Természetesen nem szólom meg a szülőket, de a gyerekeket nagyon sajnálom!
Ajószűcs 2013.07.22. 07:38:09
Ajószűcs 2013.07.22. 07:51:14
öregbuksi 2013.07.22. 09:17:49
További szép nyarat!