Remélem, hogy nem, de valószínűbbnek tartom, hogy igen. Itt a vége, de elfutni nem tudunk véle, mert a határok le vannak zárva. 

Június közepe van, ilyenkor már azzal szoktunk foglalkozni, hogy idén mik lesznek az aktuális július eleji bizottsági ülésen az új világörökségek. Idén ez a kutyát nem érdekli. A Világörökségi Bizottság 44. ülését, amire június 29. és július 9. között került volna sor, meghatározatlan időre elhalasztották a pandémia miatt. Majd szólnak, ha lesz. Lesz-e? Nem tudni, és az is lehet, hogy itt az egész mozgalom agóniáját látjuk. 

p1030620.JPG

UNESCO közgyűlés Párizsban

A világörökségi mozgalom eddig kétségtelenül az UNESCO - sőt, az egész ENSZ - legsikeresebb kezdeményezésének látszott. Amikor elindult a hetvenes években - 1978-ben jegyezték be az első helyszíneket - alapvetően egy szűk körnek szóló tudományos örökségvédelmi programnak indult, de nagyon hamar kinőtte magát. Első körben, a hetvenes évek legvégén - nyolcvanas évek elején, olyan helyszínek kerültek a listára,amelyek valóban emblematikusak voltak, megjelenítették nem csak az adott ország nemzeti szimbolikáját, de ismertek voltak globálisan is. 

p1050529.JPG

Abu Szimbel - az ókori templomok áthelyezésével indult el az egész mozgalom

Az ezredforduló után ez jócskán megváltozott. Egyrészről a globálisan emblematikus helyszínek erősen fogyóban voltak, másrészről kialakult a fejlett országokban egy olyan professzionális örökségipar, amelyik már tudatosan részint az országimázs építésére, részint a turisztikai promóció részeként használta a világörökségi címeket. A legtöbb ország továbbra is nemzeti agendákat hajtott végre, de jó látszottak, hogy vannak, ahol már tudatosan, akár régiókra témákra bontva dolgoznak ki terveket, és ezek egyre inkább turizmus-vezérelt tervek voltak. Ha példát is akarunk látni, jól látszik például, hogy míg a többi arab ország a kilencvenes években alig dolgozott a világörökségi listájának fejlesztésén, Marokkó pl. tudatos építkezésbe kezdett. Kiválasztották, fejlesztették a potenciális helyszíneket, meghatározták azokat az erősségeket, amelyeket ki akartak domborítani, és tudatos imázsépítésbe is kezdtek - ennek meg is lett az eredménye, az arab tavasz után gyakorlatilag az egyetlen arab ország volt, amelyik a "klasszikus" közel-keleti országok között radikálisan növelni tudta a turizmusát. 

dsc_0999_1.JPG

Marrákes 2016-ban, amikor még sok volt a turista, és nem tekintették őket veszélyforrásnak

Tudatos - és jelentős mértékben turizmus-vezérelt - munkába kezdett a kétezres évek elején Törökroszág is, szélesítve a kínált helyszínek listáját, előtérbe helyezve a - klasszikus antik helyszínek mellett - az oszmán és az anatóliai helyszíneket. (Ennek kicsit abszurd mellékterméke lett az irreálisan hosszú - 85 elemből álló - várományosi lista is. 

dsc_0224.JPG

Konya - Mevlana síremléke a várományosi listáról 

Hasonló aktivitást láttunk Iránban, vagy az utóbbi időben Szaúd-Arábiában is - ahol egyértelműen a turizmus kezdeteivel kapcsolódott össze a világörökségi mozgalomba való hirtelen és heves bekapcsolódás. (2008-ban lett meg az első helyszínük, idénre lett öt, de az elkövetkező években terveztek még két-három helyszínt legalább.)

dsc_0766_1.JPG

Ridzsál Almára jövőre került volna sor 

Hogy mutassunk egy európai példát is - láthatóan a regionális fejlesztésnek rendelték alá a cseh várományosi lista fejlesztését. A cél itt - kimondva-kimondatlanul - a túlturizmus által sújtott Prága "tehermentesítése," a vidéki Csehország bemutatása, a kínálat diverzifikálása volt. 

dsc_0243_1111.jpg

A cseh fürdővárosok is 2021-ben kerültek volna fel a listára 

Az örökségturizmus akár a jelentős fogadó országok számára is vonzó alternatíva volt, mert alapvetően városlátogató - minőségibb, idősebb - turistát vonz. Különösen fontosnak, hasznosnak tűnt a világörökségi címben az, hogy globális térképre tette fel a helyszínt. A globális ismertség pedig olyan távolságokról vonzhatott oda turistákat, ahonnan egyébként nem jöttek volna. Egyértelmű, hogy a helyi belföldi turizmus szempontjából irreleváns a világörökségi cím, és a közelküldöldiek számára sem elsődleges - ők valószínűleg amúgy is ismerik a helyszínt, vagy, ha nem, akkor nem ezért fognak oda ellátogatni. (Ezt mutattuk be erdélyi helyszínek kapcsán.) 

dsc_0991_1.JPG

Szászfehéregyháza - nem azért látogatjuk, mert világörökségi helyszín 

A távoli turista viszont olyan szempontból tűnt jó üzletnek, hogy hosszabb időt tölt az országban, többet költ, és nagyobb eséllyel vesz nagy hozzáadott értékű szolgáltatást. 

Abban pedig konszenzus volt, hogy a turizmus jó dolog. Egyrészről, ugye, a világ egyik legdinamikusabban fejlődő iparága volt, kb. 10 százalékkal járult hozzá a világ GDP-jéhez, más részről kb. ugyanilyen részben a munkahelyekhez. De volt ennél fontosabb is - a turizmus volt szinte az egyetlen olyan  szektor, amelyben jelentős pénz folyhatott a fejlett világból a kevésbé fejlettbe, úgy, hogy ezt sem a fejlett országok nem érezték pumpolásnak, sem a fejletlenek nem érezték úgy, hogy politikai-gazdasági követelményeknek kell megfelelniük. Ennyiben sokkal szerencsésebb volt, mint a fejlesztési segélyek - támogatások bármilyen formája. Ugyanakkor sokat segített a modern szolgáltatási kultúra kialakításában a kevésbé fejlett országokban  - ezáltal pedig a gazdasági fejlődésben is komoly szerepe volt. 

dsc_0978.JPG

Amikor még majdnem annyi turista volt Sri Lankán a Minneriya Nemzeti Parkban, mint elefánt

Ott teremtett munkahelyet, ahol másból igazán nem lehetett volna megélni - távoli, kis szigeteken sem az ipar, sem a mezőgazdaság nem kínál értelmes megélhetést a globális gazdaságban. 

dsc_0710.JPG

Valaha a marhatartás-tejtermelés volt az Azori-szigetek egyik fő iparága, de ma már súlyos állami szubvenciók mellett sem igazán tartható fenn 

E mellett - különösen éppen a kulturális vagy örökségturizmus - jelentős forrásokat tudott bevonni olyan helyszínek, események, fejlesztésébe, fenntartásába, amelyek az adott közösség számára is fontos viszonyulási pontot jelentettek. Életben tudtak tartani helyi tradíciókat - legyen az egy történelmi eseményre való emlékezés, vagy akár a helyi gasztronómia, kézművesipar. 

dsc_0045_2.JPG

Hagyományőrzők a palmanovai csatában - fontos helyi tradíció, a helyi közösség ünnepe is volt 

Mindemellett olyan - sokak által talán nem támogatott, de mások által fontosnak tartott - szempontból is jónak látszott a turizmus, hogy a világra nyitottabb, szélesebb látókörű gondolkodást segítette elő. Akik a világ különböző kultúráit ismerhették meg, nyitottabbá váltak azok be- és elfogadására. 

Ez pedig igencsak kapóssá tette a világörökségi címet - az elmúlt idők folyamatos feszültségei a mozgalmon belül, a néha már verekedésbe hajló bizottsági ülések, azt mutatták, hogy számos részes állam számára volt fontos, hogy minél markánsabban jelenjenek meg a listán. Olyannyira, hogy 2021-től korlátozásokat, és új preferenciákat akartak bevezetni, hogy ne híguljon fel a lista, és ne váljon - a nagy nyomulás miatt - még aránytalanabbá

 

Na ennek lett vége egy hét alatt. És nem csak, hogy vége lett, hanem az egész az ellenkezőjére fordult. A kormányok március végén lezárták a világ kvázi összes országának határát, és láthatóan igazán élvezik ezt az állapotot. Ne tévesszen meg minket, hogy az utóbbi hetekben határnyitásokról hallunk - ezek gyakorlatilag kizárólag a schengeni övezeten belül történnek meg (azon kívül a turizmustól komolyan függő Tunézia és Grúzia jelentett be csak valós határnyitást), és ott is komoly ellenérzések vannak ezekkel szemben (a görögök töbsége sem támogatja, pedig ők eből élnek). Schengenen kívül a határok zárva vannak, és belátható időn belül zárva is maradnak.Az, hogy az Európai Bizottság beengedne júliustól bizonyos schengenen kívülieket igazán nem számít - minket nem engednek sehová. Ha néha felmerül a kérdés, hogy meddig, akkor általában a zavaros "nothing soon" a válasz. Ennek nyilván nincsenek racionális okai. Hogy mennyire távol vannak egymástól a média okozta pszichózisból eredeztethető félelmek, és a járvány valóságos méretei, azt nagyon jól mutatja, hogy nem csak, hogy lélegeztetőgépből nem kellett az apró töredéke sem annak, amit beszereztek, de láthatóan pl. a rettegés első hullámában felállított járványkórházak is teljesen feleslegesek voltak, a nagy részükbe egyetlen beteg sem került be. 

A járvány terjedését a pedig határok lezárása nélkül is meg lehetne akadályozni  - az utasok tesztelésével, egészségügyi igazolásokkal, kontakt követő appokkal a rizikót nulla közelébe lehetne redukálni - a technika adott lenne. (Az adatvédelmi aggályok meglehetősen viccesek - minden adatunk szabad préda, miért pont ezen aggódnánk.)  De láthatóan nem ez a cél, hanem az, hogy NE menjen senki sehová. Jól mutatja ezt azoknak az országoknak a példája, ahol már rég de facto vége a járványnak. Thaiföld, Vietnam, Kambodzsa, az Egyesült Arab Emirátusok, Új-Zéland, Japán stb. Ezek ráadásul relatíve fejlett országok, és olyan helyek, ahová hosszú távú repülőúttal mennének az emberek. Könnyedén ki lehetne alakítani olyan protokollt, amivel de facto nullára redukálható a fertőzés "behurcolásának" veszélye. Ehelyett mi van? Thaiföld húzza halasztja a határnyitást, és olyanokat nyilatkozott a szakminiszter, hogy szeretnék átstrukturálni a turizmust hosszú távon is, és jóval kevesebb vendéget fogadni. Kambodzsa egészen abszurd turistaelhárító szabályokat állított fel - 3000 dollár depozit, ha egy fertőzött van a gépen, mindenki megy karanténba stb. Vietnam nem mond semmit. Új Zéland "nothing soon". Japán 250 üzletembert engedne be naponta. Emirátusok: kötelező két hét karantén. Európában sem jobb a helyzet. Schengenen kívül Nagy-Britannia két hét karantént írt elő (abszolút értelmetlen, amikor percek alatt megvan egy teszteredmény), Izland pedig ugyan mindenkit szívesen lát, de július 1-től 15000 izlandi koronát (több, mint 34000 Ft) számolnak fel a kötelező tesztért. 

Úgy látszik, az országok nagy része - kivéve a dél-európaiakat - inkább lenyeli azt a gazdasági veszteséget, amit a turizmus megszűnése jelent, de nem akar külföldit látni a területén. Ez olyannyira igaz, hogy jelenleg a thaiok háromnyede a határok zárva tartását támogatja, és nem akar több külföldit turistát. Ez nyilván ered a pszichózisból, amit az elmúlt időben a média gerjesztett (és igyekszik fenn is tartani a rettegett "második hullám" képével). De minden valószínűség szerint ezen túlmutató okok is vannak  - a fenyegetettség érzésének fenntartásához kiváló eszköz a "fertőző külföldi" képe. A fenyegetettség pedig az éppen regnáló kormányt erősíti.

Erre persze mondhatjuk azt, hogy átmeneti jelenség, és ha kiderül, hogy a második hullám sem lesz igazi dráma, meg lesz vakcina, akkor majd minden visszatér a normális kerékvágásba. Sajnos nem így néz ki a helyzet. A globális turizmus általában lett elítélendő jelenség. Egyrészről  a járványt egyértelműen a turizmus számlájára írták (meg a globalizáció és fogyasztói társadalom voltak még fő bűnbakok, csak aztán rájöttek, hogy az aztán tényleg sokba kerülne, ha mindent a kiskertben termelnénk meg, és pocsék is lenne, ha magunknak kellene otthon kecskét fejni). Más részről egy roppant széles koalíció alakult ki, amelyik láthatóan gyökerestül szeretné - kimondva, egyértelműen - megszüntetni a turizmust, az emberek mozgását, mint olyat, különösen annak határokon, kontinenseken átívelő ágát. A járvány első napjaiban feltámadó zöld utópista mozgalmak számára a turizmus helyből gonosznak számít, hiszen helyváltoztatással jár, az meg  növeli a karbonlábnyomunkat (ha repülőre ülsz, valahol sírni kezd egy bálna). Az ő álmaikban egy fajta helyhez kötött középkori utópia jelenik meg, mint követendő cél. Ahol hatalmon vannak, meg is tették az első lépéseket - Ausztriában államilag drágítják a repülőjegyeket. Most - először talán a történelemben - a zöldek kiváló partnerre találtak azokban a tradicionalistákban, akik helyből idegenkednek mindentől, ami külföldi, idegen. A reptertoár  "tartsuk meg élhetőnek a várost" egészen szimpatikus lokálpatriótáitól a hardcore idegengyűlölőkig, akik szerint minden külföldi b*zi. Ehhez a furcsa szövetséghez - és ez a legveszélyesebb, mert ezek ketten is csak egy (két) marginális csoportot jelentenének, csatlakozott a teljes mainstream média, és politika  Hogy ez mennyire így van, ajánlom (nem, valójában nem ajánlom, nem is teszek be linket, csak sceenshotot pont ezért) ezt a cikket.

dw.jpg

Azt gondoltuk, hogy a turizmus haszna ellensúlyozza az általa okozott problémákat, de a pandémia megmutatta, hogy nem volt igazunk - mondja a német közszolgálati média külföldieknek szóló honlapján a szerkesztőségi cikk. 

Azért pont ezt, mert a Deutsche Wellénél mainstreamebb sajtóterméket nehéz lenne találni, a DW a liberális konszenzus szócsöve, annyira húz középre, hogy a vízmétékkel is nehéz lenne pontosítani. Ha ők fröcsögve kelnek ki valami ellen, az "mérétkadó médiaelit" véleményét jelenti.Márpedig most már ők is azt propagálják, hogy a turizmus alapvetően gonosz, elvetendő dolog, mindenki maradjon otthon. A zöld szimpátiák mellett, nyilván benne van a mainstream médiában általában eluralkodó járványrettegés és rettegtetés, a karanténpolitika báermiféle kritikájának azonosítása az oltásellenes-ufóhívő őrültekkel, ami az elmúlt hónapokban egyre inkább áthatja a mainstream médiát, és annak (nagyobb részt a baloldali-liberális) fogyasztóit. Lám végre van valami, ami összehozza a fejlett világ médiaelitjét a fejletlen világ bezárkózásra hajlamos kormányaival. A folyamat egyébként nem új - beleillik a tízes évek újnacionalista hullámába - az emberek már a Brexit népszavazáson és a katalán függetlenségi mozgalomban is megmutatták, hogy mára a fejlett világ eljutott oda, hogy identitás alapon képes és hajlandó legyen olyan döntéseket hozni, amelyek az elemi gazdasági érdekek ellen szólnak - a rettegés és gyűlölet erősebb a gazdasági ösztönzőknél. Ez most már globálisan igaz lett. 

Mi lesz ebből? Nyáron újranyitnak a strandok Dél-Európában, mert Németországban hideg a tenger. De a városlátogatások, kulturális utak Európában is megszűnnek, a rendezvények már nem indulnak újra. Európán kívül pedig beláthatatlan ideig nem mehetünk sehova. Az országok mindenütt igyekeznek a belföldi turizmust fejleszteni és azzal kompenzálni a turisztikai szektor bevételeinek egy részét. Manapság minden országban túlteng a média az édesbús, itthon is csodálatos helyek vannak, idén inkább itthon maradunk, és csak a lakóhelyünk 50 kilométeres környezetét fedezzük fel stb.... szövegekkel, amihez mindenféle influenszereket is megnyertek. Racionális alapjuk nincs, ha nem egy észak-olaszországi nyugdíjas-otthon lenne a meglátogatandó külföldi cél, akkor ott kb. ugyanolyan fertőzésveszély van, mint otthon, de nyilván számít azoknak a szolgáltatóknak, akik a belföldi utasból remélik visszahozni az elmaradt bevételt. 

Ennek megfelelően hosszú távú globális fókuszú turisztikai célú fejlesztések nyilván nem lesznek. A világörökségi anyagok előkészítése, a folyamat, ami során egy helyszínt alkalmassá tesznek a címre, és kidolgozzák a dokumentációt hosszadalmas, fáradságos és drága. Ennyit nyilván nem fog senkinek érni egy olyan szektor, amiről immár nem csak az látszik, hogy egy hét alatt összeomolhat, de az is, hogy globálisan negatív lett a megítélése.  

Van persze egy elég nagy apparátus, aminek van némi inerciája, tehát lehet, hogy nem azonnal hal el az egész. 2021-ben majd videókonferencia formájában megtartják az idénről elmaradt bizottsági ülést, bejegyzik azokat a helyszíneket, amelyeknek már kész a dokumentációja, és elfogadnak új "operational guideline"-okat. Egy időre kitalálják, hogy minden "fenntartható" és "biztonságos" lesz. A nagy szervezetekben megbúvó tehetetlenség nagy úr, hajtja előre azt akkor is, amikor már nincs mögötte valós hajtóerő - márpedig a tagállami akarat, ami eddig vitte előre a rendszert, eltűnik. Senki sem akar majd turizmus-vezérelt örökségpolitikát folytatni, amikor a globális turizmusnak vége. A világra való nyitottság helyett pedig a "biztonság" és a bezárkózás lesz a trendi.

Szép volt, jó volt, vége volt. Ez pedig nagy valószínűséggel ennek a blognak a sorsát is megpecsételi. Sem arra a tudásra, amit összegyűjtöttünk az évek alatt, sem arra a hozzáállásra, ahogy a világot mi látjuk, most nincs szükség, és belátható ideig nem is lesz. Az eddigi anyagok elérhetőek maradnak, és lehet, hogy egyszer még jelentkezünk valamivel, ha vége lesz a globális őrületnek. 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr9115805686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2020.07.02. 10:45:40

Szerintem, na jó, remélem vissza fog állni a régi túrisztikai világ, legfeljebb többet mosunk majd kezet és gyakoribb lesz a maszk viselése. :-)