Bár a végleges döntés csak egy hónap múlva várható a Világörökségi Bizottság következő soros ülésén Siem Reapben, de nagy meglepetések már nem lesznek. Az előterjesztések felkerültek az UNESCO honlapjára. Örülhetünk, ha hazai helyszín nem is lesz, de magyarlakta település kap világörökségi címet.

Még mielőtt az örömhírt mondanánk, nézzük végig pontosan hogyan is lesz egy helyszínből egyszerű mezei műemlékből nagyhírű világörökség. Az első lépés, hogy az országnak, amelynek a területén a helyszín van, csatlakozni kell a Világörökségi Egyezményhez, a legtöbb ENSZ tagállam ezt már megtette, de tag a megfigyelő státuszú Vatikán és Palesztina is, vannak viszont olyan ENSZ tagállamok, amelyek lustálkodnak, Szingapúr pl. csak a múlt évben csatlakozott.  A kormánynak ezek után össze kell állítania a megfelelőnek ítélt helyszínekből egy úgy nevezett Várományosi Listát (Tentative List), ezt az UNESCO Világörökségi Bizottságnak jóvá kell hagynia. Erről a listáról aztán a kormány eldönti, hogy melyiket szeretné megmérettetni. Ehhez egy igen alapos Jelölési Dokumentáció szükséges. A döntéshez az előző év február 1-jéig le kell adni a teljes anyagot. (Most tehát már tudjuk, hogy melyik helyszínek versenyeznek 2014-ben.) Az ezt követő mintegy másfél év  a megmérettetésé. Ezt az ICOMOS (Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa), illetve természeti helyszínek esetén az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) végzi. Az elbírálásra adott egy kritériumrendszer, aminek meg kell felelni - de a legfontosabb a  bűvös OUV (Outstanding Universal Value)  Kiemelkedő Univerzális Érték, vagyis, hogy a helyszín ne csak az adott közösség, hanem az egész emberiség számára legyen valamiért fontos, különös. Ezt pedig nem könnyű bizonyítani. Ezen kívül persze kell még sok más is:menedzsment terv, tervek arra, hogy hogyan hasznosítják turisztikailag a helyszínt, meg kell határozni a pontos védett területet, illetve az ú.n. buffer zónát, ami átmentet jelent a védett terület és a környezete között. 

A nyaranta tartott bizottsági ülések előtt az ICOMOS, az IUCN illetve a Párizsban működő iroda elkészíti a jelentését. Ebben már benne van, hogy mit javasolnak a bizottságnak.  Négyféle lehetőség van. 

I (inscribe) - felveszik a listára

N (not recommend) - nem javasolja a felvételt (erre nem írnak külön magyarázatot)

D (defer) - későbbre halasztják a döntést, hogy legyen idő összehasonlító vizsgálatokra, újabb elemzésekre, illetve változtatásokat kérnek a tagállamtól, a jogi, gazdálkodási stb. környezetben

R (refer) - visszaküldik javításra, ez általában kisebb kiigazítást jelent azzal a szándékkal, hogy következő évben felvegyék az illető helyszínt a listára

Ez a dokumentum készült most el, és került fel a világhálóra, ebből szemezgetünk most. 

Ez azonban - ismétlem - nem jelent végleges döntést. Az ugyanis a  Világörökségi Bizottság kezében van, amely évente egyszer a konvención dönt a helyszínekről. Ott már nem szakemberek, hanem politikusok, volt miniszterek ülnek, akik nem kizárólag műemlékvédelmi vagy művészettörténeti szempontokat vesznek figyelembe. Sokszor születik egyértelműen politikai döntés  - mint például a múlt évben, amikor a frissen az UNESCO-ba felvett Palesztina jelölését (Betlehem) minden  szolgálati út megkerülésével azonnal felvették a listára. (Ha betartják a szabályokat 2014-ben kerülhetett volna be.) Más esetben pedig "enyhítettek" a szakértők szigorán: Riót, ahol - állítólag  - tragikusan hiányos volt a dokumentáció, és a szakértők vissza akarták tapsolni, a Bizottságban csont nélkül felvették, az indiai jelöltet pedig - róluk még lesz szó - amelyet a szakemberek egyszerűen elutasítottak, visszahívták idénre.  A politikusok tehát általában megértőbbek, mint a szőrösszívű szakértők - vagyis idén is számíthatunk arra, hogy a most javasoltnál több helyszín kerül fel  - az viszont már biztos, hogy akiket most javasolnak, azok bent vannak. (Különösen, hogy az előző éveknél kisebb volt maga a felhozatal is. ) 

Rio - politikai döntés eredménye, de megérdemli 

Egy hónap tehát még hátra van, hogy az olyan helyszínekért lobbizzanak, amelyek a mostani állás szerint vesztésre állnak - és legyünk biztosak abban, jelentős erők fognak mozdulni bizonyos helyeken. A Világörökség ugyanis, bár játéknak látszik, valójában sok milliárd dolláros üzlet - hiszen, ma már turisták tízmilliói hozzák meg úgy utazási döntéseiket, hogy előtte megnézik a listát. 

Kezdjük a böngészést azzal, ami minket, magyarokat a legjobban érdekel. Hazai helyszín nincs a pályázók között, és nem lesz jövőre sem. (Várományosi Listánk van, de régóta nem készült új dokumentáció.) Két helyszín viszont versenyben volt, amelyben van magyar érintettség. Az egyik a "Fatemplomok Lengyelország és Ukrajna kárpáti régióiban" nevet viseli. 14 görög keleti, és görög katolikus  fatemplom tartozik közéjük. Kettő közülük Kárpátalján Uzsokon, illetve Kőrösmezőn található. 

A kőrösmezői Sztrukivszka templom - a hucul stílus mintapéldája

A szakmai blogokon, fórumokon már a múlt évben szinte biztosra vették, hogy ez a nevezés sikeres lesz. Mindkét ország nagy energiát fektetett be a munkába. Ráadásul a Bizottság is előre támogató jelzéseket küldött (állítólag), mert éppen Lengyelország és Ukrajna az a két ország a mi térségünkben, amelyek lakosságszámukhoz, méretükhöz képest erősen alulreprezentáltak a listán. Ugyanezeken a fórumokon ugyanakkor volt némi - többé kevésbé érthető - fanyalgás is. A régió fatemplom-építészete már elég jól reprezentált a listán. Lengyelországban már eddig is két fatemplomos helyszín volt (Jawor és Swidnica béketemlpomai, Kis-Lengyelország déli részének fatemplomai), de Szlovákia és Románia (Máramaros) is rendelkezik eggyel-eggyel.

A Szt. Leonárd templom Lipnioca Murowanában (Lengyelország) már eddig is a listán volt.

Ráadásul, ezek mind szeriális (többes) jelölések, így összességében jó harminc fatemplom  védett már a térségünkben, és ez sokakban fogalmazta meg a kérdést, hogy érdemes-e még egyet jelölni, meglehet-e az áhított OUV. Az ICOMOS szerint megvan. Mégpedig azért, mert ezek, bár valóban ugyanúgy fatemplomok, de építési technikájuk, és stílusuk is más - többségük az ú.n. hucul templom, ami jobban emlékeztet a keleti építészetre, kevesebb bennük a nyugatias hatás, mint a többiben. 

Csak mellékesen jegyzem meg, fatemplomok a magyar várományosi listán is vannak - köztük a tákosi - szintén Ukrajnával közös nevezésben. Az, hogy Ukrajna most megkapta ezt a helyet nem segíti, hogy később velünk együtt egy újabbat kapjon. Van egy olyan elég erős érzésem, hogy a magyar kulturális kormányzat már megint elbénázott egy lehetőséget. 

Tákos - református templom

Ettől függetlenül Kőrösmező világörökségi  címe jót fog tenni nekünk is. A kisváros már így is a Kárpátaljára menő magyar idegenforgalom egyik új központja, és számban ugyan kicsi, de nagyon aktív magyar közössége csak profitálni fog az új lehetőségekből. 

A másik magyar érintettségű helyszín Zára (Zadar) püspöki komplexuma volt. A védett övezetbe került volna pl. a Szent Simon templom, ahol egy szarkofágon látható Nagy Lajos királyunk és teljes családja. Most azonban úgy látszik Zára egyértelmű nemet kapott. 

Zára - kár érte?

A horvátok már 2005 óta a várományosi listán tartják Zadart, de csak a 2011-re készült el a dokumentáció. Már az első, múlt évi reakción látszott, hogy az ICOMOS nincs elragadtatva. Több pontban is összehasonlító analízist, és újabb vizsgálatot javasoltak, nem látták bizonyítottnak az OUV-t,. Igazából, a szövegből az érződik ki, hogy nem érzeték értelmét, hogy egy újabb - korban és történetében - a már listán levő sibeniki illetve poreci katedrálisokhoz hasonló templomot a listára vegyenek. A horvátok csak annyit tudtak kilobbizni, hogy a deferral-ból referral lett, vagyis idén visszajöhettek a kibővített dokumentációval, ezt viszont az ICOMOS nem fogadta el.  Meglepne, ha a bizottság felülírná. 

Szomszédainknál maradva az ukránok minden valószínűség szerint kettős ünnepet ülhetnek - bejutnak Kherszonészosz romjai is. Ezúton kell tehát hamut szórnom a fejemre, és leborulnom  Kherszonészosz istenei előtt - ugyanis alig pár hónapja írtam le pont ezen a blogon, hogy szerintem ez a pályázat tök esélytelen. Eddig ugyanis 14 görög, 24 római (!) és 6 bizánci romterület kapott már világörökségi státuszt, és gyakorlatilag mindegyik többet mutat, mint a Szevasztopol határában található romok.

Szevasztopol - rommező szabadstranddal

Az sem lehet jó pont, ha a romterület közepén egy illegális szabad strand van. De ennek ellenére - bár hosszan sorolják milyen jogi és szervezési kiegészítéseket kérnek - megtalálták az OUV-t.  Valóban nincs még olyan helyszín, amelyik az ókori görögség és Róma valamit a keleti barbaricum közti kapcsolatokra, a sztyeppei  népekkel folytatott kereskedelemre, a Fekete-tenger vidékének ókori civilizációira utalna. 

De - elhagyva térségünket - nézzük a big picture-t. 

Azt kell mondani, a papírforma most is érvényesülni látszik. A "nagyok" egy cseppet sem lettek szerényebbek. Olaszország, Németország továbbra is kötelességének érzi, hogy minden évben jelöljön, és van olyan felkészült szakembergárdája, annyi pénze, és jó kapcsolatai, hogy ezek a jelölések általában át is mennek. A taktikájuk különbözik - a németek csak nagyon átgondolt biztos befutó helyszíneket tesznek a várományosi listára, és pontosan megtervezik évekre előre, hogy mikor minek készül el a dokumentációja. A franciák, olaszok inkább árasztásos rendszerben dolgoznak, irdatlan mennyiségű várományosi helyszínnel - valami biztos bejön alapon. A szakma pedig megpróbál valamit tenni azért, hogy ezek az országok kicsit visszafogják magukat. Mert, bár tudjuk, egy átlagos olasz, vagy francia faluban sokkal több műemlék van, mint egy-egy szegény sorsú afrikai országban összesen, de az UNESCO éppen azért (is) született, hogy esélyt adjon az Európán, a nagyhatalmakon kívüli kultúráknak is. Az ellentmondás feloldása várat magára. Így most is gazdagabbak leszünk néhány európai helyszínnel: 

- Németország a kasseli Wilhelmshöhe  "Hegyi Parkot" jelölte, különös tekintettel annak szökőkútjaira. 

- Az olaszok kettőt is kapnak: természeti helyszínként az Etnát, kulturális helyszínként pedig a Medici villákat Firenze környékén. (Sok ez ügyben a felháborodott komment - egy részről reneszánsz villák már vannak a listán, és a Mediciek firenzei építkezései is bőven szerepelnek, más részről a kétségtelenül gyönyörű villák nagy része nem látogatható, mert a forráshiányos olasz műemlékvédelemnek az állagmegóvásra is alig van pénze, nem hogy személyzetre. Mi egyszer próbáltunk egy ilyen villába bejutni - nem sikerült.)

A franciák - ritka kivételként - most visszavonták a jelöléseket, és 2014-re koncentrálnak, amikor ismét két helyszínt szeretnének a Bizottság elé vinni. 

A többi európai jelölés - egyelőre - bedőlni látszik, lássuk, mit tudnak kilobbizni a kormányok az elkövetkező hónapban. 

Alanya, Törökország - visszadobták 

Ázsiában szintén a nagyok tarolnak. Kína az - immár szokásos - két helyszínnel nyomul. A természeti  örökségben a Tienshan hegység Xinjiangi szakaszát, a kulturális helyszínek közül a Honghe rizsteraszokat sikerült bevinni. Az utóbbi leginkább Yunnan idegenforgalmának lehet fontos, mert így a déli tartománynak már három világörökségi helyszíne lesz, Guilin pedig továbbra is marad a várományosi listán.

Guilin

Indiában kalandosabban alakult a helyzet. A indiai sajtó már évek óta arról cikkezik, hogy mennyire le vannak maradva ebben (is) a nagy vetélytárs, Kína mögött. (Jelenleg 43:29 az állás.) Ennek persze oka van - míg a kínaiak az utóbbi években rendszeresen  évi két, komolyan előkészített, sok száz oldalas anyagot adnak le, akár olyan helyszínekről is, amik annyira azért nem érdekesek (mint pl. a Nyugati-tó 2012), Indiában az ügy gyakran elvész a helyi és tartományi érdekek, a korrupció, a nemtörődömség és inkompetencia csapdájában, ami az egész indiai közszolgálatot jellemzi. Így aztán rendszeresen készülnek alig értékelhető anyagok, és a vállalásokat sem tartják be. A múlt évben is ez volt a helyzet, a "Radzsasztáni hegyi erődök" jelölést az ICOMOS úgy, ahogy van visszadobta volna. A politikusok a Bizottságban viszont adtak neki egy esélyt - és ebben az évben már az ICOMOS-t is sikerült meggyőzni.

Az Amber-erőd hamarosan világörökség lehet - megérdemli, a tényleg a rádzsput építészet gyöngyszeme 

A japánoknál is volt kis vita, a szakma kissé meglepődött, hogy a Fudzsit a japán kormányzat miért a kulturális kategóriában jelölte, amikor inkább természeti helyszín, de végül rendben lesz - úgy látszik. (Kamakura viszont talán nem, de ehhez szerintem a Bizottságnak lesz még egy-két szava.) 

Folytatódik az arab előretörés is, aminek az utóbbi időben már tanúi voltunk - most Katar kapja meg első helyszínét, az Al-Zubarah romvárosa személyében. (A múlt évben még visszadobták, de közben a katari emír generózus ajánlatokat tett az UNESCO-nak. A kettőnek persze biztos nincs köze egymáshoz.) 

És a végére maradjon néhány apró érdekesség: szintén első helyszínét köszönti Fidzsi (egy gyarmati, kis kikötővárost), és Lesotho (bár ez csak a dél-afrikai Drakenberg kiterjesztése), megkapja első természeti helyszínét Tádzsikisztán (Pamír-hegység), és első kulturális helyszínét Niger (Agadez óvárosa), sőt Észak-Korea is gazdagabb lehet egy új világörökséggel (Kaesong óvárosa). 

Lesotho - hamarosan a listán

Az igazi, megszállott örökségvadász persze már most a 2014-es listát böngészi. Mert érdekesség akkor is lehet bőven. Magyar szempontból az egyetlen fontos jelölés a cseh-szlovák közös "Nagy Morvaország épített emlékei", amelynek része a kopcsányi Szt. Margit kápolna, amely - állítólag - a 9. században épült, és még glagolita írásjegyeket is találtak benne. (A magyar történészek ezt vitatják, inkább Árpád-korinak tűnik.)

Szt. Margit kápolna Kopcsány - vitatott

Felkerülhet viszont jövőre a listára néhány olyan helyszín is, amit már évek óta nagyon várunk, mert nagyon ott van a helyük - az inka ösvény, a kínai Nagy Csatorna, a Selyemút vagy az Okawango-delta, és megkaphatja első világörökségét Burma (fogadok, hogy meglesz nekik). 

Addig is találkozunk egy hónap múlva Siem Reapben!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.