Nagy Konstantin, a Római Birodalmat kereszténnyé tevő császár alakja mélyen beleivódott a történelmi emlékezetbe.  A város, amelyet ő alapított, és amely halála után még több, mint egy évezreden át volt a birodalom fővárosa, egészen a legújabb korig viselte nevét.  De azzal a várossal, amely máig viseli a nevét, egészen váratlan helyen találkozunk. 

Nagy Konstantin nevét legméltóbban persze tényleg Constantinopolis őrizte - magyarul Konstantinápoly -, amelyet hivatalosan még törökül is Kostantiniyének neveztek, egészen, míg a Török Köztársaság megalapításakor egyszerre vesztette el fővárosi státuszát, és hivatalos nevét, hogy úgy nevezzék, ahogy a nép addig is hívta - Isztambulnak. Constantinus persze nem csak a csak a későbbi a császárvároshoz kapcsolódik - írtunk is róla, hogy szerette, és fejlesztette is szülővárosát, Naissust, de sajátjukként tisztelik őt a yorkiak is.  Nevét azonban az egykori birodalomnak egy olyan részén őrzi máig város, ahol személyesen sosem járt - Afrikában. 

A császár szobra a vasútállomás előtt

Constantine - ahogy franciásan szoktuk emlegetni, hivatalos arab nevén Kusztantina - ma a róla elnevezett megye (wilaya) székhelye Algériában. Négy órányi útra fekszik a fővárostól az autópályán - persze mehetünk repülővel is, de akkor kimaradunk a kellemes lankás mediterrán tájból. 

Igazán magával ragadó hely. Mint általában azok a városok, amelyek szurdokok két partjára épülnek - mint Ronda (a magyar turisták kiapadhatatlan szóvicceinek forrása) Spanyolországban, vagy Kamjanyec-Pogyilszkij Ukrajnában.

Az ikonikus kép a városról

 De még mielőtt kiélveznénk teljes mértékben a természeti és egyéb szépségeket, nézzük meg, hogyan is szerezte meg a város a császári nevet. A várost eredetileg főníciai telepesek alapították, nagyjából akkor, amikor Karthágót. Ekkor neve még Szeva volt. Syphax, a numidák királya a Kr.e. 3. században foglalta el - ekkor lett a neve Cirta. Ez persze már a latinos forma, eredeti kiejtése kirta, és kb. várost jelentett a numidák nyelvén.

Syphax numida király által veretett pénz - talán a király arcmásával. 

Jó ideig volt a numida királyság központja. Legnagyobb királyuk Masinissa is itt székelt, ide is temették, sírja ma is áll a város szélén. Nem olyan hatalmas, mint Imaghriszen királyé Batnában, de azért szép. 

A harmadik pun háború (emlékszünk, amikor elvben sóval vetették be Karthágót, bár ez nem igaz) után Cirta a rómaiak kezére került, és innen indultak ki a támadások a továbbra is numida kézen maradt területek ellen. A város lakói Iulius Caesartól colonia rangot (tkp. önkormányzatot és polgárjogot), és egy új nevet kaptak - Colonia Sittiorum. Sok emlék ebből a korból nem maradt - mivel a várost 313-ban a birodalomban soros polgárháborúban porig rombolták. És el is jutottunk így a császári névhez - Constantinus építtette újjá a várost és adott neki új nevet: Colonia Constantina, kb. Constantinus Városa. A kereszténység itt is hamar gyökeret vert. A környéken élt Szt. Ágoston is. Ebből a késő-római, kora keresztény időszakból származnak Tiddis romjai. A kisváros akkor Cirta-Constantina fennhatósága alá tartozott. Ma a város külterületén van.

A díszes városkapun túl - ami meglepő épségben maradt fenn - nem csak lakóházak maradványait láthatjuk, de két ókeresztény templomét is. 

Ahogy más római városoknál is, Cirta-Constantina esetében is törést hozott a birodalom bukása. A vandál-bizánci időkben még vannak szórványos említések, de aztán a 12. századig a néma csend. Hogy valakik mégiscsak túlélték a városban ezeket a századokat, arra csak a megmaradt névből következtethetünk. Utána viszont újabb fénykor következett. Fontos  kereskedőváros lett Constantine - 1529-től már oszmán uralom alatt. A helyi bej uralta az egész környéket. A bejek palotája a városközpontban ma is áll, múzeum és mindenképpen megér egy látogatást. 

A palota kívülről nem sokat mutat ...

...  belülről viszont igazán elbűvölő. 

Az 1770-1792 között uralkodó Szalah bejnek sokat köszönhet a város - az ő idejében épült ki a mai óváros nagy része. A hangulatos utcák és törökös kapubelsők a késő tizennyolcadik századi kort idézik. Igaz, ma pont ez a része a városnak, amire jócskán ráférne egy felújítási hullám. 

Az utolsó bej - Ahmed bin Muhammad - már a franciákkal harcolt. És veszített. 1837-től a város francia uralom alá került. A franciák pedig egyszerűen beleszerettek ebbe a helybe. A század végére már a lakosság közel fele francia volt. És Constantine  Algírral vetekedett a francia Afrika legmenőbb városa címért. 

A gyarmati kor épületei ...

Mi sem mutatja jobban, hogy mennyire volt menő hely a gyarmati Constantine, mint hogy két Nobel-díjast is adott a világnak. Charles Louis Alphonse Laveran itt találta meg a malária kórokozóját 1880-ban, Claude Cohen-Tannoudji pedig, aki itt született, jó száz évvel később fizikai Nobel-díjat szerzett. A franciák oly büszkék voltak a városra, hogy még egy - méretében a párizsihoz fogható - diadalívet is felhúztak egy jó látványos pontra. 

Ma is kedvelt kirándulóhely ..

A francia autóklub térképe - kopottasan

Annak az - egyesek szerint legalább is - boldog kornak az emléke az első világháborús emlékmű, amikor a város lakói, Leclerc, Levy és Lemtedj urak együtt harcoltak, és haltak meg a francia hazáért

A huszadik század második fele - ahogy sok más afrikai városban is - viszont már pusztulástörténet. Elmentek a franciák, és elmentek a gyarmati korban még a lakosság jelentős kisebbségét alkotó zsidók is. Az utóbbiak városnegyede ma szinte kihalt. Az egykori zsinagógából mecsetet csináltak. De amúgy csak a port fújja az utcákon a szél. 

Ma már csak kevesen tudják, hogy egykor zsinagóga volt ...

Ha pusztán a számokat nézzük, a város már kiheverte azt, hogy lakosságának közel felét elvesztette - ma jó fél milliósra nőtt, Algír és Oran után az ország harmadik városa. De ahogy sok más homogenizálódott város, sokat vesztett egykori színéből, változatosságából. Pedig lehetne itt turizmust építeni. A kanyon elképesztő látványt nyújt, amit csak emelnek a különböző korokban emelt kecsesebbnél kecsesebb hidak. A romos török felett a francia vashíd, meg az új, betonból épült, amit már a független Algéria építtetett.  (Építettek még a szocialista időkben pár betonszörnyet is, amik nem emelik éppen a látványt... )

Jobb napokon le is lehet menni az oldalába - vannak ott sétautak - de ez pénteken, amikor arra jártunk, zárva volt. Marokkóban, vagy Tunéziában az ilyen adottságú városok tömve vannak turistákkal. Itt, ha három külföldi feltűnik, már csodaszámba megy.

Pózolnak nekünk kicsik ...

... és nagyok. 

Abban persze van valami jó, hogy a bazár nem kínai fröccsöntött, műarab szörnyűségekkel van tele, hanem olyan mint egy rendes keleti piac - van hentes, meg gyümölcsárus. 

No, ő sem biztos, hogy fizeti a franchise díját ...

Az is látszik, hogy az elmúlt években - a polgárháború után - komoly fejlesztésbe kezdtek. Elkezdték rendbe tenni a modern várost, épült villamos és egy kimondottan a turistáknak szánt lanovka is.  2015-ben Constantine lett az arab kultúra fővárosa - ami már némi turizmust is generált. (Mi is találkoztunk egy török csoporttal.) 

Az óvárost  gyalog néhány óra alatt be lehet járni - palotával lanovkázással együtt. Ahogy Algéria más városai is - kimondottan olcsó és barátságos hely. 

A töltött tészta helyi finomság ...

Bőven megér egy napot.  Már csak azért is, mert innen könnyen megközelíthetőek a Római Birodalom legszebb városai, vagy elindulhatunk délre, Biszkra felé a sivatagba. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.