Görögországot  - elvben - szinte minden honfitársunk ismeri. Horvátország, és (Észak)Itália mellett a magyarok kedvenc nyaralóhelye immár három évtizede. Szóval látszólag nehéz újat mondani. Mi azért megpróbáljuk. 

A kilencvenes évek előtt, amikor Görögország még - rácáfolva az elemi földrajzi ismeretekre - nyugatra volt tőlünk, meglehetősen kevés magyar jutott el oda. Nekem  - szüleimmel még - sikerült 1976-ban, majd '82-ben is végigjárni az országot. Nem csak az antik emlékek tettek mély benyomást rám, hanem az akkor még itthon ismeretlen nyugati huncutságok is - a légkondícionálás, a  vonalkód a boltokban, az 5 drachmás gyümölcslé-automaták. Ja és akkor ettem először gíroszt- hazajöve még el kellett itthon magyarázni, hogy mi az. 

A tárgyi bizonyíték - az evzonik felvonulása, jómagam (apámmal) a Szintagma téren, és a szállásunk utcájában Athénban 1976-ban

A kilencvenes években aztán hirtelen kinyílt a világ, és mindenki számára elérhetővé váltak a görögországi apartmanok. Tömegével mentek a buszos utak - keresztül az akkor még igazán vadkeleti Balkánon. (Karton Marlboro a szerb vámosnak ...) Görögország pedig a magyarok legjobb barátjává vált. Már mindenki tudja mi a gírosz...  Igaz ma már inkább Zakinthoszra megyünk repülővel, vagy Korfura. De a magyar turisták számára kevés az igazán fehér folt. Nos mi - miután jó negyven évvel az első görögországi utam után most én szerettem volna megmutatni saját gyermekeimnek az országot, néhány ilyen helyre is elmentünk. 

Egy generációval később...

Az első megállónk olyan hely, ami akár lehetne ismert is a magyarok előtt, hiszen kvázi útba esik, ha Északról közelítjük az ország belsejét. Közel esik az albán és macedón határhoz - és alig egy órára az igencsak turistás Meteóráktól. Mégis olyan, mintha a külföld nem is létezne. A  Pindosz hegység vidékéről, az úgy nevezett Zagorohoriáról lesz  szó. Nem tagadom, minket is alapvetően az hozott ide, hogy felfedeztem a helyet a görög világörökségi várományosi listán. Eredetileg idénre tervezték a felterjesztését, de ezt valahogy elvitte a cica. Kis exkurzus: a görög örökségpolitika  egy nagy talány.  Igaz, ők egészen más gondokkal küzdenek, mint a legtöbb ország. Míg egy átlagos Görögország méretű országnak minden erejét összegyűjtve kell  kaparnia, hogy öt-hat-hét valamirevaló helyszínt kiizzadjon magából - a görögök a bőség zavarában vannak. Tekintve az ókori Hellász - no meg Bizánc - jelentőségét a világ kultúrtörténetében, az athéni kultúrkormányzat kb annyi helyszínt rakhatna fel a listára, amennyit akar.  (Jelenleg  is 18 helyszínük van - így az egy főre eső világörökségek  számában a miniállamokat kivéve ők állnak a legjobban.) Ennek ellenére  az első helyszínük egy tök ismeretlen templom -majd lesz róla szó  - volt 1986-ban. Ekkor egy jó csomó helyszínt fel  is tettek a várományosi listára  - amiből 19-et (!) tíz évvel később le is vettek, anélkül, hogy bármi történt volna velük. 

Egyszer csak eltűnt a várományosi listáról ...

Ilyet általában akkor tesznek országok, amikor tök esélytelennek látják a helyszíneiket. De itt olyanok voltak, amelyek nem hogy esélytelenek, hanem olyanok,amelyeknek, ha csak egy rendesen kitöltött formanyomtatványt beadnak egyértelmű lett volna, hogy beveszik őket. ( Santorini, Hidra, Monemvaszia, ..) Indoklás  az eltávolításra sehol.  Majd elkezdtek felkerülgetni olyan helyszínek, amelyek mondjuk úgy, másodlagosan érdekesek: Filippi, (bekerült), Messzini (egyelőre nem), Dadia-Lefkimi Nemzeti Park (szintén nem), no meg Zagori vidéke. Magyarázat szintén nincs, hogy miért pont ezek. Egyesek tudni vélik, hogy ez tudatos lépés -  az ismert helyeken így is sok a turista, de egy világörökségi cím talán a kevésbé ismert helyekre is elviszi a külföldieket. Mások szerint a görög  nemzeti ideológiáról van szó - a peremvidékek görög voltának hangsúlyozása történik azzal, hogy oda hozzák az új helyszíneket. Nos Zagori mindkét kritériumnak megfelel. 

Greveniti a távolból - innen is látszik, hogy indokolt lehet a jelölés: az építészet sajátos, a táj különleges, egyáltalán nem emlékeztet semmi másra Görögországban. 

Hogy a görög világ peremén vagyunk, azt azért jól mutatja a hely neve is - Zagori, szláv eredetű szó, úgy jelenti a hegyen túli vidéket. A hegyes, mezőgazdasági művelésre alapvetően alkalmatlan vidéken  sokáig igen alacsony volt a népsűrűség. A vidéket az ókorban a molosszoszok törzse lakta, akik első sorban kiváló kutyáikról voltak híresek Hellász-szerte, no meg arról, hogy közülük származott Épeirosz királya Pürrhosz, aki azt a bizonyos vereséggel feléről győzelmet aratta a rómaiak felett.  Az Épeiroszi Királyság bukása után a vidék római fennhatóság alá kerül, és sokáig Bizánc és utódállamai  uralták.  Volt némi szerb és latin intermezzó - majd mint mindenhová a térségben ide is eljött az Oszmán Birodalom. 

A Zagori Szövetség zászlaja

A lakosság összetétele közben jelentősen megváltozott - szlávok, és romanizált népek (a mai románok, aromunok  ősei) telepedtek meg a hegyekben. Zagori vidékének településnevei arról tanúskodnak, hogy a régió nyugati részét  inkább szlávok, a keletit inkább vlahok (róluk itt írtunk részletesen) lakták. Zagori önálló közigazgatási egységgé az oszmán uralom alatt vált 1431-ben Szinán pasa  II. Murád szultán  hadvezére már a Zagori Szövetséggel (Κοινόν τῶν Ζαγορισίων) kötött szerződést a behódolásról. Onnan kezdve Zagori - a birodalmon belül - széles autonómiát élvezett. A falvakat  az Idősek Tanácsa ( Δημογεροντία), irányította, amely fél évre választotta meg Zagori elöljáróját a vekiliszt ( Βεκύλης).  A vidék így egyértelműen kiváltságos helyzetbe került - csak két másik kisebb térség tudott hasonló privilégiumokat kiharcolni  a Fényes Portával a mai Görögország területén -nem csak elöljáróikat választhatták meg, de fegyveres erőt is tarthattak fenn (szpáhikat - görögül Σπαχῆδες) , sőt elérték, hogy  törököknek kimondottan tilos volt Zagoriban letelepedni.  Ezért cserében persze  adókat kellett fizetni a szultánnak.

A jólét szimbólumai - a 17-18 századi jellegzetes bakhátas kőhidak - egykor 160 volt belőlük, ma már csak 60 áll

De arra tellett bőven, a vidék ugyanis - először a történelemben - kezdett kimondottan prosperálni. A fénykor a 18. század volt, amikor is számos  konstantinápolyi görög (u.n. fanarióta) kereskedő származott e vidékről, így Zagori termékei (hogy mi arról később szó lesz) utat találtak a Szalonikibe és Konstantinápolyba is. De a virágkornak gyorsan és meglehetősen durván vége szakadt - és ezt részint a relatíve nagy szabadság okozta. Az autonóm területen ugyanis - akárcsak az Athosz hegyen - szárba szökött a görög felvilágosodás, egyre-másra nyíltak az iskolák. (A görög ugyanis megtartotta hegemóniáját  a közéletben, akkor is, amikor a köznép többsége szláv vagy latin  idiómákat beszélt - és ezt mindenki rendjén valónak is érezte, hiszen a görög volt a kohéziós erőt jelentő egyház nyelve. )  A görög reformerek pedig partnerre leltek a környék urában, az ellentmondásos, de mindenképpen meghatározó, és a környék arculatát máig befolyásoló  Ali Pasában. A Tepelenából származó albán anyanyelvű útonállóból lett főhivatalnok, aki aki félig-meddig független államot a fabrikált magának  a 18. század végén a 19. elején a mai Északnyugat-Görögországból és Albániából, afféle felvilágosult despota volt.  

Ali pasa idős korában 

Görögül csevegett  a nyugati diplomatákkal, és utazókkal - köztük pl. Lord Byronnal - és támogatta - bizonyos korlátok közt persze - a modern nyugati eszméket. Így amikor szembe került a szultánnal Zagori harcosai egyértelmű volt, hogy mellé álltak. Vesztükre - 1821-ben Iszmail pasa szultáni serege leverte Ali pasa  lázadóit.  Zagori vidékére pedig súlyos adók vártak, majd az autonómia teljes megvonása. Csak 1913-ban lett a vidék Görögország része. De eddigre már igencsak megváltozott a világ.  A semmiből előkerült a nemzettudat a Balkánon, és hirtelen elkezdték természetellenesnek  érezni az addig természetesnek tűnő állapotot, hogy különböző nyelveket beszélő emberek élnek egy területen.  A vlahok többségét - erről itt írtunk - Romániába telepítették, a szlávokat pedig egy nem kötelező lakosságcserével Bulgáriába az első világháború után. A megmaradt görögök jó része pedig a nagyobb városokba költözött a jobb megélhetés reményében. A kis falvak  pedig lassan  elkezdtek elnéptelenedni. Most - mint sokan mások - a turizmustól remélik, hogy majd új életet lehel a vidékbe. 

A táj..

No de milyen is ma a Zagorohoria, miért érdemes ide látogatni? Először is vadregényes - viszont a megközelítése  igen  egyszerű. Akár Macedónia felől az A1-esen vagy az A27-esen, akár - ahogy mi tettük - Albánia felől az A29-esen lépjük át a görög határt, alig pár tucat kilométer után ráfordulhatunk az A2-re, azaz az Egnatia odoszra. Sok millió euró uniós támogatásból itt egy valóban kiváló út épült meg  megszámlálhatatlan alagúttal és viadukttal, így meglehetős gyorsasággal juthatunk el az Arakhthosz-Zagoria lehajtóig. Ahol aztán alaposan be kell fékeznünk, mert onnan keskeny és igencsak kanyargós utak vezetnek be a hegyek közé. 

Az út

 Már persze, aki kocsival akar menni - a hegyek között ugyanis számtalan jól kiépített, kitáblázott túraútvonal vezet. A legszebb út talán a Mikro Papingo-ból a Vikosz-Aoosz Nemzeit Parkon át vezet. A túraútvonal mellett kis tavak, látványos  hegyek vannak. 

Az egyik tó

és egy patak.

Mikro Papingo egyébként a régió egyik legturistásabb helye, a másik- néhány kilométerrel arrébb Dilofo.- ahonnan a Vikosz szurdokba lehet kirándulni. 

Mikro Papingo

De ha valaki alapvetően nem rajong a szurdoktúrákét, annak bőven elég, ha a kis falukban sétál, nézi a jellegzetes kőházakat, az apró főtereket, ahol még igazi kisközösségi hangulat van, szól a népies zene, és az idősebbek kint üldögélnek kvázi egész nap a padokon. És bizony alaposan megnézik az egyszer-egyszer odavetődő külföldi turistát. 

Triszteno főtere és utcái

Betérhetünk a 15-18-. század közt épült kis kőtemplomokba, kolostorokba, ahogy egykor a görög nemzeti ébredés szökkent szárba. 

Vannak szentnek tartott források is ...

Összesen 48 falu tartozik ide, nem is szólva a fent említett hatvan kőhídról, számtalan kis templomról, és köztük levő kanyargós utakról.  Ha igazán ki akarjuk élvezi - egy-egy túrával hosszabb sétával a hegyekben - akkor nyugodtan  eltölthetünk itt két napot is. (Persze többet is, mert ugye vannak, akik szeretnek mélymerülni az ilyen helyekre.) Szállás - étkezés szempontjából viszont a falvak meglehetősen szerényen vannak ellátva. Mikro Papingoban, Kipiben  még van néhány szépen felújított kőház, ahol hangulatos fogadókat rendeztek be, de a faluk többségében semmi.

Hagyományos épület nagyon is modern árakon ...

Kiindulópontnak - ahol megszállunk és étkezünk - persze adja magát a környék közigazgatási  központja Ali pasa városa Ioannina. De mi tudunk stílusosabbat is. Metszovo  - amellett, hogy a leendő buffer zónában van - stílusában, hangulatában hasonlít a hegyi falvakra. Itt is - a többi görög vidéktől jellegzetesen eltérő - kőházak  állnak szorosan egymás mellett. De 2500 főnyi lakosságával Metszovo már inkább kisváros, mint falu. 

Ráadásul saját jogán is érdekes hely - és szimbolizálja az egész  régió különleges voltát.  Neve egyértelműen szláv eredetű, lakói többsége  évszázadokon át vlah volt. Sokan máig beszélik a nyelvet. 

Esti üldögélés a főtéren - itt-ott még román szó is hallatszik ..

Bár nem tartozott a Zagori Szövetséghez, bizonyos szintű önigazgatása volt - számos adó alól mentességet kapott az oszmán időkben. A kisváros viszont  nem indult pusztulásnak Ali pasa bukása után, még a 19. században is virágkorát élte. A sikeres metszovói kereskedők egészen messzire eljutottak. értelemszerűen bejárták a román vidékeket egészen Iasi-ig, de kolóniáik éltek Itáliában, sőt Egyiptomban is. Az is jól látszik, hogy a 18-19. században az itt élő vlahok még inkább görögnek érezték magukat: a két legsikeresebb metszovói kereskedő (mindkettő vlah családból származik és Egyiptomban gazdagodott meg) Mihail Toszitszas és Jeorjiosz Averof a görög kultúra, függetlenség legfőbb támogatói lettek. Olyannyira, hogy Averofról nevezték el 1910-ben a görög flotta zászlóshajóját - hiszen ő hagyta végrendeletileg a pénzt a flottára, amiből meg tudták építeni. (Mindkettejüknek múzeumuk van a városban.) 

Averof a kereskedő és filantróp ..

. és a cirkáló. 

Metszovónak így messze nagyobb jelentősége, ismertsége van görög földön, mint amit egy átlagos kisvárostól elvárnánk - és ezt az utóbbi időben sikerült bőséggel kamatoztatni a turizmusban Persze pusztán a nemzeti emlékhely jelleg ehhez nem elég. De a város ennél többet tud és ajánl  - 1100 méteres tengerszint feletti magasságával  üdítő klímát a nyári hőségben, és kvázi alpesi hangulatot. Amit - ha a külföldiek nem is - a görög belföldi turisták nagyon is kajálnak.

 Alpesi hangulat reggel a szálló ablakából - és este a főutcán ..

És ha már kajálás Metszovó egyik nagy vonzereje - persze ezt is elsősorban a belföldi turisták értékelik - a különleges gasztronómia. Ez első látásra talán fel sem tűnik egy ott járó külföldinek - hiszen az ételek nagy része ugyanaz, mint amit bárhol másutt kapunk Görögországban. De vannak azért jelentős eltérések is. Ilyen a kolbászfélék kínálata  - amelyek  a különböző nyársak mellett sorakoznak az étlapon. Valamint a jellegzetes metszovói sajtok. 

Este megtelnek az éttermek ..

.. és a finom hely sajtokat kínálják..

... no meg a sült kolbászt. 

Angol feliratok, külföldieknek szóló szuvenírboltok nincsenek (van viszont sok sajtbolt) - itt csak a hűsölni vágyó a tengerparti tikkasztástól menekülő görögökre hajtanak. A külföldinek pedig már önmagában az is élmény, hogy így Görögországnak egy olyan részére juthat el, ahol vagy úgy egyáltalán alig van turista (Zagori), vagy pedig, ha van, akkor is kizárólag hűsölni és kolbászt enni érkező  görög (Metszovo). Így rá lehet pihenni az innen alig egy órányira levő Meteórákra, ahol aztán már szembesülünk a turistainvázióval. 

 Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.