Legtöbben tán azt hinnénk, gejzírért minimum Izlandra kell menni, vagy a Yellowstone Nemzeti Parkba. Pedig Budapesttől alig három órányi autózásra is találunk egyet, igaz, Maci Laci és Bubu nélkül. Piknikkosarat azért jó, ha viszünk, mert különben éhen maradhatunk. 

A herlányi gejzír - bár a szlovákok még a világörökségi várományosi listára is feltették - nem valami jól ismert látványosság. Pedig tényleg látványos, sőt, minden érzékszervünkre ható élmény. Csak éppen nem olyan egyszerű ezt a látványt elkapni. 

Az eljutással még önmagában nem is lenne baj - Kassától alig 30 kilométerre van Herlány (magyarul Ránkfüred volt a neve, de a gejzírt ma a magyar irodalomban is mindenütt herlányi gejzírként emlegetik, tegyünk akkor mi is így.) Az út jól ki van táblázva, és a minősége is megfelelő. Tömegközlekedéssel ne is próbálkozzunk, a buszok menetrendjét ugyanis nem a gejzírhez idomítják, és amúgy sem jár kettőnél több naponta. Ez a program tehát csak azoknak ajánlott, akik saját kocsival rendelkeznek, vagy hajlandóak végigbiciklizni az egész Felvidéken. 

A másik, ennél is sokkal nagyobb nehézséget az időzítés jelenti. A gejzír ugyanis - mint később látni fogjuk, csak többé-kevésbé - természeti jelenség, így nem alkalmazkodik a desztináció menedzsment igényeihez. Akkor tör ki, amikor neki jól esik. Amerikában azért ez is felhasználóbarátabb, mert a Yellowstone gejzírjei néhány percenként produkálják magukat.  De a nyakas szlovák fröcskölő 35-38 órát vár két kitörés között. Így aztán a napok jelentős részében vagy egyáltalán nincs kitörés, vagy ha van, akkor egészen hülye időpontban. Hajnal ötkor valószínűleg senki se kíváncsi rá. (Aki meg igen, az vessen magára.) A tervezés-felkészülés szakasz tehát ez esetben heteket, sőt akár hónapokat is igénybe vehet.  Alapvető eleme a www.herlany.sk oldal rendszeres nézegetése. A számunkra érdekes információ - ezt nem nehéz kitalálni - a Národná prírodná pamiatka Herliansky gejzír menüpont alatt található. Senkit ne tévesszen meg a jobb felső sarokban található brit zászlócska, angolul csak tökéletesen érdektelen információ osztatik meg a lapon (mely szerint is melyik törvénycikk szabályozza a helyi önkormányzat működését). A lényeg csak szlovákul elérhető. Ennek ellenére nem kell megijedni, komolyabb szláv filológiai felkészültség és slotai nacionalista hevület nélkül is értelmezhető az oldal. Íme egy screenshot: 

Azok kedvéért, akik mégis visszarettennének az idegen nyelvű szöveg láttán, még kis magyarázó nyilacskákat is tettem bele. A fekete a következő várható kitörés napját, a narancssárga a várható időablakot jelzi. Alatta a magyarázó - vagy inkább figyelmeztető - részben pedig az olvasható, hogy a kitörés bizony, mivel az emberi tudás, és a természet erejének közös alkotásáról van szó, késhet egy kicsit, de akár valamivel korábban is jöhet, hossza pedig kb. 25 perc. 

Miután találtunk egy megfelelő időpontot, nem árt, ha tényleg kicsit korábban érkezünk.  Mi - múlt nyáron - addig vártunk, míg jött egy hétvége, amikor délután ötre jelezték a gejzírt. Már fél öt után pár perccel ott voltunk. És nem mi voltunk az elsők. A parkolóban már álltak kocsik - és parkolóőrök is. 2,5 euróért nem csak parkolni lehetett, de kaptunk egy tájékoztató füzetet (szlovákul és angolul), és szóbeli tájékoztatást (magyarul), hogy igen, alig fél óra, és kezdődik. Hogy valami lesz, azt onnan is sejtettük, hogy helyet a gejzír körül már ekkor alig lehetett kapni.  A külföldi turisták még nem érkeztek meg, de a helyi atyafiak már kinn szalonnáztak, és megérkezett néhány kassai nyugdíjas, és környékbeli család is.  A közönség úgy nézett ki, mintha a Kórház a város szélén és a Macskajaj statisztái rendeztek volna barátságos találkozót. Aztán nem kellett negyed óra sem, és már meg is indult a kitörés - jó negyed órával a jelzett időpont előtt. 

Ezért tulajdonképpen hálásak voltunk a természetnek. Herlány ugyanis - a kitörésen kívül - nem sok mindennel szolgál a turistának. Egykor, a Monarchia idején, láthatóan pezsgő fürdőélet volt itt. Szállodák, kolonádok, fürdőházak, szanatóriumok épültek, amik közül több még ma is áll. Nagyobb részt üresen. Az első világháború után a helyet elhagyták, elfelejtették, az egykori fényes szállodákat a szocializmus idején átvette a Kassai Egyetem, ma leginkább ebek harmincadján vannak. 

Ez például lehetne kávézó, fagyizó vagy zenepavilon is, de egyik sem. Csak úgy van. A szórakozási lehetőségek az Erupcija büfére korlátozódnak, ahol a "török kávénak" nevezett rémségen és a Kofolán kívül nem sok minden van. Így jobb, ha ételről, italról magunk gondosodunk. (Gyermekeknek egy apró kis játszótér van még, ami enyhítheti a várakozás kínjait.) 

Na de már biztos mindenki a kitörést várja. Milyen is az? 

Az első, amit éreztünk, az átható gyógyfürdő-szag volt. Már azelőtt feltörnek a gázok, mielőtt a víz megjelenne. Aztán a hatvanas években épült forrásházban megjelent valami. 

Az addig a SZOT üdülők délutáni pihenőire emlékeztető békés táskából szalonnázás véget ért, előkerültek a fényképezők, és mindenki a gejzír köré gyűlt. A vízoszlop pedig egyre nőtt. 

És most szakítsuk meg egy pillanatra a kitörést, és ismerjük meg a gejzír történetét. A szlovák turizmus leendő aranytojást tojó tyúkját Zsigmondi Vilmosnak köszönhetik. A magyar hidrológus 1870-ben kezdett itt fúrni. Az sejthető volt, hogy a vulkáni eredetű kőzet - amelyet később tengeri üledék borított be - vizet rejt magában, sőt azt is gyanították, hogy a víz az üledékes kőzetből kioldott szén-dioxidot tartalmaz.  De arra, ami végül bekövetkezett, senki nem számított. Amikor 172 és 275 méteres mélységben jártak, már voltak kisebb kitörések, de amikor elérték a 330 métert, akkor  jött aztán a nagy durranás. A vízoszlop magassága - ha hihetünk a korabeli leírásoknak - elérte a 112 métert, és tíz napon keresztül folyamatosan ömlött. A kutat végül is 404,5 méterig mélyítették. A kitörések először 8-9 órás időközönként ismétlődtek, de  - ahogy fogy a víz - az időközök egyre nőttek.  (Valószínűleg ezért utasította el a világörökségi bizottság is - milyen örökség az, amelyiknek előbb-utóbb, még ha több évszázad múlva is, de bizonnyal vége lesz.)  A kis tájékoztató füzet  szerint a kitörés másodpercenként 25-30 liter vizet lő a levegőbe, és elérheti akár a 15 méteres magasságot is. Akár. A valóság, persze mi csak egyszer voltunk ott, ennél szerényebb volt - bár vízoszlopok magasságának becslésében nem vagyok profi, de szerintem jóval a tíz méter alatt maradt. Nem érte el a fák csúcsait. 

Úgy negyed óra után a vízoszlop kezdett egyre alacsonyabb lenni, Ahogy húzódott vissza, a gyermekek egyre erősebb késztetést éreztek a gejzírben rohangálásra.(A nyelvi és etnikai korlátok itt is ledőltek - mint annyiszor már máskor és máshol is -, a mi gyermekeink vidáman fogócskáztak Jakubkóval és Matejkóval.)  A fürdőzés viszont csak nagyon meleg időben lehet valójában örömteli élmény, a gejzír ugyanis - ebben áll a különlegessége - nem meleg, hanem hideg vizű, 10-18 fokos. 

17.10-re - alig tíz perccel a kezdés előre jelzett időpontja után - az egész véget ért. A víz visszabújt a földbe. És ekkor érkeztek meg a holland turisták biciklivel. Nem volt őszinte a mosolyuk, miközben a mi fényképezőnkön nézegették a gejzírt. 

Érdemes elmenni? 

Ha azt vesszük, hogy budapesti kiindulással számolva hat órát autózunk oda-vissza, hogy 25 percig  érezzük azt a szagot, amit egyébként a Széchenyi fürdőben is szívhatunk, akkor jogos a kétely. De a látvány valóban magával ragadó, és számoljuk ki, hogy a következő gejzírért - kb. Izlandra - mennyivel többet kellene utazni, és mennyivel többért. Ráadásul ügyes tervezéssel a gejzír meglátogatása összekapcsolható egy kassai városlátogatással (jelenleg éppen Európa Kulturális Fővárosa), a környékbeli festett templomok végiglátogatásával, hegyi sétákkal, vagy pl. a jászói barlanggal, ami innen alig háromnegyed órára van. Szóval megéri. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.