Ahogy a rendes clickbait címeknél szokás, tulajdonképpen nem hazudunk, de nem arról szól a bejegyzés, amiről gondolnák. Aki a cím alapján az idősödő transzvesztiták lelki egészségére asszociálna, az rossz úton jár. Bár nyilván az is érdekes téma, de most egy szerbiai kisvárosról lesz szó, amely - talán - esélyes a világörökségi címre. 

Sorozatunk a Balkán titkait ígéri, és Bács - innen a pocsék szóvicc a címben - tényleg kvázi titkos helyszín. Vajdasági ismerőseim furcsálkodva fogadták, hogy oda szeretnénk menni, mások - amúgy történész végzettséggel - a város létéről sem hallottak. Pedig leírást - legalább is a várról, lehet találni bőviben a magyar neten, sőt, képet is, ami relatíve érdekessé teszi. 

 dsc_0282.JPG

De - valljuk meg - ilyen kinézetű várat a történelmi Magyarország területén nem egyet - hanem inkább igen sokat - lehet találni, és az egyetlen, ami a világörökségek listájára került, az Szepes vára (a szomszédos Lőcsével együtt). Hogy az miért, azt majd a Szepességről írva elmondjuk. 

 Az viszont, hogy a szerb örökségvédelmi hatóság Bácsot a várományosi listára helyezte, azt engedte sejteni, hogy van itt a dologban még valami csavar, ami a várról szóló leírásokból kimarad. Valahol azért lennie kell egy "outstanding universal value"-nak. Nos, tulajdonképpen van. Bár, hogy a szőrösszívű ICOMOS elégnek találja-e, ha Szerbia egyszer úgy dönt, hogy tényleg felterjeszti elbírálásra Bácsot, abban nem vagyok biztos. (Inkább igen, mint nem, de az leginkább annak lesz köszönhető, hogy Szerbia igen csak le van maradva világörökségileg - konkrétan a csehországi számok egy harmadát hozza.) Ma Bács egy alig több mint ötezer lakosú jelentéktelen kisváros a Vajdaságban, a horvát határ közelében, a hozzá tartozó kisebb falvakkal együtt is csak 15 ezren lakják a kistérséget, és a szám évről évre drámaian csökken. Egy napfényes, de hideg téli napon alig egy-két bácsi sétál csak a utcákon (érezzük a szövegben elszórt szóviccet, a helyszínen kb. 5 percenként dobtuk fel vele a napot) - még egy valamirevaló csevapcsicsázó hely sincs a központban. 

 dsc_0404.JPG

A belváros bájosabb és kevésbé bájos része - néhány bácsi nénivel.

dsc_0456.JPG

Budapesttől jó négy óra, Szabadkától - Újvidéktől másfél-kettő. Hogy egykor azért nagyobb durranás lehetett itt, az jelzi, hogy Pestről az út nagy részét azon a területi egységben tesszük meg, ami máig a város nevét viseli. (Bács-Kiskun megyére gondoltunk, aki nem jött volna rá.) A város neve a magyarok szerint magyar, a szlávok szerint szláv eredetű. A hely viszont már bőven a magyarok-szlávok ideérkezése előtt is lakott volt, bár a római korról már csak a ferences kolostor kerengőjében őrzött néhány kő árulkodik. 

dsc_0409_111.jpg

 dsc_0410_1111.jpg

A római kövekről van, aki úgy gondolja, csak később kerültek ide...

A helyi hagyomány úgy tartja, hogy 441-ben, amikor Sirmium elesett - felprédálták a hunok - a püspöki székhelyet áthelyezték Bácsba. Úgy viszonyulhatott Bács Sirmiumhoz, mint Ravenna Rómához - a tekintélyes császári székváros helyett, egy vadregényes mocsárvilág által védett helyre volt érdemes menekülni a zavaros időkben. Bács pedig, ahol ekkor még a Duna és a Mosztonga sok kis szigetet alkotva folyt össze, ideális helynek tűnhetett. 

 dsc_0370.JPG

A Duna ma már jó messze folyik innen, a folyószabályozás meg véget vetett az egykori vízi világnak is - ez maradt 

530-ban megerősítették a bácsi püspökséget, 535-ben I. Iustinianus elismerte az egyházmegyét, amelyben ekkor még a latin szertartási nyelv volt általános. 870-ben II. Adorján pápa Metódot kinevezte  Szent Andronicus székére püspöknek - és (legalább is a helyi horvát értelmezés szerint) ez a (Bácsra menekült)  Sirmium püspökségét jelenti. (A szlovákok gyanúm szerint máshogy gondolják.) A térségben ekkor vezetik be a római joghatóságú görög liturgiát, és a glagolita írást, amit itt a 12. századig használnak - a környékbeli kolostorokban egészen a 14. századig. Ez a nagyon impozáns népvándorlás kori történet - amely a korrekt magyarsággal íródott helyi turisztikai prospektuson olvasható - azért elég hipotetikus. Amikor a hunok kifosztották Sirmiumot (a mai Szávaszentdemeter, Sremska Mitrovica), nem nagyon maradt mit és kit menekíteni. Akit nem öltek meg, azt elhurcolták rabszolgának. Másrészről Bács is a hunok útjába esett, nehezen hihető, hogy kikerülték volna, vagy ellent tudott volna állni. A források szerint a késő római provinciák a Hun Birodalom összeomlása (Atilla halála 453-ban) után lassacskán talpra álltak, a korábbi urbánus központok összezsugorodtak, marginalizálódtak, de nem szűntek meg teljesen, a keresztény közösségek is túléltek. Egy néhány évtizedes osztrogót közjáték után az erősödő Bizánc strukturálta át a környéket mind közigazgatásilag, mind egyházi szempontból, az 530. és 532. évi salonai egyháztartományi zsinatokon a jelenlévő négy püspök meghatározta többek között a tartomány határait, ahol is a legészakibb területnek Savia provincia püspökségét tüntették fel. Ennek a kissé homályos megfogalmazásnak lehetne egyik megoldása Bács, a másik, Száva-menti püspökségre nagyobb eséllyel pályázó város pedig Siscia (Sziszek, Sisak), ahol szintén régészetileg kimutatható a kontinuus lakosság, városias életforma, és a folytonosság bizonyítékaként a névhasználat is fennmaradt. Szóval, Bács római kori alapítását és egy korai keresztény közösség létét nem elvitatva, a népvándorlás kori püspöki székhely bizonyítása még  várat magára. 

A 10. századra Árpád magyarjai ezt a területet is megszállták. A kora Árpád-kori görög források ekkor már jelentős kereskedővárosként, egyházi központként írják le. A 11. századi kalocsai érsekség mellé a 12. sz. elején kiépült a bácsi központ (Szt. László 1090 körül), és a 12. századtól az érsekek gyakorlatilag Bácsott éltek. (A kalocsai érsekség alapítása és jogállása körüli vitákba most nem mennék bele, akit érdekel részletesebben, olvassa Koszta László munkáit.) László király déli - horvátországi - hódításai miatt nemcsak a növekvő területű egyházmegye felügyelete, hanem a balkáni missziós tevékenység miatt is egyre délebbre került az érsekség központja. Kalocsa ezzel szemben az egész érseki tartomány legészakibb csücskében helyezkedett el, de a legközelebb Esztergomhoz és a későbbi királyi udvarhoz is.  

 Az érsekségen - és az országon - belül Bács jelentősége egyre nőtt. A város felvirágzott, amit jól mutat, hogy 1188-ban már kórházat alapítanak itt az ispotályos lovagok, amelynek működését 1234-ben IX. Gergely pápa hagyta jóvá.  Ekkor Fábián érsek építtette azt a templomot, amely a mai ferences templom alapja. Ez ma a Vajdaság legrégebbi álló épülete - az egyetlen, amelyik a török kor előttről származik - és itt vannak a régió legrégebbi falfestményei is. Ne várjunk valami sixtusi kápolnát, az egészen alig két tenyérnyi, de érdekes. 

 dsc_0406.JPG

A kolostor ma ...

... és a megmaradt freskórészlet.  

dsc_0419_111.jpg

Az első román stílusban épült templomból már nem látszik semmi, de a Boldogasszony templom máig jól mutatja a gótika stílusjegyeit. 

dsc_0438.JPG

A templom főhajója a tatárjárás utáni gótikus újjáépítés elemeit őrzi

Az apszis kívülről még inkább késő román-kori jegyeket mutat

dsc_0452.JPG

Ekkor épülhetett az első földvár is - akkor még leginkább a bizánci hadak ellen - 1158-ban II. Géza itt töltötte a húsvéti ünnepeket. A tatárok  - de előttük még a kivonuló kunok is - ezen a vidéken is mindent leromboltak. A tatárjárás után a templomot még újjáépítették a templomosok, de néhány évtizeddel később már a ferenceseké volt. A 15. sz. közepére a  bácsi kolostor csatlakozott a ferencesek szigorúbb, obszerváns ágához, a misszióban és az eretnekek ( bogumilok, muszlimok) elleni harcban nagyon aktív boszniai ferences rendtartomány egyik legnagyobb központja lett.

  I. Károly idején kezdték építeni a romjaiban ma is impozáns bácsi várat a kor elvárásainak megfelelően - középen lakótoronnyal, sokszögletű alaprajzzal, saroktornyokkal.

Az alföldi váraknak megfelelően téglából épült, követ csak a statikailag fontos pontokon használtak, illetve díszítésre, a gótikus ablakprofilok kialakítására. A nyers kőtömböket Pécsről úsztatták le a Dunán és helyben faragták ki a szükséges elemeket. 

dsc_0293.JPG

Az egykori díszes faragványok maradványai a vár múzeumában. 

dsc_0291_111.jpg

A vár fénykorát a 15. század végén élte. A kiváló, humanista műveltségű főpap, Váradi Péter építette át a legjelentősebben. Váradi Péter kalocsai érsekként sokáig Mátyás király bizalmi embere volt. Azonban a mai napig sem egyértelmű okokból Mátyás fogságba vetette főpapját. Váradi csak Mátyás halála után szabadult ki és élete utolsó évtizedét jó részben egyházmegyéje reorganizálásának szentelte. Visszaszerezte a fogsága alatt elidegenített javakat, többek között egy hosszú perben nyerte vissza VI. Sándor pápától, a hírhedt Rodrigo Borgiától, a péterváradi ciszterci apátságot. A fenyegető oszmán terjeszkedés miatt jövedelmeinek nagy részét költötte a Duna mellett fekvő várai megerősítésére, Péterváradra és Bácsra. A bácsi vár sziget jellegét fokozta, hogy a Mosztonga vizét bevezette a várat övező árokrendszerbe. Az első, 19. sz. végi ásatások során előkerült késő gótikus, reneszánsz faragványok a Nemzeti Múzeumban vannak. (A jelenlegi kiállítás anyaga a későbbi ásatásokból származik.) 1494-ben II. Ulászló király több hétig tartózkodott Bácsott, amikor is a királyt nemes egyszerűséggel csak ökörnek tituláló Újlaki Lőrinc  herceg elleni  - egyébként sikeres - hadjáratot szervezte. A Mohács előtti utolsó kalocsai érsek, Tomori Pál is komoly figyelmet fordított Bácsra és Péterváradra. Nem rajtuk múlott, hogy az Oszmán Birodalmat nem lehetett megállítani.

 A vár közepén áll máig a négy szintes lakótorony. A 2006-tól kezdődő felújítás során ez volt az egyetlen része a várnak, amit helyreállítottak. Ma két emeleten  kis kiállítás található, ahol a vár környékén feltárt maradványok láthatóak. 

dsc_0316.JPG

A torony ...

... és a kiállítás. 

dsc_0294.JPG

dsc_0297_111.jpg

A legfelső szintről pedig kiváló kilátás nyílik a védművekre, és a váralján elhelyezkedő házakra.

dsc_0308.JPG

dsc_0307.JPG

Eredetileg nyolcszög alakú volt, négy sarkánál egy-egy bástyával. A falakon belül voltak raktárak, istállók, meg két templom is - egyik az érseki székhelyül is szolgált. A templomokból ma már semmi nem látszik, a melléképületeknek is csak a maradványait látjuk. 

dsc_0333_111.jpg

Az információs táblán jól látszik az alaprajz és az egykori sziget 

A várat eredetileg még több sánc vette körül, meg a Mosztonga mellékágai, így gyakorlatilag egy szigeten állt. Ebből mára már semmi sem maradt - a 19. század csatornaépítkezései után a mellékágak kiszáradtak. A várat 1529-ben vette be - csellel - a török, és tartotta 1686-ig. Igaz, a várőrség száma folyamatosan csökkent, a hódoltság végén már csak néhány szerb zsoldos volt a várban, akik a közeledő keresztény sereg hírére el is hagyták az erődítményt. 1705-ben, a Rákóczi szabadságharc során robbantották fel végül, mint oly sok más várunkat. 

dsc_0285.JPG

dsc_0324_111.jpg

dsc_0326_111.jpg

dsc_0312_1111.jpg

A török idők viszont hagytak a városban másutt emléket maguk után -  Bácson található a Vajdaság egyetlen törökfürdője, romos ugyan, de elég jó állapotban van. 

 dsc_0397.JPG

dsc_0391_2.JPG

És vannak a török uralomnak máig látható nyomai a ferences kolostorban is. 

 dsc_0424_111.jpg

 Míg mecsetként szolgált mihrábot faragtak a ferences templom oldalába - utána pedig beállították oda Szent Ferencet.

A török idők után újjáépült a város, de messze nem volt már olyan fontos, mint egykor. A ferences templom mellé felépült a kolostorépület.

dsc_0447.JPG

 A templomot pedig bécsi és itáliai mesterek  újították fel. A bécsi udvar fekvésénél fogva inkább a péterváradi erődöt fejlesztette. A mocsárba, szúnyogokba, fertőző miazmákba fulladt Bács érdektelenné vált. (A 18. század közepén Bécsből ide küldtek egy csapat olaszt, hogy csapolják le a mocsarakat. A ferences templomban látható egy 11. századi torinói Madonna képnek a 18. századi másolata, amelyet az olaszok hoztak magukkal, hogy védje meg őket a pestistől.)

 dsc_0432_111.jpg

De a változásokat jól jelzi, hogy a 18. században már felépül a város mellett Bogyánban egy jelentős szerb kolostor is. Ez egyébként a térség legrégebbi szerb ortodox kolostora - 1478-ban alapították, miután - a legenda szerint - egy dalmáciai kereskedő erre járván meggyógyult a Duna vizétől. (Ez most azért vicces.) A kolostorban van valami nagyon fura - a közepére épült templom ugyan a bizánci hagyományokat követi, de a kolostorépület maga jellegzetesen közép-európai mintákat követ. 

 dsc_0460.JPG

dsc_0468.JPG

dsc_0464.JPG

A 19. században még épült pár csinos középület. És ekkor - no, meg a 20. század elején - épültek a váralja kis parasztházai is, amik most igazán hangulatossá teszik a vártól a belvárosig tartó - alig pár perces - sétát. 

 dsc_0336.JPG

dsc_0348.JPG

A Mosztonga partján áll még a régi városkapu.

dsc_0352.JPG

A folyóparti kálváriadombról pedig kiváló kilátás nyílik a városra. 

dsc_0367.JPG

A város lakossága a múlt század elején közel négyezer fő volt - ennek pedig majdnem a fele volt német, és több, mint 700 magyar is élt itt. A németeket a második világháború után kitelepítették, a jugoszláv háború idején pedig a magyarok és horvátok többsége is elment - jöttek a helyükre szerbek délebbről. Ma a horvátok-magyarok-németek együtt alig teszik ki a lakosság egy tizedét. A helyiek rezignáltan jegyezték meg, hogy ma Zágrábban sokkal több bácsi horvát él, mint helyben. Jól jellemzi a demográfiai-politikai változásokat, hogy a hatalmas ferences rendházban most mindössze egyetlen horvát szerzetes lakik. 

 

dsc_0363.JPG

A katolikus kálvária még áll -de már láthaótan a helyi fiatalok szórkaoznak a környékén. 

A kitörési pontot egyértelműen a turizmusban látják. A várat 1948-ban nyilvánították műemlékké, és már a 70-es években megkezdődött a helyreállítása, ekkor fedték be először a tornyot. 2006-ban azután egy olyan regionális kulturális turisztikai projekt indult - jelentős uniós finanszírozással - amelyik kimondottan a térség sajátos kulturális határvidék jellegére épít. 800 ezer eurót költöttek el - és sok szempontból meg is van a látszatja. Nem csak a várat hozták rendbe, - Europa Nostra díjat is kapott - de pl. mindenhova jól látható táblák kerültek ki. 

 dsc_0372.JPG

Kialakítottak a rendházban egy kis helytörténeti múzeumot is - a vezetést tartó ferences fráter szerint éppen csak a tárgyak restaurálására nem tellett - és a tárlókat csinálták meg olyan pocsékul, hogy jó részük magától feldől és összetörik. 

 dsc_0445.JPG

A kolostor kincsei ..

.. és a helyi sokac népművészet tárgyai töltik meg. 

dsc_0439.JPG

Az eredmények egyelőre szerények. A 2015 -ös adatok állnak rendelkezésre, akkor a vár belépőkből az éves árbevétel 550, a szuvenírekből 1600 euró volt.  Ha azóta ez a háromszorosára nőtt, akkor sem tűnik sikertörténetnek - hiszen szálláshely vagy étterem, ami a turizmusra épülne konkrétan nincs. Rugalmasságban sincs hiány a helyi turisztikai szervezet részéről - december 30-án csak a kedvünkért kinyitották a várat, és betelefonáltak a kolostorba, hogy megnézhessük. Kicsit meglepődtünk ugyan, de végül is érthető módon az egyetlen szerzetes tanult olaszsággal tartott egy remek vezetést.  (Mivel hetek óta mi voltunk az egyetlen látogatók, sajna mi szembesültünk a ledőlt, lezuhant üvegtárlókkal is.) A remény így - mint Verespatak esetében - a világörökségi pályázat lehet. Szerbia láthatóan dolgozik - ha lassan is - az ügyön, Bács egyike az öt kiemelt előcsatlakozási alapból fedezett mintaprojektnek. Hogy esély van-e, az jó kérdés. Helyi - vajdasági - viszonylatban Bács nagy durranás: itt van a tartomány legrégebbi vára, legrégebbi katolikus és legészakibb ortodox temploma, egyetlen török emléke. Ez azonban az üdvösséghez - ez esetben világörökségi címhez - kevés. Viszont a város évszázadokon át volt (és van) a Balkán és Európa - Róma és a Barbarikum, a Magyar Királyság és Bizánc, majd a Török Birodalom, a katolikus és az ortodox világ határán, ami valóban érdekes, egyedülálló lenyomatot hagyott a városon. Érdekes lehet még az egykori vízi világ, a mocsarak-vizek védelmi funkciója - erről is tsznek emllítést a pályázat már elérhető részében, igaz ebből látni már nem lehet semmit. A történetben elég sok olyan hívószó van , ami segíthet egy ilyen pályázatot. (interkulturális kölcsönhatás, multietnikus település, a vallások egymás mellett élése...) Hogy végül meglesz-e, és ebből tud-e tényleg profitálni a helyi közösség, az meg már csak a szerb örökségpolitika elszántságán, és a helyi vállalkozók, meg önkormányzat agilitásán múlik. Magyaroknak a hely számtalan magyar vonatkozása miatt különösen érdekes, így bármely vajdasági túra - délmagyarországi fürdőzés kiváló kiegészítője lehet. 

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr115392232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2020.01.13. 10:57:39

Az 1. és 2. katonai felmérésen (térképen) is látszik a bácsi vár. A bácsi néniket értem. :-) "Bácsi, maga nem mohácsi?" új értelmet kap ha a bácsi bácsi. :-)

soo.gd/QNd9