Általában jó fél évre előre tudjuk, hová, merre fogunk utazni. De azt, hogy idén nyáron a Canal du Midire megyünk lakóhajózni, már legalább három éve eldöntöttük. Szóval meglehetősen nagy várakozással tekintettünk e néhány nap elébe. És nem csalódtunk. Pedig megvannak az efféle nyaralásnak is a hátulütői. Most praktikus tanácsok következnek azoknak, akik utánunk akarják csinálni. 

A Napkirály autópályája

Még mielőtt szót ejtenénk arról, pontosan mit, hogyan mennyiért érdemes csinálni, vessünk egy pillantást - szokásunk szerint történelmi visszatekintéssel - a helyre, ahová készülünk. A Canal du Midi  (Déli Csatorna) a koraújkori Franciaország egyik nagy problémájára akart választ adni: a gond az volt, hogy a királyság ugyan két tengerrel is határos volt - a Földközi-tengerrel délen, és az Atlanti-óceánnal nyugaton -, de a kettő között csak két út volt lehetséges. Vagy drágán és nehézkesen szárazföldön kellett mozgatni az árukat - a vasút feltalálása előtt ezt a megoldást lehetőleg kerülték - vagy a korban preferált vízi úton ugyan, de óriási kerülővel megkerülve egész Spanyolországot és Portugáliát. Ez utóbbi is időrabló volt, ráadásul veszélyes, mert a spanyol és a francia király nem volt mindig a legjobb viszonyban egymással, a tengeren meg még arab kalózok is garázdálkodtak. 

A tervet végül csak a 19. század elejére sikerült teljes hosszában megvalósítani, amikor elkészült a Garonne-csatorna is

Így nem is csoda, hogy a két tengert összekötő csatorna ötlete már a 16. században felmerült. Az első tervet 1539-ben adták be, aztán volt még számos elvetélt elképzelés. Még maga Leonardo da Vinci is foglalkozott a gondolattal -  de a fő problémára, a csatorna vízellátására ő sem tudott  jó ötletet mondain. Végül 1660-ban egy gazdag helyi adóbérlő, Pierre-Paul Riquet állt elő egy a korábbinál sokkal megvalósíthatóbbnak tűnő tervezettel, mely szerint a csatorna vízellátását a korban szintén kuriózumnak számító, Saint Férréol mesterséges víztározóból oldják meg. Huszonegy évvel később pedig, 1681. május másodikán, miután XIV. Lajos királyi bizottsága engedélyt adott rá, már el is kezdték a csatorna feltöltését vízzel. 15-én pedig megkezdődött a hivatalos megnyitó ünnepségsorozata.

Pierre-Paul Riquet, a csatorna atyja

A narbonne-i érsek és Langeudoc rendjeinek elöljárója hajóra szállt Toulouse-ban, és 24-én, számos ünnepség és szentmise után érkeztek meg Béziersbe.

Az eredeti terv 

Manapság is szép teljesítménynek számítana ennyi idő alatt egy ekkora infrastrukturális projektet létrehozni - gondoljunk csak, mondjuk, a 4-es metróra - de akkor ez még figyelemreméltóbb volt. Úgy kell az egészet elképzelni, mint manapság egy  nagy projektet - mondjuk, egy autópálya-építést, a gond csak az, hogy a Római Birodalom fénykora óta - akkor már jó 1400 éve - nem volt ekkora építkezés egész Európában. Így Riquet - aki egyébként nem volt sem építész, sem hidrológus (ez utóbbit akkor még fel sem találták) - szinte mindenben ismeretlen terepen mozgott. Az engedélyeztetéstől, a finanszírozáson át, a vonalvezetés kialakításáig és a vízellátás biztosításáig magának kellett kitalálnia mindent, szinte a nulláról. (Persze dolgoztak mellette tanult, tapasztalt építészek, földmérők is.) Languedoc rendjei és a király például csak úgy adták meg beleegyezésüket a projekthez, ha Riquet felépít a saját birtokán egy működő csatornamodellt - amit meg is tett. 

Az agde-i zsilip terve

Bár beszálltak a rendek is és a királyi kincstár is - a csatorna végül magánvállalkozásként épült meg, és egészen a forradalomig Riquet leszármazottai üzemeltették derék haszonnal. Megálmodója viszont még a csőd szélére került a vállalkozással, és meg sem érte álmai beteljesülését. 1680-ban, egy évvel a nagy mű megnyitása előtt halt meg. Mai szemmel nézve az építkezést hihetetlen mértékben nehezítette, hogy az egészet kézi erővel kellett megoldani, ásóval, lapáttal, csákánnyal. A kitermelt földet pedig asszonyok a fejükön hordott kosarakban szállították el. 12 000 munkás dolgozott az építkezésen, kb. a fele volt nő. A korhoz képest jó bért kaptak, sőt sérülések, betegségek idejére "táppénzt" is, ami igen ritka volt ekkor. És nem csak a csatorna maga számított a korban egészen formabontó újdonságnak - hanem a műtárgyak is.

A régebbi hidakon még ott az építtető címere

A csatornát a folyók felett elvezető hidak, a világ első csatorna-alagútja a 165 méter hosszú Malpas-alagút, vagy a 7 zsilipből álló Fonserannes-zsiliprendszer Béziers-nél a korban igazi technikai csodának számítottak. (Nem meglepő ezután, hogy megért a dolog egy világörökségi címet.) 

Hajók a hídon - a folyó a csatorna alatt folyik el 

A csatornát egészen a 19. század elejéig fejlesztették, hosszabbították - teljes hosszát a mellékágakkal együtt csak 1857-ben érte el, pontosan akkor, amikor megjelent nagy vetélytársa, a vasút a térségben. 

A csatorna egy 18. századi térképen - ekkor még Királyi Csatornának hívták

A 18-19. században a csatorna léte nagyban hozzájárult a régió fejlődéséhez. Nemcsak az itt előállított mezőgazdasági termékeket - például a híres minervois-i bort - lehetett gyorsabban és olcsóbban eljuttatni a piacokra, mint korábban, de a nagyvilág termékei is könnyedén jutottak el a francia vidékre. 

Berakodásra váró hordók egy múlt század eleji képeslapon

Először emberek húzták a bárkákat, de hamar áttértek a lóvontatásra - egy ló saját súlyának 120 szorosát képes elhúzni vízen, így egészen a gőzvontatás feltalálásáig nem volt ennél hatékonyabb módja az áruszállításnak. Akkora volt az igény az új utazási módra, hogy menetrend szerinti postaszolgálatot is ellátó hajójáratok indultak. A Toulouse-tól Séte-ig tartó utat eredetileg 4 nap alatt tették meg, majd ezt a 19. században a sűrűbb lóváltásokkal és az éjszakai utazással lenyomták 32 órára  - ami a vasút megjelenése előtt nagyon gyorsnak számított. (A 227 km-es távot ma, a nagyjából a csatorna nyomvonalát követő autópályán, kb. két óra alatt tehetjük meg.) A személyszállítást gyorsította, hogy a zsilipelést nem várták ki, hanem minden zsilipnél inkább átszállították az embereket egy újabb hajóra. (A zsilipek egymástól való távolságától függetlenül ugyanannyiba került a jegy minden egyes szakaszra. Ami azért is fura, mert vannak több kilométeres zsilipmentes szakaszok, ahogy közeledünk a tengerhez, viszont akár pár száz méterenként is követhetik egymást.)

Amikor még lovak húzták a bárkát

A 19. században már olyan luxusbárkák is közlekedtek, amelyeken saját kabinban utazhattak a jól fizető utasok, és a kabinhoz tartozott ellátás is. 1857-ben, a vasút megjelenésekor a szállított személyek száma elérte az évi 100 ezret. Ezután - a vonatok megjelenésével - hirtelen zuhanni kezdett a személyforgalom. Az áruszállítás - immár gőzösökkel, majd motoros hajókkal - viszont egészen a 20. század közepéig versenyképes volt. Az úthálózat kiépülése azonban a teherszállítást is megölte a csatornán. 1914-ben még közel 200 bárka, és az őket kiszolgáló 300 ló, valamint 75 öszvér szolgált a csatornán - 1980-ra már mindössze két működőképes áruszállító hajó volt.

A 20. század elején még képeslapokon örökítették meg a bárkákat

A csatornát 1989-ben le is zárták egy időre az alacsony vízszint miatt. De a 20. század végén - hála az angoloknak - újra megtelt élettel. A brit turisták kezdték ugyanis keresni a hajó-hoteleket, és brit cégek kezdtek el először pusztán a szórakozást kereső turistáknak kishajókat bérbe adni.

Az első lakóhajók a  hagyományos folyami bárkák formavilágát tükrözték

Aztán jöttek a németek és a skandinávok, majd a 21. század elejére a franciák közt is egyre menőbb lett lakóhajót venni nyaralónak. Mára a hajós turizmus igazi gigaüzlet. Több száz bérelhető hajó van, és a csatorna-turizmus több, mint 100 millió eurós forgalmat bonyolít - nagyban hozzájárulva a Minervois-régió ismertségéhez, turisztikai vonzerejéhez. 

 Mit, kitől, mennyiért?

Hajózni tehát menő dolog, és amit láthatunk, nem kutya. De még mielőtt rohannánk a hajókölcsönzőbe, le kell szögeznünk: a hajóbérlést alaposan végig kell gondolni. Mert vannak hátulütői is. Nem éppen olcsó mulatság, okozhat kényelmetlenségeket, és hát a mai világban megszokott sebességekhez képest, valami elk*rtan lassú. Ráadásul az egyéni turisták úgy, ahogy van, ki vannak zárva ebből az örömforrásból - nem azért, mert féltik Franciaországot a szinglihordáktól, hanem mert  - ezt látni fogjuk - vannak olyan műveletek, amelyeknél minimum két, de inkább három emberre van szükség. (Természetesen a csatornán is járnak kirándulóhajók, néhány órás, egész napos programmal, akkor az utas csak a hajós-matrózos kalandokból marad ki.) De hogyan is képzeljünk el egy ilyen hajót? Külsőleg, mondjuk, kb. ilyen:

Elsőre azt mondanánk - és nyilván a  marketinges anyagok ezt is mondják -, hogy minden kényelemmel felszerelt kis lakóhajókról van szó. A gyakorlatban ez leginkább úgy képzelhetjük el, hogy kedvenc horvátországi apartmanunkat vízre teszik. Van benne kis konyha, egy-két-három aprócska lakószoba (hajósabb szóhasználattal kabin), amelyekhez jobb hajókon külön wc-fürdőszoba jár, és van egy közösségi helyiség (étkező kinyitható ággyal), ami annyiban azért különbözik az apartmantól, hogy benne van a belső vezérlőegysége a hajónak. (Mondhatjuk nagyképűen, hogy kapitányi híd.) Jó időben ezt egyébként gyakorlatilag csak a motor elindítására fogjuk használni. 

Az alsó vezetőállás ..

... és a felső, ahol a gyakorlatban a hajót vezetjük jó időben 

Mindent persze elég szűkre kellett méretezni - a leghosszabb 10-12 személyes hajók kb. 12 méter hosszúak, és 4 méter szélesek. Így a kabinokban tényleg csak a két ágy fér el,  nagyon forgolódni már nincs hely. A fürdőszobák is nagyon szűkösek - nem is szólva a hűtőről, amibe egy 1,75 literes üdítő márt nem fér be. Így a cégek leírását, hogy hány ember is fér el egy-egy hajón erős kritikával  illik venni - lehet, hogy elvben 12 főre írják a maximális kapacitást, de a gyakorlatban, ha el akarjuk kerülni azt, hogy egy egy hetes út végére már vízbe akarjuk fojtani szeretteinket, akkor érdemes egy ilyen hajóra is maximum 8 főt számolni. 

Egy nagyobbacska hajó a Haines Rive 40 átnézeti rajza - 8 főnek ideális, de elvben tízen is elférnek rajta

Azt is vegyük figyelembe, hogy mi nincs a hajón - ami, mondjuk, egy apartmanban biztosan lenne - tévé és wifi. A felnőttek általában könnyen túllendülnek ezen - különösen az a fajta, aki amúgy is úgy tesz, mintha sose nézne tévét, és csak kényszerből használna okostelefont. (Azért titkokban neki is hiányzik a Szulejmán, és posztolna az instára ...)  A gyermekek-tizenévesek viszont  komoly csapásként élhetik meg, hogy néhány napot kedvenc Youtube-sztárjaik és csillámpónijaik nélkül kell eltölteniük... (Szüleik persze kaján vigyorral fogadják, hogy most kénytelenek a kis zombik szóba állni a rokonokkal...) 

Ilyenkor aztán előkerülhetnek a társasjátékok - végül is offline is lehet szórakozni

Ami azért jobban fájhat, az, hogy légkondi sincs. (Tudom, vannak olyanok, akik a modern technológia más vívmányaival egyetemben ezt is gyűlölik - ami  számomra elég érthetetlen, mert olyat még nem hallottam, aki, mondjuk, a fűtés létét szapulta volna.) 

A naplementék csodásak a csatorna mentén - csak ne lenne az a sok rohadt szúnyog ...

Az ok egyszerű, a hajók elektromos rendszere nem nagyon bírná el a megterhelést (így is merül rendesen az akku reggelre, ha nem kikötőben állunk) - vagy egész éjjel járatni kellene a motort, ami meg nem jó. Így viszont igen csak bele tudnak rondítani a romantikus éjszakákba a szállongó rovarok, amiket ugye nem lehet kizárni a kabinból, mert akkor meg elviselhetetlen lenne a hőség. Bizonyos hajókon még 220-as dugaljzat sincs - így csak szivargyújtóról lehet töltetni a telókat is - újabb csapás az ifjúságra. (Meg lehet  220-at kapni a kikötőkben, ha ott éjszakázunk.) 

Hajók a kikötőben - a kis oszlopokon van a konnektor és a slag

No, de mennyiért is kapjuk meg az úszó apartmant, ez itt a legfőbb kérdés? Ez persze nagyon függ attól, hogy hányan, mikor, és mennyi időre mennénk. (Naná!) Alapértelmezetten hétvégére (péntek délutántól vasárnap délelőttig), mini-hétre (hétfőtől péntekig) vagy egy (esetleg több) hétre lehet bérelni a hajókat. A  hétvége  - szerintem - nettó hülyeség. Mire kipróbáltuk volna, hogyan is megy a zsilipelés, már adhatjuk is le a hajót. (Avagy tapasztalt csatornán nyaralóként visszajárunk és annyi a pénzünk, mint a szemét.) Ha tényleg ki akarjuk használni a csatorna adta élvezeteket, akkor minimum a mini-hét, amibe be kell fektetni - ráadásul a hétvége ugyanannyiba kerül általában, mint a mini-hét. A következő lépés az időpont és a hajó kiválasztása. Minden nagyobb cégnek - Locaboat  Le Boat, Nicols, Canalous - a  honlapján lehet tájékozódni a hajókról és az árakról. 

A Nicols a legdrágább cég - de nekik vannak a legmenőbben kinéző hajóik 

Tapasztalatból azt mondhatjuk, hogy ez elsőre kicsit félrevezető lehet - elvben nagyon sokféle hajó van, de  könnyen kiderülhet, hogy akkor, azon az útvonalon, ahol szeretnénk hajózni, olyan (naná, hogy olcsóbb) hajó nem áll rendelkezésre. (Igaz, az is benne van a pakliban - velünk is ez történt -, hogy aztán a kikötőbe érve derült ki, hogy az általunk rendelt, kifizetett hajó sem volt ott, így kaptunk egy free upgrade-et.) 

A kikötő Homps-ban - előszezonban még nagy a választék ...

Mint az apartmanoknál, itt is sokat számít az árban a szezon. A hajózási idény általában március végétől október végéig tart - télen csak külön engedéllyel lehet vízre szállni. Az elő- és utószezoni árak pedig radikálisan olcsóbbak -  áprilisban-októberben általában fele annyiba kerül egy hétnyi hajózás, mint augusztusban. Ez  a kispénzű (spórolós) kelet-európai turistát alapvetően az elő-utószezonba terelné - de azért érdemes figyelembe venni az időjárást is. Pocsék időben a hajón még annyit se lehet csinálni, mint egy apartmanban - lásd mint fentebb wifi, tv, szűkösség - és az, hogy rossz látási viszonyok közt kettővel csorogjunk a csatornán, lássuk be, elég illúzióromboló. Az április-október pedig azért a világnak ezen a táján is elég kiszámíthatatlan - így, ha szeretnénk elkerülni, hogy a nyaralás családi pszichodráma-csoporttá alakuljon a nappaliban, érdemes a biztos jó időre menni. A június - mi is ekkor voltunk - egy jó középutas választás. Az árak még nincsenek elszállva (5-600 euróval olcsóbb egy hétre egy nagyobb hajó, mint augusztusban), de az idő biztosan jó. (Jó tudni, hogy Franciaországban később fejeződik be az iskola - július első hetében még tanítás van -, így akkor mindenhol még az alacsonyabb árak érvényesek, igaz, sok kimondottan gyermekeknek szóló animációs program viszont még nincs  ilyenkor.) 

A carcassonne-i vár - itt július 9-től naponta vannak lovagi tornák, július 4-én még nyomuk sem volt ...

A hajózás alapvetően afféle family-fun, és persze akinek vannak barátai, akikkel el tudja képzelni, hogy egy szűkös apartmanban sem mennek egymás agyára egy héten át, annak érdemes összefogni velük. Egy - elvben 10 - praktikusan 8 személyes hajó alapdíja az előszezon végén 700-1300 euró egy mini-hétre, ami kettőfelé  osztva már nem is hangzik olyan botrányosan drágának. Egy formálisan 5 (valóságban inkább 3) személyes hajót pedig már 4-600 euró alapdíjért el lehet vinni júniusban. Ezek persze a legolcsóbb opciók - ennél bőven vannak drágábbak is. A különböző cégek árai persze jelentősen is eltérhetnek, így érdemes mindet megnézni. Sajna gyűjtőoldal nincs - illetve, ami úgy néz ki, az is leginkább ezeket a cégeket adja el kicsit más név alatt -, így a többszörös ajánlatkérést nem úszhatjuk meg. Nem reklám, de azt mondhatjuk, hogy a Canalous általában 20-25%-kal olcsóbb legalább, mint a többi cég. (Cserébe ők gyakorlatilag kommunikáciképtelenek angolul - így igazán az spórolhat, aki valamilyen szinten bírja a franciát.) 

Kalandos társasjáték - keressük az oldal angol nyelvű verzióját... 

Ahogy írtam fentebb, ennyi az alapdíj, de ennél persze többet kell fizetni.  Elvben számos egyéb költség lenne - biztosítás, üzemanyag, hajótakarítás stb. De a cégek ajánlanak olyan csomagokat, amiben mindez benne van. Ezek egy-egy mini-hétre 250-500 euróval emelik meg az árat. És a felmerülő költségeknek itt még nincs vége: egyes hajóknál (erre a levelezésben nem árt külön rákérdezni) a cég nem biztosít törölközőt és ágyneműt, azokért külön kell fizetni, vagy viszed magaddal. (Ugye, senkit nem lep meg, hogy ez az egyébként olcsóbb hajók esetében van így ...)  Ez fejenként 5-7 euró is lehet. Ha nincs a hajón 220 voltos dugaljzat, akkor 10 euróért adnak átalakítót, 20-ért pedig adnak egy gázos kerti grillt  is - jó a szabadban sütögetéshez. Minden hajóhoz jár egy kerékpár (ha nem felejtik el felrakni), de ha többet szeretnénk, azért külön kel fizetni. Nem haszontalan jószág, annak, persze, aki tud biciklizni. (Én nem.) 

Bicajok a hajókon

70 euróért be is vásárolnak, sőt, ha még többet fizetünk, kaphatunk céges pólót is. De ezeket már szerintem csak az eszement amerikaiak rendelik meg, akik életükben egyszer jutnak el olyan országba, ahol nem beszél mindenki angolul, és félnek elmenni egy boltba - mert a legközelebbi HiperU-ben ennél olcsóbban is be lehet vásárolni, többet. Ha egy irányú utat tervezünk (mondjuk: Colombiers - Carcassone), akkor azt is vállalják, hogy -járművenként 150 euróért - utánunk hozzák a kocsinkat. (Emellett van természetesen "egy irányú felár" is.) Így nagyjából azzal kell számolni, hogy ha ügyesek vagyunk, akkor egy egy családnak - vagy két párnak - alkalmas kisebb hajót egy mini-hétre minimum 1000-1300, egy két családra méretezett nagyobbat 1300 - 2000 euróból vehetünk ki. Hogy ez sok vagy kevés, már mindenki döntse el magának. Ha pedig mindezt kifizettük, akkor már el is kezdhetjük tervezgetni az utat. 

Lassabb, mint a vizicsiga

Hajózni önmagában élmény, így ne tervezzük túl magunkat, mert úgyse leszünk képesek annyit megnézni. A hajózás ugyanis lassú. Elképesztően, néha már-már idegesítően lassú. A csatornán jelenleg megengedett maximális sebesség 8 (!!!) kilométer per óra. Ennél többre, mondjuk, általában a hajók maguk sem képesek. 

Lassújel ...

Lakott területen, kanyarban stb. ehhez képest is lassújelek vannak kitéve, van, ahol néggyel, de van, ahol csak kettővel (!!!) szabad repeszteni. A csatorna íratlan szabályai szerint pedig illik lelassítani, ha kikötött hajó mellett haladunk el, hogy a motor bőgetésével ne zavarjuk a pihenni vágyókat. (Falu is, kikötött hajó is bőven akad útközben.) Szóval, sebesség- és adrenalinőrülteknek kimondottan nem ajánlott a dolog. Éjszaka tilos hajózni, ki kell kötni. (Ezt viszont bárhol lehet, ahol sikerül. Ha nem akarjuk árammal és vízzel feltölteni a hajót, ami alkalmanként 5-20 euróba kerül, akkor a kiépített kikötőkön kívül is éjszakázhatunk. A csatorna mentén vannak leverve cölöpök a kikötésre, de minden hajóhoz jár kis, kézi cölöpverő szett is. Egyedül élő fához kötni a hajót tilos.)

Lassan beesteledik - kikötnek a csatorna partján ...

A mozgást tovább lassítják  az - amúgy élményszerű - zsilipek. Egy-egy zsilipelés minimum tíz perc, de több lépcsős zsilipnél ennél jóval több is lehet, ráadásul bőven lehet, hogy ki kell várni az ellenkező irányból jövő hajókat, így dupla annyi időt kell szánni a zsilipre, mint gondolnánk. Sőt, főszezonban előfordulhat, hogy ki kell kötnünk a zsilip előtt és várakozni, ugyanis egyszerre 3-4 hajó fér be egy zsilipkamrába. Ha pedig az orrunk előtt telt meg a zsilip, akkor ki kell várni az ellenirányú közlekedést is, hogy a vízszint a nekünk kedvező magasságban álljon. A zsilipek ráadásul  szezonban reggel kilenctől este hétig vannak nyitva - áprilisban-októberben pedig csak 4.30-ig -, így ezt is figyelembe kell venni a tervezéskor. (A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy 3/4 7-kor már esélytelen, hogy átjussunk az előttünk álló kapun. Fogja magát a zsilipkezelő és elhajt. Téged meg úgysem hajt a tatár, reggel 9-kor te leszel az első.) Vagyis néhány napot szánnunk kell, még itthon egy jó térképezésre, netes búvárkodásra, hogy legalább egy előzetes útitervünk legyen. 

Információs anyag van a neten bőven, igaz leginkább angolul vagy franciául ...

Eztán már csak annyi dolgunk van, hogy valahogy jussunk el a kikötőbe, és szálljunk hajóra. A következőben azt is megtudhatják a kedves olvasók, hogy kiből lehet kapitány, és mennyire nehéz hajót vontatni. 

 Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

martineden 2018.07.12. 19:41:01

Kedves posztolo, ezek nem lakohajok, hanem kishajok.A lakohajo nem mozog, ki van kotve egy helyen es abban laknak.Legtobbszor meg hajo formaja sincs.Oszinten mondva nem olvastam vegig,mert tul hosszu es kicsit unalmas a szoveg, de kivancsi lennek, h kishajo vezetoi engedely nem kell-e hozza.A vilag mas reszein biztos h kell.Persze , ha bele van irva a posztba, akkor elnezest.

Válasz erre 

Ajószűcs 2018.07.12. 19:45:42

@martineden: A szövegből is egyértelműen kiderül, nem vagyok szakértő. és ennek a dolognak éppen ez a lényege. Ugyanis nem kell hozzá semmi, csak egy B kategóriás jogosítvány. A legtöbben, akik hajóznak a csatornán - ez a következő unalmas szövegből fog kiderülni - ugyanolyan null kilométeres hülyék, mint mi voltunk. Ezek a cégek egyébként nem csak itt működnek, - ugyanígy pusztán jogosítvánnyal lehet vezetni a hajóikat sok helyen Hollandiában, Nagy-Britanniában, Németországban, sőt Csehországban és Lengyelországban is ...

Válasz erre 

martineden 2018.07.12. 19:54:45

@Ajószűcs: Kossz a felvilagositast, en Hollandiaban elek, ezt holnap meg kerdezem.Bocs, hogy unalm,asnak mondtam, termeszetesen masnak lehet nagyon erdekes.

Válasz erre 

martineden 2018.07.12. 20:01:49

Na , nem is vartam holanpig.Atmentem a szomszedba megkerdezni, és tenyleg nem kell kishajovezetoi.Hiaba, jo pap is holtig tanul.

Válasz erre 

Ződ2000 · http://egzostive.com 2018.07.13. 01:04:29

Remek poszt, szuper volt végigovasni!
Köszi,kicsit most nosztalgiáztam a régi útjainkra.

1500 euróért elég sok mindent kap az ember Franciaországban, de ez jó kalandnak tűnik.

Válasz erre 

Hórukk 2018.07.13. 01:45:55

Hosszú, de jó cikk, megjött hozzá a kedvem.:-)

Válasz erre 

toncsi64 2018.07.14. 09:05:36

Sok sok évvel ezelőtt kacérkodtam egy ilyen nyaralás gondolatával, de aztán az ár és egy barátom elbeszélése miatt maradt az álmodozás :)
Mindazonáltal örömmel olvastam az írást és persze megint elkezdtek a fejemben a fogaskerekek kattogni...

Várom a folytatást ! Köszi ;)

Válasz erre 

dobokari 2018.07.26. 10:06:53

@martineden: Unalmas?!?! Ez egy alapos, az arra fogékony embereknek szánt beszámoló, ami igen hasznos és érdekes információkat is (történelem) tartalmaz...

Válasz erre 

dobokari 2018.07.26. 10:10:34

Kedves fotelkalandor! Az idén januárban foglaltunk le barátainkkal (négy házaspár) egy hajót, hogy egy hetet töltsünk a Canal du Midin szept. 28-okt. 4-ig.
Nekem 10-15 éves álmom, hogy megcsinálom, most jött össze. Nagyon összeszedett, informatív poszt, gratulálok hozzá!

Válasz erre 

ZOH 2018.07.26. 10:47:34

Nagyon jo iras, koszonjuk!!!

Válasz erre 

martineden 2018.07.28. 22:21:10

@dobokari: Tudod, a pofonok es az izlesek kulonboznek.Nem beszelve arrol, hogy mar a cime is hulyeseg a posztnak.Tudod, a lakohajorol van szo, mert az bizony onallo kozlekedesre nem alkalmas, sot a legtobbnek hajoformaja sincs.Alltalaban egy stegre van felepitve es egy (kapaszkodj meg), hajo, vagy kishajo vontatja a kikotesi helyre, ahol kikotik es hosszu ideig ott áll egy helyben es laknak rajta.Ezert lakohajo.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: