215. Egy tuti hely a Nílus mentén
2018.02.08. 15:35
Nem egy olyan helyen voltunk már, amelynek a híre sokkal rosszabb, mint a valóság. Irán, Algéria, Dagesztán és Eritrea mellé most felsorakozott Szudán. Első hallásra úgy tűnik, mintha egy nettó mazochista útiterveit hallanánk. Pedig nagyon nem.
Voltak már országok, amelynek hallatán - mármint, amikor útnak indultam - a legszűkebb családon kívül mindenkitől csak értetlen fejrázást, furcsálló pillantásokat kaptam. Szudán esetében ezt egyértelmű döbbenet váltotta fel. Az emberek nagyobb része vallotta mély meggyőződéssel, hogy ott engem meg fognak ölni. Kisebb része szerint csak éhen halok. Egyik sem következett be, nem értek minket nagyobb biztonsági kihívások, mint itthon (vagy Algírban esetleg Derbentben...), és ettünk is rendesen. Sőt, az aggódó közönséget meg tudom nyugtatni, volt Light Cola is, ráadásul fél liter 60Ft-ért. Szóval, most pár szó következik arról, milyen is Szudán. Hát, nagyon sokféle.
Most nem fogunk mélyen nézni a történelembe - ez egy következő poszt témája lesz -, de egy kis etimologizálást azért nem kerülhetünk el: 'Szudán' arab szó, töve azonos az 'aszvad' - fekete melléknévvel. Szóval, jelentése kb. a "Feketék országa". És ez a kettősség - arabul szólunk a nem-egészen-arabokról, ott van az egész országban.
Khartúm központja - arab feliratokkal
A Dél-Szudán kiválása után megmaradt területen már valóban jóval kevesebb nem arab anyanyelvű lakosság él, de még így is változatos az ország nemzetiségi képe. Az irodalmi nyelv viszont egyértelműen az arab - arab feliratok fogadnak minket mindenütt. Embertanilag viszont nagyon is kevert a népesség.
Fekete ember fehér ruhában
Valóban sokkal feketébbek, mint, mondjuk, Egyiptomban, sok a kimondottan fekete-afrikai géneket hordozó ember, mások pedig jellegzetesen etiosémi (etióp-ertireai felföldi) kinézetűek. A városok hangulata is sokkal inkább a szubszaharai Afrikát idézi - az ondurmáni nagy piac sokkal inkább tűnik zűrzavaros (koszos, hangos, büdös) afrikai piacnak, mint a kifinomult és fűszerillatú keleti bazárnak.
Persze itt is meg lehet találni a nyugodtabb, és kimondottan szép árut árusító sarkokat - csak kicsit többet kell hozzá lökdösődni, szóval egyáltalán nincs a turistás arab áruknak afféle tobzódása, mint, mondjuk, Marrákesben. A fő termék, ami mindenütt van, a krokodil. (Végül is a Nílus mellett vagyunk, vagy mifene..)
Ebből azért vettünk is
Északról az arab nyelven kívül jött az iszlám is. (Sokáig, egészen a késői középkorig, Khartúm még egy kopt keresztény királyság központja volt. Erre ma már csak a múzeumok emlékezetnek... Akik, ma itt keresztények élnek, azok Délről érkeztek. Tanulságos volt betévedni a khartúmi székesegyházba - Emmanuel atya, egy fiatal, művelt és nagyon fekete klerikus vezetett minket végig.
Állította, kimondottan nem bántják most őket, de azért nem illik kérkedni a vallásukkal. Viszont szerinte az elmúlt években javul a helyzet, sok, nem különösebben vallásos, muszlim fiatal tér be a keresztény templomba csak úgy, nézelődni, érdeklődni.
A székesegyház belülről
De ez az iszlám sem az az iszlám, amit akár csak a Vörös-tenger túloldalán találunk. Érzelmesebb, néha vadabb, de mindenképpen kevésbé kimunkált. Nagy hatással volt itt is a szúfizmus, leginkább a 19. században, a Mahdi felkelésének idején. 1881-ben, amikor az ország formailag egyiptomi (így még formálisabban) közvetve oszmán, valójában egyre inkább angol uralom alatt állt, egyre nőtt a zűrzavar, miután Kairó csődöt jelentett, és megpróbálta kiebrudalni az angolokat, egy Mohamed Ahmed bin Abdallah nevű szúfi szerzetes Mahdinak, azaz kb. Messiásnak nyilvánította magát, és képes volt mozgósítani szinte az egész országot. 1885-ben a sikerei csúcsán halt meg - alig múlt negyven éves.
A csata helyszíne akár történelmi emlékhely is lehetne - helyette sokcsillagos étterem
Utóda már nem volt egy hozzá mérhető formátumú karizmatikus vezető, és Lord Kitchener is megérkezett az erősítéssel, szóval, ami a Mahdi földi uralmát illeti, hamar csúfos véget ért. Khartúm mégis neki köszönheti kevés turistás helyeinek egyikét. A Mahdi háza - és mellette a türbéje - az még, ami leginkább egy turisztikai célpontra emlékeztet a városban. Mondjuk, távolról. Amit a turista először meglát belőle, az egy egészen elképesztő hosszúságú cukrászdasor. Mondjuk, jobb kifejezés híján.
A gyilkos kommandó ...
Az etetőstandokon ugyanis kizárólag édességet kínálnak. Az "édes" szó hallatán ne valami kifinomult cukormentes, feketecsokis, sachertortára gondoljanak. Itt csak a durván-nagyon-cukros és az elképesztően-elviselhetetlenül-cukros között lehet választani. Sztenderd európai ízérzékeléssel az első falat már kómatikus cukorsokkot okoz, de itt más sztenderdekkel dolgoznak. Szudánról nem tudok adatot, de a kulturálisan meglehetősen hasonló Egyiptomban évi 150kg!!! a az egy főre eső cukorfogyasztás. A diabétesz népbetegség, de nem nagyon kezelik. Az etetőbazáron túl egy poros focipályaszerűségen kell még átvágni.
Háttérben a mecset
Hétköznap elég nagy a pangás, de ünnepekkor itt tartják a tömegrendezvényeket és dervistáncokat. Ez alatt ne a Törökországban megismert alaposan koreografált és mély transzcendentális utalásokkal telített táncokat értsük, ahol minden kéz és fejtartásnak, minden mozdulatnak van valami átvitt, a misztikus tudáshoz kapcsolódó értelme. A szudáni tánc nyers és ösztönös - sokkal közelebb áll a vudutánchoz - csak éppen nem pogány, hanem muszlim.
Dervistánc Khartúmban ..
... és Konyában
A Mahdi halotti mecsetje egy jellegzetes szúfi sírépítmény - sok hasonlót láttunk már sok országban. Hogy elvben a gyaúrok látogathatják-e, az nem derült ki, hogy pár száz forintos jattért igen, az biztos. Mindenesetre a hasonló, pl. kazahsztáni építményekhez képest nem akkora durranás.
A Mahdi arcképe a bejárat felett, és a sírja odabenn
A ház viszont igazán érdekes darab. A régi Khartúm talán utolsó háza - labirintusszerű udvaraival, oszlopos csarnokaival, tapasztott falaival az afro-arab hangulatot mutatja, amilyen az ország a brit hódítás előtt lehetett.
A belső udvar, ahová csak a kiválasztottak léphettek be.
Korai többlövetű Enfield puska - az ilyenek okozták a Mahdi seregének vesztét
És a Mahdi jelképe az udvaron
Ezen kívül Khartúmra még legnagyobb rajongói sem sütnék rá, hogy Afrika szép, vagy akár hangulatos városai közé tartozik. Hiányoznak az igazán emblematikus épületek, a közösségi terek. Ami van, az vagy a brit gyarmati idők kevés túlélő tanúja, vagy modern betonkocka. Azt azért meg kell adni, hogy a "városközpont" - ahol sűrűbben vannak a jellegtelen kockák - közel sem olyan lepusztult, mint amilyennek hittük, sőt egészen rendezett.
Khartúm fénypontja - a Nagymecset este
Az újonnan jött, majd Dél-Szudán kiválásával nagyjából el is múló, olajboomra a kínai nemzeti olajvállalat székházán kívül csak a Dubajt idéző Corinthia hotel emlékeztet. (Óriási előnye - jó fekvésén kívül, hogy a sok csillaghoz képest az árak az étteremben-bárban kb. egy kőbányai kisvendéglővel vetekednek - egy 0,33-as dobozos kóla 300 ft körül van például.)
A Corinthia
Turistás helynek mondják még a két Nílus - a kék és a fehér - összefolyását. Legalább is a Lonely Planet meg a Wikitravel ezt emlegeti, mint kihagyhatatlan landmarkot. Ehhez képest formálisan el sem lehet oda jutni, egy volt vidámpark lepusztult hátsó udvarában van, ahová csak a biztonsági őr lefizetésével (no, nem túl nagy összeggel) lehet odamenni.
Balra a a Fehér, jobbra a Kék Nílus
A helyiek láthatóan pecázóhelynek használják.
De a naplementében tényleg tud szép lenni.
Tuti hely lehet viszont a Tuti-sziget - gondoltuk. Hiszen ez a másik landmark a fent említett oldalak szerint. És tényleg. A Corinthia előtt - az alig létező városközpontnak nagyjából ez felel meg - kis hajók tömege horgonyoz folyamatosan, és közepesen túlárazva hajlandók is - miután a folyóról is megnéztük a két Nílus összefolyását - elvinni a fehér embert is aTuti-szigetre. (A helyiek olcsóbbért hajókáznak, gondolom, de nekik nincs kitérő, viszont van kultúrprogram. Marha nagy hangfalakat kötnek össze furmányos drótokkal egy kibelezett egykori autórádión keresztül a nyomógombos telefonnal, és arról játsszák a helyi popot. Az esztétikailag amúgy is megkérdőjelezhető zene így olyan torzításon megy keresztül, hogy egyszerre lesz felismerhetetlen, és totálisan élvezhetetlen - de a helyi közönség így is beindul.
Annyi biztos, hogy bizonyos jövedelmi szint alatt - az esti teázáson kívül (hibiszkusztea, illetve hibiszkuszteára készült telített cukoroldat - olyan mennyiségű cukorral, hogy gyanúm szerint, alkohol híján ezzel ütik ki magukat) - a Tuti-sziget jelenti a khartúmi köznép legfőbb szórakozását.
Amúgy sok sivár helyen jártam hosszú életemben, de ennyire sivár helyet nem nagyon láttam. A Tuti-szigeten konkrétan semmi nincs. Egy marha nagy homokpadot tessék elképzelni, ahol semmilyen infrastruktúra, értsd, egy nyamvadt pad sincs. A családok ide hoznak ki mindenféle enni-innivalót termoszban, és álldogálnak, esetleg a homokban üldögélnek. Majd néha bemennek amúgy ruhástul kötésig a vízbe. Aztán meg kijönnek.
Tuti a buli...
Annak persze, akinek az élet egy kicsit többet csorgatott a fogyatkozó olajbevételekből vagy a feltörekvő mezőgazdaságból (szaúdiak vásárolják fel Afrika legjobb földjeit), annak azért ennél sokkal tartalmasabb szórakozás is jut. Vagy legalább is elegánsabb. Vannak kimondottan jó, helyi és nyugati kaját kínáló éttermek, (ahol még alkoholmentes sör is kapható), vannak minden nyugati árut kínáló üzletek, és igazán elegáns fogadások, kertipartik.
Ez a buli kicsit azért tutibb...
Ezeken a helyeken pedig - a várakozásokhoz képest - sokkal több külföldit látni. Nagy részük persze nem turista. Szudánra most mindenki úgy tekint, mint - Irán mellett a másik - "nagy ígéretre". Egy olyan 40 milliós piacra, ami eddig el volt zárva a nyugati cégek elől - és most mindenre igénye van, amit eddig nem kapott meg. A nemzetközi szankciókat ugyanis - kisebb csinnadrattával, mint Irán esetében - a múlt év októberében oldották fel, miután a kormány megígérte, hogy leül az ellenzékkel, és demokratizálja az országot. A folyamat meglehetősen döcögősen haladgat. A tárgyalások hol mennek, hol nem - a gazdaság pedig lassan kecmereg ki abból a gödörből, amit a szétválás okozott, még akkor is, ha a maradék Szudán jött ki sokkal jobban a dologból. (Délen azóta folyamatosan polgárháború van, éhezés, járványok - mindaz, ami északon nincs -, még ha itt sem rózsás az életszínvonal.) Azt, ami a potenciális turistának öröm, a lakosság igencsak savallja. A szudáni font vesztett értékéből, a bérek így a korábbi nem túl acélos mértéket sem érik el dollárban, az árak viszont mennek fel. Mondjuk, nekünk még mindig rém olcsó minden - ezt ugye már emlegettük -, de ez a szudániakat nem nyugtatja meg. Pedig potenciál tényleg lenne az országban. Ilyen méretű és zamatú trópusi gyümölcsöket például tényleg nem látni másutt.
Gazda a fóliasátorban
..és gyümölcsök a piacon.
Lennének mindenféle egyéb nyersanyagok is. Meg hát elvben a turizmus is rejteget lehetőségeket. No, nem a khartúmi városlátogatásokban, az biztos, de hogy miben, azt hamarosan megírjuk.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
GGy 2018.02.09. 09:43:18
"szé4eksegyházba"
"a lakosság igencsak savallja"
Nyitó zárójelnek nincs meg a párja, stb, stb, stb.
Figyelj oda egy kicsit, ha már blogot írsz!!!