Milyen? Hát VIP, drága, és csili-vili - legalábbis ezt próbálják most bevezetni. De ennél is érdekesebb, hogy mit is szeretnének eladni a világnak: a bálványimádó múltat. 

A címbeli kérdés látszatra nettó hülyeség. Ha máskor nem, hát minden évben, a hadzs idején látjuk, hogy megvan Mekka, sőt nagyon is látványos. De a történet, ami mögötte van, messze vezet, és nem is csak azoknak érdekes, akik el akarnak jutni Szaúd-Arábiába. 

Engem nagyjából elkerült a Trónok harca, de a családom igazi rajongóvá vált. Így aztán számukra felvillanyozóan hatott, hogy elmegyünk a forgatás egyik helyszínére. Azért én sem unatkoztam Cáceresben és környékén. 

A tömjénről 10 magyarból 10-nek jut eszébe így vagy úgy a katolikus egyház. Pedig ahonnan a tömjén jön, minden van, csak katolicizmus nem. De mi fán terem a tömjén? Egyáltalán: fán terem?  

Omán egy egészen különleges élmény. Önmagában már az, hogy egy valódi szultánságba látogathatunk (két ilyen van már csak a világon - a másik Brunei), de ezen felül is mindent magában rejt, ami a Közel-Keletben jó. Archaikusan arabos, vadregényes, dubajosan gazdag, és elég turistás.  Mindazonáltal …

Tunéziát eddigi életemben háromszor jártam be keresztül-kasul, szóval a pipa megvan.  Mégis, amikor szóltak, hogy lehetne menni a dzserbai búcsúba, egy pillanatig sem haboztam igent mondani. Mert olyat, amit ott láthat az ember, azt másutt nem. Egy eltűnő életforma utolsó emlékeit.   

Nem egy olyan helyen voltunk már, amelynek a híre sokkal rosszabb, mint a valóság. Irán, Algéria, Dagesztán és Eritrea mellé most felsorakozott Szudán. Első hallásra úgy tűnik, mintha egy nettó mazochista útiterveit hallanánk. Pedig nagyon nem. 

Simkent Asztanából jó másfél óra repülővel - és mintha egy másik országba érkeznénk. A kellemetlenül hideg, és markánsan orosz észak után a muszlim múltba ágyazott forró dél felüdülést hoz. Meg két új világörökségi helyszínt.

Hiába is reménykednek olvasóink, nem lesz szó vakkomondorokról, bár kétség kívül érdekes, számunkra szokatlan női léthelyzetekről írunk. Mindezt a mai Algériában. Mert egy algériai út nem lehet teljes egy sivatagi kirándulás nélkül.

Szinte egyedül lenni egy olyan helyen, ahol egyébként turisták nyüzsögtek, lehet örömteli és kellemes neked - de gondold magad azok helyébe, akik a turistákból akarnának megélni.  Nekik ez inkább szívás. (Paolo Coelho biztos frappánsabban mondta volna el ezt is,  de mindegy.) 

süti beállítások módosítása