Előző bejegyzésünkben odáig jutottunk, hogy - miután kifizettünk egy jelentősebb összeget - eljutottunk a kikötőbe, és felszálltunk az álomhajóra. No, de mi következik ezután? Mit kell, és mit lehet tenni, ha már eljutottunk a Canal du Midire - praktikus tanácsok olyanoknak, akik életükben nem vezettek hajót.  

 

Az előző részben odáig jutottunk, hogy megérkeztünk a kikötőbe. De az igazi kaland csak ekkor kezdődik. A hajót ugyanis magunknak kell vezetni - B kategóriás jogosítvány elég hozzá. Ezt a felszállás előtt ellenőrzik. Azaz az utasok egyike lesz hivatalosan a sofőr, vagy kormányos, vagy mifene, amúgy senkit nem érdekel, hogy valójában ki vezeti a hajót. Meg kifizettetik a kauciót. Aztán már jöhet is a hajózás. A betanulás komoly 20 perc (!!!), ami alatt a legfőbb információ, ami elhangzik, hogy ne aggódjunk, nyugodtan menjünk neki a másik hajónak - partnak, attól se a hajónak, se a partnak nem lesz baja. Jó, mondjuk, ne padlógázzal. (Mivel a technikusok általában igen korlátozott angol szókinccsel rendelkeznek, ez nagyjából annyi, hogy "Toucher boat, no problem.") Annyit még megmutatnak, hogy hol kell ki-bekapcsolni a motort, ellenőrizni az akkuk állapotát,a víz mennyiségét és kormányozni. Gyorsan megtanulunk csomót kötni, hogy a hajót ki tudjuk kötni, amúgy meg úgyis gyakorlat teszi a mestert. Aztán a mienk a csatorna - egészen az első zsilipig. Addig ugyanis csak annyi a feladat, hogy a hajót nagyjából egyenesben kell tartani - és elsőre azért ez sem annyira könnyű. Hála Istennek a többi hajós nagy része is ugyanolyan koca, mint mi magunk - soha az életben nem vezettek olyan tárgyat, ami nagyobb a családi egyterűnél, és nincs kereke. (A hajón nincs szervó, ezért nem könnyű tekerni a kormányt, ellenben igen lomhán reagál, és végülis nem áll meg...) Így megnyugodva vehetjük tudomásul, hogy mások is úgy mennek, mint az ökörhugyozás. Ebből adódik, hogy a csatorna vidám hahotától hangos, legalábbis mi négy napon át szakadatlanul hangosan vihogtunk. 

  dsc_0423.JPG

Az első feladat - átjutni a híd alatt

A csatornahajózásnak a lényege, sava-borsa a zsilipelés. Egyébként csak amolyan ide-oda úszkálás lenne. Így viszont komoly kihívás. Az elv igen egyszerű. A domborzatban adódó magasságkülönbségeket úgy lehet leküzdeni, ha lépcsőket alakítunk ki a csatornán. Lefelé menet a hajó beúszik a zsilipbe,amelyben a víz magasan áll.  A lefelé mutató zsilipkapun nyitják ki a kis ablakokat, így a víz a lejjebb levő csatornaszakaszba áramlik. Amikor elérte az alsó szintet, az alsó zsilipkaput kinyitják. 

 dsc_0916.JPG

Dől be a víz - emelkedünk

A felemelkedéskor pont fordítva. Az alsó zsilipkaput nyitják ki - és a zsilipben az alsó szinten van a víz. Ezután a kapu bezárul, és a felső zsilipkapu ablakait nyitják ki -a víz beáramlik, a hajó megemelkedik. Ha elérte a felső szintet a víz - a kaput kinyitják, és a hajót távozhat. 

 dsc_0489.JPG

Hajó jön ki a leeresztett zsilipből

Leírva tényleg tök egyszerű - de ott benn messze nem ennyire könnyű - különösen elsőre. Nyilván más lenne a helyzet, ha életünk első húsz évét a Balatonon/Adrián töltöttük volna el apánk vitorlásán, de eddig a hajózás leginkább a nagy kompokat jelentette, így nyilván a profi hajósok számára tök triviális dolgokra kellett rácsodálkozni - jé, egy ekkora dög hajót mi is tudunk húzni, meg, hogy hogyan kell  csomót kötni stb. A zsilipek egyforma 30 méter hosszúságúak, és oldaluk ívelt, hogy jobban bírják a víz és a föld nyomását.

dsc_0909.JPG

Haladunk befelé

A kapukat már elektromos motorok mozgatják - no meg a zsilipőrök - 1300-an szolgálnak most a csatorna mellett. (A hajók bérletének árában az ő fizetésüket is kifizetjük, ugye.)  Meglepő módon, általában kedves fiatal lányok, akik fel vannak készülve arra, hogy a hajókat null kilométeres hülyék vezetik, és ennek megfelelően kimondottan segítőkészek - sőt, néhányan még angolul is beszélnek egy keveset. 

 dsc_0468_1.JPG

Hajók a zsilipben - a kék pólós lány a zsilipkezelő

A feladatunk ugye, hogy - ha lefelé megyünk - a hajót bevezessük a zsilipbe (lehetőleg nagyon ne menjünk neki a kapunak) - majd szépen hozzásimuljunk az egyik oldalához. Ezután két ember leszáll (leugrik) a hajóról, és a kötelekkel a helyére irányítja azt. Majd a fent maradtak veszik  át a kötelet, amelyet nem kötnek ki (nem úgy mint kikötéskor), hanem csak tartanak. Ekkor áll készen a hajó a víz leeresztésére. Míg a víz eresztődik lefelé, hajón levő emberek (és a földön maradtak is csáklyákkal lökdösik el a hajót a parttól, ha az fenn kívánna akadni a falon. Végül a kint maradtak is visszaugranak, ha egy bizonyos mélységet már elért a hajó, és leginkább is lábbal nekifeszülve próbálják a hajót a betonfaltól eltartani - egyrészről a sérülésektől óvván, másrészről könnyebb úgy elindulni, hogy nem szántja végig a követ a hajó fara.

 dsc_0438.JPG

Hajóvontatás a zsilip előtt

Felfelé nagyjából ugyanígy megy - a hajóvontatók még az alsó szinten kiszállnak, majd kvázi kötélen húzzák be a hajót a zsilipbe. Akár 4-5 métert is emelkedhet a hajó, ezért két ember végig fenn, a medence tetején rögzíti a hajót, és húzza-tartja a beáramló víz ellenében. (Mivel egy-egy zsilipbe akár négy hajó is befér, fontos, hogy a hajó a kijelölt helyen maradjon.) Itt is megy a csáklyákkal böködés, miközben a hajó emelkedik a zsilipben.  Közben pedig érdemes előre nézni, mert a zsilipeken beáramló víz igencsak látványos dolog. A zsilipek előtt gyakran megesik, hogy ki kell kötnünk. Vagy sorban állunk, amíg bejutunk, vagy éppen ellenkező irányból zsilipelnek - megkapó látvány, amint a semmiből kiemelkedik, vagy éppen eltűnik egy-két hajó, vagy egyszerűen az orrunk előtt távozott a zsilipőr.

 dsc_0976.JPG

Emelkedés közben

Hasonló módon megy a kikötés is - egy-két ember leugrik a partra, behúzza, és a part mellett tatrtja a hajót és a köteleket meghurkolja a bakokon, vagy a leszúrt póznákon. (Írtuk, élő fához tilos kikötni a hajókat - a gyakorlatban azért elég sokan megteszik). Ezeknél az ugrándozásoknál azért nem árt vigyázni - könnyen léphetünk rosszul, aminek ficam, rándulás, ínszalag-szakadás, még rosszabb esetben lábtörés lehet a vége. Nem vicc, tapasztaltuk. 

 A zsilipeknél elég nagy az örvénylés, oda nem jó vicc beesni. (A kiskorúaknak a zsilipeléskor kötelező a mentőmellény.) Amúgy a vízbe esés inkább kellemetlen, mint veszélyes. A csatorna - a zsilipek kivételével -  maximum 2 méter mély.  A minimális sodrás miatt azonban a víz zöldes, algás, iszapos.  Fürdeni benne - ezért is - szigorúan tilos. 

 dsc_0975.JPG

Kiskorúaknak zsilipeléskor kötelező a mentőmellény

Aki mindenképpen fürdeni a szeretne, megteheti - ha nem is a csatornában - a közeli folyókban (például azokban, amelyek felett a csatorna átmegy), vagy éppen tavakban.

 dsc_0608.JPG

Szabadstrand a folyóban - felettünk, a hídon halad a csatorna

Ezen kívül a legnagyobb veszély az, hogy jól beverjük a fejünket. A hidakat ugyanis nem a modern hajókra tervezték, amelyeket a kapitányi hídról vezetnek - hanem a partról vontatott bárkákra. Néha azért koncentrálni kell, hogy a szűk nyílást ütközés nélkül abszolváljuk, és egy-egy hídnál erősen be kell húzni a fejünket. Ja, és ne feledkezzünk el a napernyőnkről! Igen kellemetlen, amikor a nyitva felejtett napernyőt elsodorja a híd és még három napig éghet a tarkónk a kánikulában.

 dsc_0723.JPG

A capestangi híd  - mindenkinek be kell húznia a fejét

Delikát művelet még a kikötőbe való beállás. A hajót ugyanis ott nem a parttal párhuzamosan kell elhelyezni - hanem a farával kell bevarázsolni egy szűk helyre - nagy valószínűséggel két másik hajó közé.  A "Toucher boat, no problem" elvét figyelembe véve azért úgy, hogy nagyon ne ütődjünk más hajókhoz. Itt is általában a partra ugrott emberek húzzák pontos helyére a hajót. 

 dsc_0514.JPG

Az Argens-Minervois-i kikötő - és a hely ahová be kell varázsolni a hajót

Bonyolultsága ellenére megéri a kikötőbe beállni - ott tudunk ugyanis vizet és 220 voltos áramot vételezni. A víz pedig egy meleg nyári napon, egy zsúfolt hajóban gyorsan fogy. (Elvben üzemanyagot is itt vehetnénk fel, de a hajókat még indulás előtt úgy telitankolják, hogy az elég legyen az utazás teljes idejére.)  Hogy a töltekezést ingyen vagy pénzért tehetjük-e meg attól függ, hogy melyik cég üzemelteti a kikötőt. "Saját kikötőben" ingyen van - más cégében 5-20 euró. 

  Csatorna gasztró

Ha már kikötünk, enni is kell valamit. A spórolós - apartmanhoz szokott - magyar turista persze főzne, de a konyha tényleg nem valami nagy. A bolt meg nem feltétlen van a kikötőhely közelében - a szupermarket biztosan nem - így, aki be is akar vásárolni, annak mindenképpen jó barátja a bringa. 

dsc_0583.JPG

Le Somail kikötője igen látványos - de sétatávolságban csak kenyeret és bort kapni. 

A csábítás viszont, hogy hagyjuk a brébe a főzést, igen nagy.  Franciaországban vagyunk, ugye, ahol a gasztronómiára nagy hangsúlyt fektetnek. Így nem kell aggódni, nemhogy a kikötőkben, hanem, mondjuk, egy átlagos zsilip mellett kötünk ki, akkor is lesz ott a közelben egy étterem. 

 dsc_0776_11.jpg

Kiülős hely a zsilip mellett

Ezek látszólag nagyon is egyszerűek - összehajtható székek, kockás abroszok, ahogy a kisvendéglőt elképzeljük - de az étlap meglepően szofisztikált is tud lenni. Séte-i módra készült tintahal fekete tésztával, libamájsaláta, göngyölt kacsaszív, borjúvese tejszínes mártásban -  csak, hogy pár érdekesebbet említsünk, amit magunk is ettünk. Az árak nincsenek elszállva- ugyanúgy 15-20 euró körül van egy menü, ahogy bárhol Franciaországban. (Ismét - hogy ez most olcsó vagy drága, azt mindenki saját maga döntse el.)

dsc_0518.JPG

Kisvendéglő - nagy választékkal

Arról már nem is beszélve,  hogy a csatorna mentén van Castelnaudary, a "cassoulet fővárosa" - ahol valóban egyedülállóan finoman készítik a közép-európai sóletre hajazó jellegzetes dél-francia babos-kolbászos-sertés- és kacsahúsos egytálételt. Mindenképpen megkóstolandó!

cassoulet-castelnaudary-la-cal_che-peyrens-702x336.jpg

Castelnaudaryban lesütve adják ..

Az, hogy este nem szabad hajózni, kimondottan feldobja a hangulatot is - ugyanis kvázi minden kikötésre alkalmas kisvárosban, faluban találhatunk egy-egy chateau-t, ahol az - akár ingyenes - borkóstolás után jó áron kaphatunk finom borokat. És ha mégis úgy döntünk, hogy a hajón vacsizunk, jöhet egy jó kis grillezés a parton, a délutáni borkóstolón vett nedűkkel leöblítve.

dsc_0877.JPG

Chateau de Paraza 

Az amforáktól a Concorde-ig

És ha már itt tartunk - a hajózás persze vicces (nagyon-nagyon), de nem minden. (Mondjuk, a csatornán elénk táruló látvány se kutya.) 

dsc_0771.JPG

dsc_0845.JPG

dsc_0762.JPG

Pár kilométerenként akad egy-egy kimondottan kikötésre, sétára csalogató kisebb - vagy éppen nagyon is nagy - város. 

dsc_0897.JPG

dsc_0548.JPG

Ha földrajzilag haladnánk, és mindet felsorolnánk, akkor kb. sose érnénk a végére. Menjünk inkább időrendben.  Az ókor iránt érdeklődőknek - ha nem akarnak lemenni sok-sok zsilipen át az egykori provincia székhelyére, Narbonne-ba - ott van például Ensérune kelta kisvárosa (oppidum), ami a római hódítás előtti életet mutatja be. 

nx-23140.jpg

Nem sokkal arrébb - a csatornán persze több óra - a csatorna egyik mellékága mentén pedig egy egészen különleges ókori lelőhely csalogat. Ha azt mondjuk, hogy az ókori ipartörténet jelentős emléke, akkor ez kb. annyira hangzik érdekesnek, mint egy társasház Szervezeti és Működési Szabályzata. De az Amphoralis igazán érdekes. 

dsc_0798.JPG

Az egykori üzem ..

.. és termékei

dsc_0794.JPG

Nemcsak egy 400 éven keresztül folyamatosan működő amfora-gyárat rekonstruáltak, de a hozzá tartozó munkáskolóniát is. Láthatóan sok pénzből, és jó érzékkel. 

dsc_0831.JPG

Munkáslakás  1800 évvel ezelőttről ..

.. és meglehetősen egyszerű berendezése

dsc_0836.JPG

Onnan pedig már nem messze van Franciaország egyik legszebb középkori kolostora a Fontfroide apátság. De, mondjuk, érdekes középkori kisvárost sem egyet találunk a csatorna mentén. A mi választásunk Capestangra esett. 

dsc_0738.JPG

Bájos főtér

A ma igazán kicsi - de nagyon barátságos - városkához kimondottan túlméretezettnek tűnő templom mellette pedig az egykori püspöki palota különös plafonfestményeivel igazán lebilincselő. 

dsc_0743.JPG

A templom ..

.. és az egykori palota belseje

dsc_0752.JPG

Az igazi nagyvad középkor tekintetében Carcassone. A város vára magában egyesíti, amit a romantikus középkori várkastélyról gondolunk. Nem véletlenül nevezték el róla a középkorias társasjátékot is. 

dsc_0002.JPG

A vár trükkös festése oldalról, ahonnan még nem értjük ..

... és a bejáratból, ahol értelmessé válik minden vonal. 

dsc_0006.JPG

Az is csak minimálisat von le az értékéből, hogy - mint oly sok más francia műemlék esetében - itt (ha nem is Heribert Illig-i értelemben) bizonyos mértékben kitalált középkorról van szó, hiszen a romantikus tornyok, bástyák átjárók jó része a 19. századi felújítás, újragondolás eredménye. (A 18-19. századra az egykori középkori város már teljesen elnéptelenedett, jóformán összedőlt, köveit elhordták a folyó túlpartjára az "új város" építkezéseihez, amikor a romantikus középkor utáni nosztalgiahullám tette újra népszerűvé, és lett pénz és akarat a rekonstrukcióra.)

 dsc_0030.JPG

Ki tudja, vajon tényleg így nézett-e ki

Carcassone - és a teljes "kathar vidék" (amelyik most turisztikai vonzerőt próbál, amúgy meglehetős sikerrel csiholni egy olyan mozgalomból, amelynek jó nyolcszáz éve az írmagját is kiirtották), persze megérne egy külön misét (mondjuk némi képzavarral), és egyszer tán még meg is tesszük. 

 dsc_0310.JPG

Albi  - az eretnekek egykori fővárosa - Toulouse-tól alig háromnegyed óra, persze autópályán, nem hajóval. 

De azok sem maradnak szórakozás nélkül, akik a még ennél is modernebb dolgokra buknak - a csatorna kvázi fővárosa, Toulouse ugyanis a modern francia high-tech ipar központja. A csatorna eléggé a város szélén van, de jó a tömegközlekedés, és be lehet jutni a belvárosba, ami igazán szép és kellemes. 

 dsc_0313.JPG

dsc_0368.JPG

dsc_0382.JPG

A nagyobb durranás viszont a külvárosban van (tömegközlekedéssel is megközelíthető, de kocsival azért jobb), ahol az Airbus gyárai és az európai űrkutatás központja található. Lehet gyárlátogatásra is menni az Airbushoz - vigyázat, csak interneten lehet foglalni, és jó pár héttel előre érdemes, a helyek hamar telnek, különösen az angol vezetésekre. A látogatás a vártnál kevesebbet ad - fényképezni pl. egyáltalán nem lehet - így különösen gyerekes családoknak - sokkal jobb szívvel ajánljuk a gyár mellett épült Aeroscopia nevű repülőmúzeumot. 

 dsc_0387.JPG

A bejárat

Itt aztán lehet - a repülőgépek nézegetésén felül - belülről megnézni a Concorde-ot, szimulátorozni, repülőt tervezni, és második világháborús roncsokat keresni, ami az ifjakat több órára lefoglalja. 

 dsc_0394.JPG

dsc_0419.JPG

És aki még - szintén gyermekkel - ennél is többre vágyik, annak van űrmúzeum (Cité de l'espace) is. Persze mindez már igazán akkor megközelíthető, ha fájó szívvel már magunk mögött hagytuk a csatornázást, és visszatértünk a 21. századba, amikor már nem csak nyolccal lehet száguldani. 

 

 

 

 Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr2114105575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

munkanélküli informatikus 2018.07.25. 15:29:11

Rossz ötlet volt a hatalmas file-méretű képeket közvetlenül a cikkbe illeszteni, minden képből kellett volna csinálni egy kicsit is. Akinek lassú az internetje, azok azt hiszik, hogy elromlott valami, akik pedig fizetnek a letöltött gigabyte-okért, azok meg még csúnyábbakat is gondolhatnak...

munkanélküli informatikus 2018.07.25. 15:31:36

Gyerekorom óta szeretnék nyaralásképpen csatorna-hajókázni, de a durva árak láttán mindig kétségbe esem.

toncsi64 2018.07.25. 16:33:49

Voltam párszor a Tisza tavon csónakázni. Autósként érdekes volt szembesülni azzal mennyire másként irányítható egy csónak.
Ajánlom mindenkinek mielőtt belevág egy ilyen hajókázásba :)

staropramen 2018.07.26. 08:35:44

Aki a kathar múltra kíváncsi az jó ha előre elolvas néhány könyvet.
Javaslom Zoe Oldenburg : Mert ők isten városának teste c könyvét.
Carcassone anno kiüldözte katar vallású polgárait, de Beziers (szintén a csatorna mellett található város)20-25000 halottal fizett mert nem adta ki az "eretnekeket".
Akit igazán érdekel a múltnak ez a szelete akkor inkább Montsegur, Qeribus és Peyrepertuse várát keresse fel.

Vissza csatornához:
Sok helyen lehet bérelni kis elektromotoros hajócskákat.Azok, akiknek idejük vagy pénzük nincs hosszabb idejű hajóbérlésre pár órára élvezhetik a hajókázás örömeit.
süti beállítások módosítása