A Balaton-felvidék évek óta egyre trendibb. Méltán. Gyönyörű, lankás táj, izmosodó gasztro- és borturizmus, legendás fesztiválok. A hívogató vízpartok mellett kalandparkok garmadája gondoskodik a kiskorúak energialevezetéséről. A nagy nyüzsgésből Baláca eleddig valahogy kimaradt. Méltatlanul. Pedig olyat tud, ami a környéken egyedülálló.

 

Sok-sok évvel ezelőtt egy szakmai kirándulás során, egy eseménydús veszprémi este után, egy borús őszi délelőttön mentünk Balácára. Szárazon zörgő kukoricaszárak között ballagtunk a villa romjaihoz és vacogtunk. Valahogy úgy tűnt, hogy a világ végén is túl van. Tudtuk, hogy jelentős feltárás, sőt, hazai viszonylatban az egyik legjelentősebb, mégis  kevéssé volt illúziókeltő a nagyon szakszerű, de nagyon szeles, poros szabadtéri kiállítóhely.

 

Azóta sokszor felszántották már a környező földeket, és változtak az elvárások is. Egy múzeum ne csak szakszerű legyen, hanem látványos, interaktív, gyerekbarát, szórakoztasson is, ne csak tanítani akarjon. A kiállítóterek mellett valami extrát is adjon. Baláca mindezt már tudja.

 balaca1.JPG

Megérkeztünk

A közelmúltban nagyarányú fejlesztésen ment keresztül a romterület, immár igazi római villa benyomását kelti. A régi fázós időkre már alig emlékeztet. Nyáridőben nincs is olyan messze Veszprémtől, sőt, alig 10 km. Tényleg nem túl nagy kitérő, ha valami nem megszokottat látnánk.

No jó, de miről beszélünk? Egy római villáról! A császárkori Pannóniából jó néhány villagazdaságot ismerünk, többek között a szentendrei skanzenben is láthatják az ottani birtok központi épületének feltárt, konzervált romjait. A balácai romterület a legnagyobb ilyen típusú épületkomplexum, amelyet Magyarországon feltártak. A villa, elnevezésének modern jelentésével ellentétben nem nyaralásra, kikapcsolódásra szolgált. A császárkori Római Birodalomban a mezőgazdasági termelés jórészt magánkézben lévő nagybirtokokban - jelesül villagazdaságokban - összpontosult. A feltárások alapján tudjuk, hogy a balácai birtokközpont a Kr.u. 2. sz-tól, nagyjából a provincia kiürítéséig, a 4. sz. végéig töltötte be eredeti funkcióját. (A későbbiekben a köveit széthordták.) A birtokos család(ok)ról semmi konkrétumot nem tudunk. Az ásatások több, mint 30 épület alapjait hozták a felszínre, sőt, valószínűsíthetően a közeli római temetkezőhely is a villához köthető.

A központi, belsőudvaros (perystiliumos) épület - a birtokosok rezidenciája - volt ismert régóta. A közelmúlt fejlesztéseinek köszönhetően az egyik gazdasági épület rekonstrukciója most a látogatóközpont, és a kőtár is a valamikori fürdőépületbe került. A lakóépület egészen ház formájú lett. Az alapokról analógiák alapján építették újjá, arra törekedve, hogy az épület a leletek bemutatását támogassa. Azaz a korabeli római lakóházaktól eltérően a belső tér kap valamennyi világítást az üvegtégla falakon át, de ablakot természetesen nem nyitottak. A belső térben sem húzták fel a helyiségeket elválasztó falakat, csak ahol külön funkciót szántak nekik. Na jó, de mitől érdekes egy, amúgy térdig érő rom, amit félig felépítettek?

balaca8.JPG

Az ebédlő (triclinium) mozaikja - az eredeti a Magyar Nemzeti Múzeumban látható

 

Az antik Pannóniában egyedülálló leletanyaga alapján kicsit Itáliában érezhetjük magunkat. A villa ugyanis ki volt festve. A reprezentatív célokat szolgáló helyiségek falfreskói és padlómozaikjai tényleg ritkaságok kis hazánkban. A triclinium (az ebédlő) mozaikja és a belső udvar gránátalmafás freskói a déli luxus érzetét keltik bennünk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mozaik a villa első építési fázisában készült, míg a freskó későcsászárkori, a gazdaság második virágkorához köthető. Ezeken a fennmaradt, nagy felületeken kívül még számtalan töredék került elő az ásatások során, tehát van némi fogalmunk arról, hogy a belső dekoráció hogyan változott az évszázadok alatt - és bizton állíthatjuk, hogy végig fényűző volt, nem a helyi kismesterek pingáltak valamit a falra...

balaca7.JPG

Töredékes

Jó, jó, de menjünk már be az árnyas, hűs épületbe! Ó, nem olyan egyszerű az. A központi épület egyénileg is csak úgy látogatható, hogy egy teremőr/kísérő? jön velünk. Igazából nem értettük meg a rendszer logikáját. Szerintem ésszerűbb lenne, ha a stratégiai pontokon lennének teremőrök, mintsem minden háromgyerekes családot kísérővel beengedni. (Azért ennyire gázos brancsnak csak nem nézünk ki? Vagy de.) Benn az épületben profi adagolásban találkozunk a szakszerű feltárással, konzerválással és mai igényeknek megfelelő rekonstrukcióval, installációval. Az egykori pince a konzervált terazzó padlóval és a tárolóedényekkel ugyanolyan élményszerű, mint a néhány, bútor replikákkal berendezett lakószoba is.

balaca3.JPG

Enteriőr

 

Nagyon szellemes megoldás a falra vetített freskó - hiszen egy létező falfestmény képe a folyosó falán sokkal illúziókeltőbb, mint egy hipotetikus modern falfestés. Az egyik szobában végtelenítve egy nagyon szakszerű, tulajdonképpen nagyon érdekes, de rém hosszú filmet vetítenek a villa építés- és ásatástörténetéről. Ó, itt a belső udvar a híres gránátalmafás freskókkal!

balaca6.JPG

Gránátalmafák

 

Hihetetlen, mennyire más most így, gondozott, épített környezetében, mint a '90-es években egy színes, műanyag, hullámpala féltető alatt. Apropó gránátalmafa. Valószínűleg a megrendelők nem az itáliai módit akarták csak nagyzolva utánozni. A Balaton-felvidéken akár teremhetett is a gránátalma, több klímatörténeti kutatás bizonyította, hogy jóval melegebb és szárazabb volt az éghajlat akkoriban. Ennek tükrében a mediterrán lakó-, és életstílus sem tűnik már annyira merésznek, bár azért a villa fűtési rendszerét is jól ismerjük. És végül, de nem utolsósorban, az interaktív szoba. Ahol konzolokon, érintőképernyőkön lehet memória játékot, kirakósat, stb. játszani. Természetesen minden játék alapját a helyi régészeti leletanyag adja. Azért az egy kicsit hideg zuhanyként ért bennünket, hogy csak kísérettel mehettünk ki az épületből pisilni - nahát, az egyik gyereknek kellett - és csak így térhettünk vissza. Arra kérdésre pedig, hogy ha kimegyünk a parkba, bedobunk egy szendvicset, futnak a gyerekek két kört, aztán visszajönnénk még nézelődni, játszani, kategorikus nem volt a válasz. Tehát, a meghatározott útvonalon bejárjuk a kiállítóteret, aztán vége, max. a parkban annyi időt töltünk, amennyi tetszik. Ki érti ezt?

balaca4.JPG

Interaktív

A gyerekek lelkesedtek a parkért, az interaktív szobáért és a mozaikért és a freskóért is. Szerény véleményem szerint egy gyereket úgy lehet múzeumjáróvá nevelni, ha hagyjuk, hogy birtokba vegye... (Nem, félreértések elkerülése végett, ezalatt szigorúan nem azt értjük, hogy piros filctollal rajzoljanak pálcikaemberkéket a későantik freskókra....) De, ha már egyszer úgyis kinn vagyunk, a park. Hol vannak már a kukoricatáblák? A fejlesztésnek hangsúlyos részét képezte a római kori kultúrtáj rekonstrukciója is. Illatos, burjánzó virágágyások, dísz- és gyógynövényágyások elválaszthatatlan részét képezik ma már a múzeumnak. És még annyit érdekességképpen, hogy a villa rendezvényhelyszínként is funkcionál, sőt, egészen elfogadható áron római lakomát is lehet rendelni. A menüt olvasva egészen meggyőzőek az alapanyagok.

balaca5.JPGGyógynövények

Egyszer azért kipróbálnék egy ilyen római vacsorát. Nekem bejön a római életstílus. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr16781833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása