Ma Spanyolországból Portugáliába schengeni határon juthatunk át - azt, hogy már másik országban vagyunk, csak onnan vesszük észre, hogy más nyelven látjuk a feliratokat, és a telefonunk közli, hogy egy órával korábban járunk. De ez nem volt mindig így. Nagyon nem. 

Ha már Extremadurában járunk, érdemes átrándulni Portugáliába - a sertés mellé itt ehetünk a portugálok kedvenc tőkehalából, és kenyérrel dúsított alentejoi levest is. Egyszer majd erről is írunk részletesen - de most arról, hogy mi az amit a határon átlépve láthatunk, tapasztalhatunk. 

 dsc_0709.JPG

Az Unió itt is spritualizálta a határokat...

Azt, hogy a nemzet nem a nyelvében él - ez csak egy félrevezető, közép-európai, tizenkilencedik századi fikció - már többször leírtuk. A mai nemzetek kialakulása sokkal bonyolultabb, esetlegesebb folyamat ennél. Kevés egyértelműbb példát tudunk erre Európában, mint amit Extremadura és a portugál határvidék mutat nekünk. Az, hogy az Ibériai-félszigeten ma két ország van, és hogy ott húzódik köztük a határ, ahol, annak bizony semmi köze a nyelvi határokhoz sem  - amihez köze van, az leginkább a történelmi véletlen, vakszerencse, és néhány nagyobb formátumú politikai szereplő személyes kvalitása. Mint láttuk, a római időkben még egyetlen provincia - Lusitania fedte le Extremadurát és a mai Portugáliát. Az igazán érdekes folyamatok akkor indultak meg, amikor az araboktól elkezdték visszahódítani a félszigetet. A wikipedián kis animált térkép segíti a tájékozódást: 

 linguistic_map_southwestern_europe-en.gif

 

A térképen jól látszik, hogy sokkal több a nyelv, mint manapság az ország - és például, hogy a portugál dialektusok csak a legutóbbi időben váltak el a galiciai nyelvtől (gallego). Amúgy az is igaz, hogy a spanyol (valójában kasztíliai - castellano) nyelv Extremadurában beszélt dialektusai (illetve az önálló extremadurai nyelv - ki, hogy látja) máig jobban emlékeztetnek a szomszédos portugál területeken beszélt dialektusa, mint, mondjuk, a Mexikóban beszélt (nagyon szép és tiszta) castellanóra. Akkor mégis miért van ma külön Portugália, míg, mondjuk, Galicia, Asztúria vagy León Spanyolország része? Nos, leginkább azért, mert jó oldalon volt - a szó szoros, és átvitt értelmében. 

 dsc_0412_1.JPG

Guimarães vára - Portugália szülőhelye

A portugál állam születéséről majd akkor írunk bővebben, amikor írunk egyszer Guimarãesről és Bragáról - fogunk ilyet tenni, érdemes oda is lemenni. A lényeg - röviden - most annyi, hogy az első valamilyen szinten is portugálnak nevezhető méltóság a 9. században élt - Vímara Peres volt Portus Cale első grófja. Ő még Asztúria és León királyának volt alattvalója. Portugália a 12. században lett önálló királyság, amit előbb León királya, majd 1179-ben III. Sándor pápa is elismert. 

 dsc_0430_1111.jpg

Az első király képe a guimarãesi múzeumból

Ez persze még nem garantált volna semmit hosszú távra - Kasztília királyai elég szisztematikusan számolták fel a félsziget többi államának önállóságát. Sokkal többet nyomott a latban az előbb említett jó oldal. Portugália az Atlanti-óceán partján természetes szövetségese volt a feltörekvő atlanti hatalomnak, Angliának, amit az 1386-os windsori szerződéssel szentesítettek - azon kevés középkori szerződés egyike ez, ami kiállta az évszázadok próbáját, és - tulajdonképpen - máig meghatározza Portugália nemzetközi kapcsolatait. Az ezt követő kétszáz év a portugál nagyhatalom időszaka - erről pl. itt írtunk. 

 dsc00134_1111.jpg

A Belém torony Lisszabonban - a portugál birodalmi nagyság szimbóluma

A keleti határ azóta változatlan  - de már ebben az időszakban megjelentek a határ mentén kisebb nagyobb erődítmények. (Jó dolog a szerződés, de biztos, ami biztos.) Ha csak egyet nézünk meg ezek közül, akkor az legyen Marvão. Bár - a környékbeli településekhez hasonlóan - luzitánok és rómaiak is lakták, az arab időkben vált jelentős erődítménnyé, nevét is egy arab vezérről, egy bizonyos ibn Marvánról kapta.

dsc_0551_111.jpg

A vár tövében egy templomból kialakított kis múzeum mutatja be a település történetét...

... az őskortól...

dsc_0555.JPG

.... az első világháborúig. 

dsc_0586_1111.jpg

Az arab aranykornak a reconquista vetett véget - II. Sancho portugál király 1226-ben már kiváltságlevelet adományozott a településnek, mint határvárnak. Ekkor épült ki impozáns középkori erődítménye. 

iwvsfm0gpity.jpg

 Sajnos nem saját kép - amikor mi jártunk ott, akkora volt a köd, hogy egyetlen valamirevaló kültéri képet sem tudtunk készíteni 

Ami azóta gyakorlatilag változatlanul meg is maradt - a városka ma is a középkori falak közé szorulva él  - mára már elsősorban turizmusból. Valóban elképesztően hangulatos, bájos hely. 

dsc_0544.JPG

 dsc_0541.JPG

dsc_0532.JPG

dsc_0525.JPG

dsc_0546_1111.jpg

Még kutyaütő időben is bájos ...

Szerepét azonban pár száz évre átvette a tőle délre - immár fontos kereskedelmi út mellett álló - Vila Viçosa. Középkori vára szintén teljes épségben maradt meg, és igen impozáns. 

 dsc_0883_1.JPG

Máig állnak a masszív várfalak ..

.. azon belül az apró középkori városka...

dsc_0891_2.JPG

... és a középkori hercegi vár. 

dsc_0911.JPG

Vila Viçosa azonban nem ezért írta be magát a portugál történelembe, hanem mert innen született újjá a portugál állam. A nagyhatalmi kornak ugyanis Sebestyén király halálával váratlanul vége szakadt, és úgy tűnt Portugália is Aragónia, León, Asztúria és társaik sorsára jut - öröklés útján része lesz az egységes spanyol államnak.1581-ben II. Fülöp spanyol király I. Fülöp néven Portugália trónját is elfoglalta, és létrejött az Ibériai Unió. Ha Vila Viçosa ura nem lázad fel ez ellen 1640-ben, akkor lehet, hogy most Lisszabonban is olyan tüntetések lennének, mint Barcelonában - és a kutya se támogatná a portugál függetlenségi törekvéseket. De - miután IV. Fülöp elkezdett egyre több kasztíliai urat kinevezni a portugáliai hivatalok élére, és úgy tűnt a helyieknek már nem nagyon jut pozíció  -  Bragança hercege, anyai ágon maga is spanyol arisztokrata, fellázadt. És - meglehetős külföldi segítséggel - nyert: IV. János néven az újra függetlenné vált Portugália királya lett. (Ugyanekkor volt katalán felkelés is - nekik nem jött be.)

 joao_iv_proclaimed_king.jpg

János királlyá kiáltja ki magát - historizáló festményen

János - hercegként -  már nem abba a középkori várba született, amit előbb láthattunk. Neki már a nagyapja I. Teodosio herceg is országos méltóság volt (kiváló viszonyban a spanyolokkal, tennénk hozzá), aki ehhez méltó hercegi lakot álmodott meg magának. Az új palota valóban illett egy leendő királyhoz - már impozáns méreteivel is. A homlokzata 110 méter hosszú, uralja az újonnan kialakított főteret, előtte pedig ott áll a hercegi házat alapító I. János lovasszobra. 

 dsc_0870.JPG

A főtér a palotával és a lovasszoborral

De nem csak a méret a lényeg - a birodalmi nagyságra emlékeztető, de ekkor már avítt, ún. mánuelita stílus helyett ez a palota már klasszikus, itáliai reneszánsz, főúri lak, és mint ilyen, az első volt az országban. Belülről pedig épp olyan fényűző, mint amit kívülről sejtet - a hatalmas márványlépcsők, a hercegi ősök afrikai haditetteit dicsőítő falfestmények, a klasszikus antik történeteket feldolgozó falikárpitok egyszerre mutatják a Bragançák gazdagságát és kiváló ízlését. 

 paco_ducal6.jpg

site_s-jantar.jpg

vila_vi_osa_pa_o_ducal_sala_dos_principes_do_brasil.jpg

figura-1-aspecto-geral-da-sala-da-medusa-onde-se-encontram-expostas-as-sete-pinturas.png

Nem csak a hercegi lakószobák az érdekesek...

... hanem pl. a konyha is. 

57882.jpg

A palotát akkor sem hagyták magára, amikor már Lisszabonból kormányoztak - az ősi családi fészek megmaradt afféle második királyi rezidenciának egészen 1910-ig, amikor is az utolsó Bragança királyt elkergették. A családi birtok egy családi alapítványra szállt - és csak a forradalom után tíz évvel, 1984-ben nyitották meg a palotát a nagyközönségnek. Ma az óváros - a középkori várral és a palotával - a világörökségi várományosi listát erősíti, el lehet tölteni itt is - akárcsak Marvãóban - jó pár órát.

dsc_0892.JPG

Van bájos óváros ...

.. és pár szép templom.

dsc_0896.JPG

De az igazán nagy durranása a vidéknek még hátra van.  A Bragança királyok családjuk történetéből egy dolgot  megtanultak - a spanyolokkal jó lesz vigyázni. A középkori várakat itt ugyan nem rombolták le, de ekkor már vajmi keveset értek. Szükség volt egy olyan erődrendszerre, amelyik képes megállítani a spanyolokat. Erre a célra pedig a határvárost, Elvast szemelték ki, a várost, ahonnan legjobban szemmel lehetett tartani a Tejo völgyét - ezzel a Lisszabonba vezető utat. Elvas, akárcsak a régió többi városa, a kelta időkre vezeti vissza pedigréjét, de, akárcsak Marvão, az arabok alatt indult virágzásnak. Máig áll 13. századi mór vára is. 

 dsc_0788.JPG

Az új erődből kiváló kilátás esik a régi várra ...

A város azonban a 16. században kezdett igazán fontossá lenni, ekkor épültek az első újkori erődítések, és ekkor lett püspöki székhely, valamint ekkor kezdték kiépíteni a leglátványosabb épületét, az Amoreira vízvezetéket is. Már a vízvezetékkel is az volt a cél, hogy a város akár egy ostrom esetére hosszú távon képes legyen ellátni magát ivóvízzel. Végül 1622-re készült el - 843 ívével ma is elképesztő látványt nyújt. 

 dsc_0783.JPG

Távolról ..

... és közelről egyaránt lenyűgöző

dsc_0627.JPG

 Az új király 1640-es hatalomra kerülése után azonnal hozzákezdett Elvas megerősítéséhez, holland hadmérnökök a kor legmodernebb erődítéseit húzták fel a város köré. A kor európai hadművészetében ekkor ez volt a védművek Teslája - sokba került, de egy valamirevaló királynak kellett egy ilyen. Nem csak Velence épített erődvárosokat határaira, de Franciaország vagy éppen a Habsburg Birodalom is. 

p1050992.JPG

Briançon erődvárosa a Francia Királyság egykori (és Franciaország mai) keleti határán ...

... és a péterváradi erőd Újvidék szomszédságában - a Magyar Királyság egykori déli határánál, mindkettőt a francai hadmérnök, Sebastien de Vauban tervezte. 

dsc_0530.JPG

Szükség is volt az erődítésekre - 1644-ben már lőtték is Elvast Torrecussa márki spanyol csapatai - akiket azonban megfutamítottak és a spanyolországi Montijónál tönkrevertek a portugálok. Közben pedig töretlenül folyt az építkezés. Épült a korban a lehető legmodernebbnek számító Santa Luzia erőd.

 dsc_0655.JPG

Az erőd kívülről ma is impozáns ...

... végig bejárható ...

dsc_0664_1.JPG

 

dsc_0679.JPG

dsc_0687.JPG

dsc_0690.JPG

dsc_0717_1.JPG

... jelenleg a Védelmi Minisztérium kezelésében van, és egy kis hadtörténeti múzeum van benne, amin látszik, hogy a portugál hadseregnek nem sok pénze van ilyen mókákra. (A bábuk azért viccesek.)  dsc_0680.JPG

Az új erődöt Hieronimo Rozzetti itáliai és Charles Lassart francia hadmérnök tervezte. Négyszögletes alaprajzával, lapos, kinyúló bástyáival megfelel az ágyúk korának. 1648-ban készült el - és tíz és múlva már kulcs szerepet játszott a város védelmében. 1658-ban az akkor már közel két évtizede folyó függetlenségi háborút a spanyolok már nagyon le akarták zárni. Luis de Haro vezetésével egy 17 ezer fős sereg indult Elvas ellen - a cél a város elfoglalása volt, ami utat nyitott volna a Tejo völgyén át Lisszabon felé. Haro a Spanyol Királyság egyik legrutinosabb és legmagasabb rangú katonája volt, amit jól mutat teljes spanyol címe, amit pusztán a tisztánlátás végett idemásolunk: Don Luis Méndez de Haro Guzmán y Sotomayor de la Paz, sexto marqués del Carpio, segundo conde de Morente, quinto conde y tercer duque de Olivares, segundo marqués de Eliche, primer duque de Montoro, 3 veces Grande de España, Comendador mayor de la Orden de Alcántara, Gran Chanciller de las Indias, Alcaide de las Alcázares de Sevilla y Córdoba, Caballerizo mayor, gentilhombre de cámara y primer ministro de Felipe IV y su gran privado. A város erődítményei azonban nem illetődtek meg de Haro címeitől,  kitartottak, a portugáloknak időt adtak arra, hogy összeszedjék a felmentő sereget.

dsc_0653.JPG

dsc_0652.JPG

dsc_0699.JPG

A vársofalak ma is állnak, igen látványosak...

,,, és részint járhatók még a titkos alagutak is, amelyek a várost az erőddel kötötték össze.

dsc_0723.JPG

A frissen helyreállított portugál állam állapotát mutatja, hogy bár az anyakirályné arra adott parancsot, hogy az összes mozgatható, bevethető katonát szedjék össze, és még Madeiráról is hoztak erősítést, a sereg így is feleakkora lett, mint a spanyol. A parancsnok António Luís de Meneses lett (a címei is sokkal rövidebbek - Marialva első márkija és Cantanhede harmadik grófja). Segített a portugáloknak az időjárás - a nagy ködben észrevétlenül tudtak felvonulni - a spanyol táborban kitört járvány, meg a portugál lovasság parancsnoka, André de Albuquerque Ribafria kétségtelen kiemelkedő tehetsége. 1659. január 16-án nem csak de Haro seregeit sikerült megfutamítani, de ezzel gyakorlatilag le is zárták a függetlenségi háborút. Portugália - kis túlzással - Elvas falainak köszönheti, hogy most független állam. 

 andre_de_albuquerque_ribafria_1621-1659_1673-1675_feliciano_de_almeida_galleria_degli_uffizi_florence.png

 André de Albuquerque Ribafria a csata hőse

A spanyol fenyegetés azonban nem szűnt meg, a portugál királyok pedig - a brit szövetség mellett- a függetlenség legfőbb zálogának Elvas erődítését látták. Mire a Santa Luzia erőd elavulttá vált volna, úgy döntöttek, megépíttetik minden erődök királynőjét arra a dombra, ahonnan annó a spanyolok ágyúzták Elvast. 

 dsc_0730.JPG

 A domb ma az erőddel - jól látszik, milyen meredeken  emelkedik a város fölé

Az erődöt ismét egy hosszú nevű főnemes-katona, Freidrich Willhelm Ernst von Schaumburg-Lippe álmodta meg, és építtette fel. A német tábornoknak fontos szerepe volt a portugál hadsereg modernizálásában is. Von Lippe előtt komoly feladat állt, egy meredek domb tetejére kellett a kor legmodernebb erődjét felhúznia, ami képes jelentős létszámú helyőrséget ellátni akár hosszabb időn át is, és ahonnan a teljes vidéket, ha kell, tűz alatt lehet tartani.  Az eredmény egy lenyűgöző, masszív, öt emeletes erőd lett, amelynek a nagy része biztonsági okokból a föld alá került. 

 dsc_0733.JPG

dsc_0851.JPG

Masszív bejáratok...

dsc_0835_1111.jpg

dsc_0736.JPG

... többszörös bástyarendszerek, amelyekből az egész környéket tűz alatt lehet tartani ...

... és részint föld alá rejtett lakókrletek. 

dsc_0749.JPG

Az ágyúállásokat, raktárakat, laktanyákat végtelennek látszó földalatti folyosó-labirintus köti össze, olyan mélyen a föld alá ágyazva, hogy azt a korabeli  eszközökkel semmi módon nem lehetett megrongálni - összesen kétszer öt kilométernyi folyosó és felszíni járat van az erődben. 

 dsc_0741_2.JPG

dsc_0842.JPG

A külső részeken még szigorúan funkcionális ...

... a belső várban már elegánsan díszített folyosókon haladunk. 

dsc_0766.JPG

dsc_0750.JPG

A bástyákról pedig valóban belátni az egész vidéket - aminek akkor nyilván nem elsősorban a turisztikai hasznosítás volt a célja, hanem, hogy a kor legmodernebb ágyúival akár Spanyolországba is át lehessen lőni. 

 dsc_0780.JPG

 Kiválóan látszik a Santa Luzia erőd...

... a dombok, ahol a csata idején a portugál erők álltak...

dsc_0789.JPG

... és a nagy spanyol síkság. 

dsc_0837.JPG

Az egész csúcsán pedig egy csinos, kis barokk palota áll - a parancsnok háza.

 dsc_0849_1111.jpg

 Az erődöt végül 1792-ben, már Mária királynő uralkodása idején adták át, neve a tervezőről Lippe erőd, később Forte de Nossa Senhora da Graça (Kegyes Miasszonyunk erőd) lett. Hamar át is esett a tűzkeresztségen. Spanyolroszág és Portugália ugyanis ismét ellenséges viszonyba kerültek egymással. Spanyolország 1796 óta a forradalmi Franciaország, majd Napóleon császár szövetségese lett - Portugália viszont kitartott a britek mellett.  1801-ben Godoy tábornok spanyol csapatai - francia szövetségben - ostromolták meg a várost. Más portugál erődökkel szemben Elvas kitartott. Godoy annyit tudott tenni, hogy pár narancsot leszedett Elvas mellett, és azt küldte haza - ezért hívják azóta ezt a konfliktust Narancsháborúnak. Portugália nem omlott össze - de beleegyezett abba, hogy lezárja kikötőit a britek elől.

 1280px-el_tres_de_mayo_by_francisco_de_goya_from_prado_thin_black_margin.jpg

1808 május 3. - Francisco Goya festménye azt örökíti meg, ahogy a francia csapatok megpróbálják erővel elfojtani a madridi felkelést. Nem sikerült, a spanyolok nem fogadták el Napóleon testvérét királynak, inkább összefogtak az angolokkal és kiverték a franciákat az Ibériai-félszigetről. 

1808-ra fordult a kocka. Napóleon megszállta Portugáliát - Spanyolország viszont fellázadt a francia uralom ellen. Így az erődön belül már a franciák voltak, kívül immár a lázadó spanyolok. A franciák azonban már csak arra vártak, hogy békében elvonulhassanak - a háborút ugyanis a gyakorlatban már elvesztették a lázadó spanyolok és a brit-portugál erők ellen. A helyi spanyol parancsnok viszont nem  akarta engedni, hogy a gonosz francúzok csak úgy rendben elvonuljanak, és - már a békeszerződés aláírása után - megostromolta a várat. Persze nem sikerült neki. A franciák ellenálltak, és megvárták a felmentő ellenséget - a britek pedig hagyták rendben elvonulni őket. Ezzel a - meglehetősen abszurd - történettel ért véget Elvas hadtörténete. Ennek ellenére épült még három kisebb erőd a környéken. 

 dsc_0719.JPG

 A hadtörténeti múzeum térképe mutatja, hogyan veszik körül Elvast az erődök - a Tejo völgye így a világ legjobban védett erőssége lett, ahol mindegyik várból látni lehet - így akár tűz alatt lehet tartani - a másikat. 

A 19-20. század folyamán Európa legnagyobb részén az ilyen - idejétmúlt - erődrendszereket vagy folyamatosan modernizálták, vagy lebontották, esetleg megsemmisültek  a két világháború valamelyikében. Az Ibériai-félsziget viszont kimaradt mind a két világháborúból, pénz viszont még a bontásra sem jutott. Elvas így lett a huszonegyedik század elejére Európa (sőt a világ ) legnagyobb megmaradt erődített városa.

dsc_0738.JPG

dsc_0739.JPG

A Švejket idéző falfestmények is jelzik - az erőd a 20. század leső felében még bőven használatban volt 

2012-ben - láthattuk méltán - lett a világörökség része. A Graça erőd viszont akkorra már szétesőben volt, 2014-ben vette át az önkormányzat és újította fel méltóképpen. Ma - hála az EU-nak, az onnan érkező fejlesztési forrásoknak, és az onnan érkező turistáknak, ezer év óta először a határ nem elválasztja, hanem összeköti az egykori Lusitania két felét. Elvas pedig ott maradt mementónak - érdemes elmenni, és tanulni belőle. 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr6515335408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása